A hegység pompás vonulatai éppen, hogy derengenek a hajnali égbolt alatt. A csendet a völgyből felszálló kutyaugatás töri meg: érkeznek az első autók a Zsibak-forráshoz. A rajt helyszíne kissé rendhagyó módon egy diósjenői jó barátunk, Bier Laci birtoka. Rég látott ismerős arcok diktálják a kódot, aztán kapják is itinerüket, amellyel már indulnak is a Kő-szirt irányába. Összesen 121-en indulnak útnak, közülük 60-an először járnak a Börzsöny Vándortúrán, amelyet immár 26. alkalommal rendezünk meg kedvenc hegységünkben.

A Vándortúra indult már a Börzsöny keleti oldalán fekvő Diósjenőről, méghozzá 2001. október 27-én. Akkor kissé fapados módon a diósjenői vasútállomás volt a rajt helyszíne, ezúttal a Diósjenő külterületén található birtok tölti be ezt a szerepet. Sőt, a cél is itt lesz, vagyis a Vándortúra immár hagyományosan körtúraként szerepel a túranaptárban. Diósjenő tehát duplázó település a Vándortúrák történetében, nem úgy, mint az eddig méltatlanul elfeledett Kő-szirt vagy a Kőember nagyszerű kilátást nyújtó ormai. Egyikre sem vezet turistaút, de szalagozással idén végre be lettek fűzve a Vándor útvonalába. Mindkét hegyen méretes sziklatornyok díszítik a panorámát, amely arról is mesél, hogyan fog kezet egymással két táj, a Nógrádi-medence és az abból merészen kinövő Kelet-Börzsöny. Kőember, Bugyihó, Csurgó-fejezet, Kámor, Karajsó – kevés földrajzi név akad a hegységben, amely jobban megragadja a túrázó képzeletét, mint ezek a kelet-börzsönyi helyszínek. Etimológiai kutatásra azonban most nincs idő, a Tótok útján nyugat felé kell hullámozni, majd le kell ereszkedni Királyházára, ahol már a 3. ellenőrzőpont várja a Vándor indulóit. Azt azért jegyezzük meg, hogy az évek során a Vándortúra mindig igyekezett nem a tömegturizmus kirakathelyeit keresni, hanem a térben szétterített, kevésbé ismert látnivalókra koncentrálni. Így lyukadunk ki újra és újra olyan remek helyeken, mint Királyháza.

Vagy mint a Csóványos… Ipoly-völgy, Dunakanyar, Nógrádi-medence, börzsönyi kismedencék… a sok elemből táplálkozó Börzsönytáj kohéziós ereje mégiscsak a Magas-Börzsöny, amely egységes identitást ad a vidéknek a más és más földrajzi adottságok ellenére. Kevés olyan Börzsöny Vándortúra volt, amely nem mászta meg a Börzsöny legmagasabb pontját. Ez idén sem maradhatott ki, bár a hideg szél és a párás idő most a Nagy-Mánáról és a Csóványosról is gyorsan tovább hajtotta az indulókat.
A Foltán-kereszttől hangulatos út vezet a Verebes-kaszálóra, ahonnan már nem volt messze Diósjenő és a cél. Itt házigazdáink jóvoltából babgulyás várta a célba érkezőket, akik kivétel nélkül mind meg is érkeztek. Valakinek ehhez 11 órára volt szüksége, volt, aki 3 óra 57 perc alatt teljesítette a 31 kilométeres távot.

A teljesítménytúra mellett 2018 óta vezetett túra is szerepel a Vándortúra programjában Forgács Péter barátunk emlékére. Idén Péter özvegye, Brigi, illetve gyermekei, Villő és Levi voltak a 10 kilométeres túra kalauzai, amelyre 43-an neveztek be. A túra a fent már említett Kő-szirtre vezetett, ahonnan megtelt lélekkel néztünk le a nógrádi tájra és fel az égre, Petire! Nem felejtünk!

Köszönet és hála minden pontőrnek és szervezőnek!!