Orom-part 1. — A Tisza-mentén Péterrévétől Zentáig
Hazajáró műsorok

Orom-part 1. — A Tisza-mentén Péterrévétől Zentáig

87. rész
"Vetni kell s majd aratni. És vetni, vetni újra! Visszatérni a tövisesből vissza az útra, melyen apáink jártak, kik még igazak voltak…"
Köböl Zoltán

Ha egy turis­ta azt mond­ja, nincs mit keres­nie a Dél­vi­dék vég­te­len pusz­ta­sá­gán, ahol nin­cse­nek magasz­tos hegyek, se nagy­sza­bá­sú met­ro­po­li­szok, meg­ér­de­mel leg­alább­is egy betyá­ros nyak­le­vest. Na, nem komo­lyat, csak olyan bará­ti kijó­za­ní­tót. Mert itt lenn, az „Alföld ten­ger­sík vidé­ke” olyan darab­ká­ja magyar vilá­gunk­nak, amit nagy becs­ben kell tar­ta­nunk. Kard­dal és kaszá­val meg­tar­ta­ni és meg­mű­vel­ni, majd az ország­vesz­tés után itt magyar­nak marad­ni: az ám a kihí­vás. Ha bele­szip­pan­tunk az Orom-part szép­sé­ges tája­i­nak tör­té­nel­mi leve­gő­jé­be, meg­ta­pint­juk Észak-Bács­ka zsí­ros föld­jét, végig­sik­lunk déli­bá­bos pusz­tá­in, elme­rü­lünk a Tisza sod­rá­sá­ban, meg­hall­gat­juk a part men­ti erdők madár­da­la­it, és meg­érez­zük a hely szár­nya­ló szel­le­mét, olyan tapasz­ta­lá­sok­ban lehet részünk, ami­ről álmod­ni se mer­tünk.

Látnivalók / Délvidék / Bácska
Péterréve és Mohol

Péterré­ve 200 éves, Min­den­szen­tek­nek szen­telt temp­lo­má­val büsz­kél­ked­het. Bel­ső­je tör­té­nel­münk cso­dá­la­tos képes tab­ló­ja. Itt van Szent Ist­ván kirá­lyunk meg­ko­ro­ná­zá­sa. Egy másik képen pedig épp a lovag­ki­rály, Szent Lász­ló fakaszt for­rást. S min­de­nek felett ott őrkö­dik a Magyar Szent Koro­na, amit a titoi kor­szak­ban el akar­tak tün­tet­ni, de vala­mi­ért a lét­rán fel­fe­lé indu­ló­kat rend­re szé­dü­lés fog­ta el, így végül a helyén maradt.

Észak felé a Tisza men­tén tovább halad­va érjük el Moholt. Jöt­tek a szerb par­ti­zá­nok is, 1944-ben, s több száz magyart gyil­kol­tak le itt. Vér­für­dő­jük­re emlé­kez­tet az 1824-ben épült Szent György kato­li­kus temp­lom kert­jé­ben a vér­ta­nú plé­bá­nos Var­ga Lajos emlék­kö­ve.

De van a temp­lom­kert­ben egy másik szo­bor is: Szent Ist­ván alak­ja már a dél­vi­dé­ki magyar­ság élni aka­rá­sát hir­de­ti.

Bővebben...
Zenta

Dél­vi­dék egyik leg­ré­geb­bi és leg­szebb kis­vá­ro­sa, az ősi tiszai átke­lő­hely, Zen­ta. A török idők­ben szin­te elnép­te­le­ne­dett. 1697-ben sors­for­dí­tó csa­ta hely­szí­né­ül szol­gált, hiszen a csá­szá­ri és kirá­lyi hadak által ara­tott győ­ze­lem ered­mé­nye az 1699-es kar­ló­cai béke lett.

Mária Teré­zia tele­pí­tett be magya­ro­kat az 1750-es évek­ben. Innen­től indult fej­lő­dés­nek a város, bel­vá­ro­sa a kiegye­zés után épült ki. Zen­ta büsz­ke­sé­ge, a hatal­mas, 50 méte­res toronnyal ren­del­ke­ző sze­cesszi­ós város­há­za. Tor­nyá­ból pazar kilá­tás nyí­lik Zen­tá­ra, a kör­nye­ző tele­pü­lé­sek­re és a Tiszá­ra is.

A város­há­za mel­lett Zen­ta leg­mar­kán­sabb épü­le­te, az 1904-ben épült tűz­ol­tó­lak­ta­nya. Apró­lé­ko­san kimun­kált díszí­tő­ele­me­i­vel reme­kül ötvö­zi magá­ban a népi épí­té­szet és a magyar sze­cesszió for­ma­vi­lá­gát.

Nin­csen Zen­ta Tisza nél­kül. A par­ton a török­ve­rés emlé­két a hon­fog­la­lás ezer­éves évfor­du­ló­já­ra fel­ál­lí­tott Eugén-szo­bor marad­vá­nya­i­ból 1997-ben kiala­kí­tott emlék­mű őrzi.

A szerb kom­mu­nis­ták 1944-es magya­rír­tó had­já­ra­tai Zen­tát se kerül­ték el. A Tisza part­ján kivég­zett magya­rok­ra a híd mel­let­ti tett­he­lyen kop­ja­fa emlé­kez­tet.

Bővebben...