Tapolyhanusfalva nevét illetően két magyarázat létezik: az egyik szerint betelepítő soltészáról, egyben első bírájáról, Hanusról kapta nevét, míg a másik magyarázat szerint a Johannita lovagrend nevéből is származhat, hiszen a települést 1355-ben „villa Johannis” alakban is említik. Az biztos, hogy ezt a vidéket II. András király 1212-ben kelt adománylevelében az Aba nemzetségnek adta. 1346-tól háromszáz évig a Sós család birtoka, a várkastélyt is Soós István építette 1564-ben.
Ekkor már élénk kereskedőváros, melynek a 17. század elején gimnáziuma is volt. Vásárait a Szentlélek eljövetele, Szent Kozma és Damján, valamint a Mindenszentek ünnepe alkalmával tartották. 1635-től még három vásárt engedélyeztek számára, melyeket a Három királyok, Szent Tibercia vértanú és Szent László király ünnepén tartottak. Régi nagyságát mutatja 1280-ban Szűz Mária tiszteletére épült katolikus temploma is. A négy saroktornyos reneszánsz várkastélyt a 17. és 18. század fordulóján barokk stílusban építették át. Az épületet 1964-ben teljesen felújították, ma a helytörténeti múzeum található benne (nyitva keddtől péntekig 8-tól 16 óráig).
A Tapoly menti település híressége a viaduktja, amely Közép-Európa egyik leghosszabb ívben épített vasúti hídja.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti tér.
