Ahol a Borsa patak beleömlik a Kis-Szamosba, ott van a Bánffy család évszázados birtoka, Válaszút. Bánffy György főispán „fényes lakja,” anno Doboka vármegye gyűléseinek is helyszíne volt. A kastélyban született 1908-ban a mezőségi író, Wass Albert is. A második világháború után jött a menetrend szerinti államosítás, ami a Bánffy család elűzésével és ősi birtokuk kifosztásával járt.
Ugyanezt a fájdalmas sorsot mérték a kommunisták a népzenekutató, Kallós Zoltán szülőházára is. Családját meghurcolták, őt is letartóztatták, de mégsem tántoríthatták el hivatásától. Annál nagyobb elszántsággal gyűjtötte a magyar népművészet hagyományait, éltette a táncház mozgalmat, és szervezett néptánc táborokat. Amint lehetett, családi kúriáját visszaperelte, helyrehozta és egész életművével együtt közössége szolgálatába állította.
A Kallós hagyatékból néprajzi múzeum született. A régi kúria Erdély legnagyobb népművészeti magángyűjteményének, közel tízezer felbecsülhetetlen értékű néprajzi tárgynak ad helyet. Az egyedülálló kiállítás a mezőségi, kalotaszegi, erdélyi szász, román és moldvai csángó hagyományos népi kultúra legszebb darabjait vonultatja fel. Olyan tiszta forrás ez, amely nemzedékek lelki és szellemi gyarapodását, megújulását szolgálja.
A gazdag néprajzi anyagból is látható, vegyes lakosságú vidéken vagyunk. Ezért is van különös jelentősége a megmaradás szempontjából a magyar lélek megnyilvánulási formáinak ápolását, a néphagyomány megőrzését és átörökítését zászlajára tűző Kallós Alapítványnak, amely mára a népművészet és a közművelődés mellett a mezőségi magyar oktatás központjává nőtte ki magát.