A borsafüredi Hazajáró Pontnál, a Medve panziónál gyülekeztünk május 25-én reggel, hogy részt vegyünk a VI. Radnai túrán. A cél a Toronyága csúcs (1930 m) volt. Autóinkkal először átmentünk Borsabányára. A bányaváros széléről már gyalog indultunk tovább.
A csapatot Varga Csaba nagyváradi hegymászó barátunk vezette, ő köszöntött minket az első pár száz méter után a hegy lábánál. Indulás után szinte azonnal kezdett emelkedni az ösvény, de a csodás táj, a kilátás és (az akkor még kedvező) időjárás újra és újra lendületet adott, hogy folytassuk utunkat.
Különleges alkalom volt ez, mert a Hazajáró stábtagok is jelen voltak a túrán és egy részt is forgattak a műsorhoz, így közvetlen közelről tapasztalhattuk meg, milyen is egy forgatás.
Az út folyamatosan emelkedett, majd egy pihenőt követően meredek úton feljutottunk a gerincre, ahonnan elindultunk egy kisebb hullámvasúton, mindig azt gondolva, hogy a következő csúcs lesz a Toronyága csúcsa. Útközben több kisebb krókuszmezőt láthattunk. A gerincen már szinte teljesen felhőben – néhol hóban – jártunk, és hamarosan az eső is eleredt, amit egy idő után egy kis jég is kísért. Az idő folyamatosan romlott a csúcshoz közeledve, így egyre jobban szaporáztuk lépteinket. Mikor mindenki felért a csúcsra, közösen elénekeltük a Himnuszt, majd a Székely Himnuszt, és felvétel is készült a csapatról.
Külön öröm volt látni a legkisebbek kitartását, akik a kezdeti nehézségeket leküzdve felnőtt tempóban értek a csúcsra, és annál még nagyobb vidámsággal hógolyóztak és építettek hóembert a gerinc hófoltjain, fittyet hányva szélre, esőre!
A hegyről lefelé jövet elállt az eső, a felhők is elkezdtek feloszlani, így egy kicsit még gyönyörködhettünk a tájban. Utunkat keresztezte egy felhagyott bánya és a bányászat emlékei, majd kanyargós ösvényen sétáltunk lefelé az autókig.
Miután visszaértünk szállásainkra és elfogyasztottuk a vacsorát, részt vettünk a stáb tagjai által tartott előadáson. Ez is nagyon jó hangulatban telt, ahogyan a túra is. Nagyon jó, és szép élményekkel tértünk haza, alig várva, hogy mindez folytatódjon, s újra a Kárpátok hegyei közt lehessünk, hazajárjunk – feledve a majd’ százéves trianoni határokat.
Köszönjük a beszámolót Bíró Annának, a képeket Kékesi-Kovács Miklósnak és Lázár Zoltánnak.
