Délvidék egyik legrégebbi és legszebb kisvárosa, az ősi tiszai átkelőhely, Zenta. A török időkben szinte elnéptelenedett. 1697-ben sorsfordító csata helyszínéül szolgált, hiszen a császári és királyi hadak által aratott győzelem eredménye az 1699-es karlócai béke lett.
Mária Terézia telepített be magyarokat az 1750-es években. Innentől indult fejlődésnek a város, belvárosa a kiegyezés után épült ki. Zenta büszkesége, a hatalmas, 50 méteres toronnyal rendelkező szecessziós városháza. Tornyából pazar kilátás nyílik Zentára, a környező településekre és a Tiszára is.
A városháza mellett Zenta legmarkánsabb épülete, az 1904-ben épült tűzoltólaktanya. Aprólékosan kimunkált díszítőelemeivel remekül ötvözi magában a népi építészet és a magyar szecesszió formavilágát.
Nincsen Zenta Tisza nélkül. A parton a törökverés emlékét a honfoglalás ezeréves évfordulójára felállított Eugén-szobor maradványaiból 1997-ben kialakított emlékmű őrzi.
A szerb kommunisták 1944-es magyarírtó hadjáratai Zentát se kerülték el. A Tisza partján kivégzett magyarokra a híd melletti tetthelyen kopjafa emlékeztet.