Péterréve 200 éves, Mindenszenteknek szentelt templomával büszkélkedhet. Belsője történelmünk csodálatos képes tablója. Itt van Szent István királyunk megkoronázása. Egy másik képen pedig épp a lovagkirály, Szent László fakaszt forrást. S mindenek felett ott őrködik a Magyar Szent Korona, amit a titoi korszakban el akartak tüntetni, de valamiért a létrán felfelé indulókat rendre szédülés fogta el, így végül a helyén maradt.

Észak felé a Tisza mentén tovább haladva érjük el Moholt. Jöttek a szerb partizánok is, 1944-ben, s több száz magyart gyilkoltak le itt. Vérfürdőjükre emlékeztet az 1824-ben épült Szent György katolikus templom kertjében a vértanú plébános Varga Lajos emlékköve.

De van a templomkertben egy másik szobor is: Szent István alakja már a délvidéki magyarság élni akarását hirdeti.

Délvidék egyik legrégebbi és legszebb kisvárosa, az ősi tiszai átkelőhely, Zenta. A török időkben szinte elnéptelenedett. 1697-ben sorsfordító csata helyszínéül szolgált, hiszen a császári és királyi hadak által aratott győzelem eredménye az 1699-es karlócai béke lett.

Mária Terézia telepített be magyarokat az 1750-es években. Innentől indult fejlődésnek a város, belvárosa a kiegyezés után épült ki. Zenta büszkesége, a hatalmas, 50 méteres toronnyal rendelkező szecessziós városháza. Tornyából pazar kilátás nyílik Zentára, a környező településekre és a Tiszára is.

A városháza mellett Zenta legmarkánsabb épülete, az 1904-ben épült tűzoltólaktanya. Aprólékosan kimunkált díszítőelemeivel remekül ötvözi magában a népi építészet és a magyar szecesszió formavilágát.

Nincsen Zenta Tisza nélkül. A parton a törökverés emlékét a honfoglalás ezeréves évfordulójára felállított Eugén-szobor maradványaiból 1997-ben kialakított emlékmű őrzi.

A szerb kommunisták 1944-es magyarírtó hadjáratai Zentát se kerülték el. A Tisza partján kivégzett magyarokra a híd melletti tetthelyen kopjafa emlékeztet.