Sok víz lefolyt már a Nyitrán azóta, hogy Simon Comes után 1200 körül megkapta nevét Simony települése. Az ország, s különösen Bars vármegye történetében hazafias hivatást betöltött Simonyi család 1411-ben kapott várépítési engedélyt Zsigmond királytól. A ma is látható várkastély már a 16. században épült a korábbi vár helyére. Abban az időben még közvetlenül a vár mellett folyt a Nyitra, így ez egy vízivár volt. A folyó később elhagyta a régi medrét, ahogy a régi várkastély levéltárában őrzött középkori magyar okleveleknek is lába kélt. Itt született a kiváló jogász, író és országgyűlési képviselő, Simonyi Iván is.
De hogy lett az 500 fős faluból pár évtized alatt 25000-es város? A csehszlovák időkben jártunk már, mikor 1938-ban Jan Antonin Bata megalapította cipőgyárát. Gyakorlatilag a gyár köré épült fel az új Simony, amely pár év múlva már Partizánske néven futott.
De hogy lett Simonyból Partizánske? Simony a II. világháborúban a németellenállás egyik központja volt. A várost 1944. augusztus 29-én elfoglalták a partizánok, a helyi munkások pedig harcoló egységeket alakítva szeptember 3. és 7. között felvették a harcot a német csapatokkal. A partizánok emlékére a település 1949-ben a Partizánske, azaz Partizánváros nevet kapta.
Ettől függetlenül érdemes megnézni a várkastélyt, amely mindössze a hét két napján, kedden és szerdán fogad látogatókat 14:00 és 17:00 óra között.
A nagyra nőtt Simonynak több temploma is van, jórészt újabbak. A legrégibb a Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus templom, közel a várkastélyhoz. Eredetileg a 13. században épült, késő román stílusban, 1750 körül barokk stílusban építették át. A simonyi Kálvária a Tribecs északi részére épült; itt találunk egy barlangot is, illetve kilátópontot a városra.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várkastély melletti tér.
