Hogy mennyire otthon érezhetjük magunkat ezen a tájon? Elég, ha felidézzük, hogy itt, Kovarcon hunyt el Rákóczi Ferenc hűséges kuruc ezredese, Zay András. Alig volt 18 éves, amikor már Rákóczi hadapródja volt, 1707-ben pedig az első magyar fejedelmi nemes testőrség, az ún. nemesi társaság őrnagya, majd 1708-ban a francia mintára szerveződött lovas gránátos ezred ezredes-főkapitánya lett. Az 1708 és 1710 közötti hadjáratokban harcolt, majd a szatmári béke után a Munkácson tartózkodó lovasság kapitánya lett, mely tisztében gyakran kitört lovasaival a várból a császári seregre támadva. Zay Rákóczi egyik legnagyobb híve volt, a fejedelmet a száműzetésbe is követte, de néhány év múltán egy új felkelés szervezésére már semmi esélyt nem látott, így hazatért. Élete hátralévő részében minden közszerepléstől visszavonultan, kovarci birtokain gazdálkodott, ahol 1734-ben utolérte a halál.
Zay András halála idején Kovarc már túl volt néhány vészterhes korszakon. Először a tatárjárás után kellett újratelepíteni a vidéket, ekkor alapították a falut, amelynek neve a szláv kovarci (= kovácsok) szóból származik. A középkorban a templomosoknak zárdájuk volt itt, később királyi birtok, majd Csák Máté foglalta el. Ennek halála után újra a királyé, 1395-től pedig az Apponyi családé, akik 1945-ig voltak a község birtokosai. 1530-ban Mehmed bég serege fosztotta ki és égette fel a községet. A török támadás megismétlődött 1599-ben és 1663-ban is, ez jelentősen visszavetette a község fejlődését. Az ismétlődő támadások miatt a település elnéptelenedett, lényegében a 17. század közepéig puszta volt. Csak 1687-ben, a török kiűzése után indult meg újra a gazdasági élet, a környezeti adottságok miatt elsősorban a szőlőtermesztés és borászat.
Zay András már nem láthatta a mai római katolikus templomot, amely 1755-ben épült klasszicista stílusban. Kastélya eredetileg barokk stílusú, 1880-ban átépítették és bővítették; a kissé jellegtelen épület ma szociális otthon. Ezért is inkább a Szent Anna kápolnát ajánljuk a Kovarcra érkezőknek. A kápolna a Wágner család sírboltja, 1,8 kilométerre található a falu központjától, a Tribecs nyugati lejtőjén. A sírboltban a család 12 tagja nyugszik. És ha esetleg W betűvel megjelölt köveket látunk a környező erdőkben, azok a Wágner család határjelei. A Szent Anna kápolnától is már remek a kilátás a Nyitra völgyére, de ha felmegyünk az innen 3 kilométerre lévő Hrdovicka oldalába, a lávapados szikláktól még szebb panorámában gyönyörködhetünk… és közben még Wágner határjelekkel is találkozhatunk.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Szent Anna kápolna.

A Zerdahelyi család pompás parkkal övezett kastélya a kuruc szabadságharc idején egy éjszakára a magyar történelem fősodrába került. 1708. augusztus 3-án Trencsén mellett a Hámori-mezőn 14 ezer kuruc állt szemben a labancokkal. Ott volt maga Bercsényi Miklós, természetesen II. Rákóczi Ferenc, de a jobb szárnyukat újoncok alkották, ez volt a gyenge pontja a kuruc seregnek. Rákóczi ezeknek a segítségére indult lovával, és ez lett a veszte, ugyanis egy esés következtében a lóról a földre bukott, megsérült a feje. A trencséni csatamezőről maga Bercsényi Miklós kísérte ide a fejedelmet Nyitraszerdahelyre, aki vérző sebével ebben a kastélyban töltötte augusztus 3.-a éjszakáját. Ez akkora esemény volt a helyieknek, hogy Rákóczi vérét megőrizték, üveglappal lefedték; a vércseppek egészen a 20. század elejéig láthatóak voltak itt. Aztán egy tatarozás folytán valahol eltűntek, de a helynek ezt az emlékét megőrizte az az emléktábla, ami a családi címer fölé is került 1908-ban. Szövegét Thaly Kármán fogalmazta meg, nagy pompával avatták fel. Az emléktábla szövege ma már nehezen olvasható, és mivel a kastély magánkézben van, bejutni is szerencse kérdése. Az emléktábla és a címer ráadásul nem az utcafronton van, hanem a Nyitra felőli oldalon.
Ezt a kastélyt amúgy Zerdahelyi Mihály építtette 1537-ben, a 18. században barokkizálták, majd a 19. században átalakították. A Zerdahelyi családnak egy másik kastélya is áll Nyitraszerdahelyen. Ezt már Zerdahelyi Károly építtette a 19. század elején, és ez is zárva van a nagyközönség előtt. A község plébániatemploma is feltűnően szép épület. Szerdahelyi Gábor, az akkor váci nagyprépost, majd későbbi besztercebányai püspök gondolta úgy, hogy szülőfaluja megérdemel egy klasszicista templomot, amely 1790-re készült el.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a reneszánsz-barokk kastély bejárata.

Szolcsány kastélyán mély nyomokat hagytak a múltat végképp eltörlő idők. Korábban a török, majd a kuruc harcokat is megsínylette, aztán magyar nemesi családok sora után a 19. század elején az olasz származású Odescalchi családé lett. S ha már ide költöztek, Odescalchi Ágoston 1831-ben megalapította az akkori Magyarország legnagyobb cukorgyárát. Ám három évtized sem kellett, s a gyár bezárt, mert az alapító fia már nem kívánta folytatni ezt a tevékenységet. (A helyén szerencsére pálinkafőzde kezdte meg működését.) Mára a kastély is sorsára hagyva tengődik.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti járda.

Amikor a Divéky nemzetség fiai birtokba vették Bossányt, azt a feladatot kapták, hogy a török támadások ellen várat építsenek ide. Később a Bossányi család vette át a védelmi szerepet, akik a várat többször is átalakították. Aztán jó párat fordult a történelem kereke, de a kastély mára szépen megújulva, csinos kis parkkal, tóval, őrködik a Nyitra felett. Magánkézben van, nem látogatható, de gyakran tartanak benne esküvőket, rendezvényeket. Az utca túloldalán van egy másik kastély is, az ún. kis kastély, ez szintén zárva van a nagyközönség előtt.
Bossány történelméhez tartozik, hogy 1866-ban Adolf Schmidt itt alapította meg Magyarország legnagyobb bőrgyárát, amely főként a hadsereget látta el bőráruval.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély melletti parkoló.

Ószéplak határrészén a 11. századtól az 1300-as évekig egy Chrib nevű település állt. Templomának ma már csak az alapjai maradtak meg. Pedig nem harcokban, hanem a 19. század elején pusztult el. A templomdombról szép kilátás nyílik a Nyitra folyó tágas medencéjére és a környező hegyekre.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a régi templom romja.

Úgy, ahogy Appony az Apponyi családnak lett névadója, vagy Nyitraszerdahely a Szerdahelyi családnak, ugyanígy a Brogyányi család – amely olyan sok sikert ért el történelmünk során – innen Brogyánból származik. A település neve a szláv brod (= gázló) főnévből ered és a Nyitra folyó itteni átkelőhelyére utal. Már az 1370-es években tudjuk, hogy a Brogyányiak egy udvarházat tartanak itt fönt, aztán évszázadokon keresztül ez a kastély lett a Brogyányi család ősi fészke. A falunak 1516-ban a Kvassay család is birtokosa lett. Ettől kezdve állandó birtokvita színtere volt a település a korábbi birtokos Brogyányi és a Kvassay család között. Ennek a korszaknak 1844-ben szakadt vége, amikor a korábbi sikeres osztrák diplomata és szentpétervári követ, Gustav von Friesenhof lett a község fő birtokosa. A bárói család megjelenésével új korszak köszöntött rá a községre. Élénk kulturális élet bontakozott ki, melynek fő patrónája Natalia Oldenburg hercegnő, aki festő volt, verseket írt, kutyatenyésztéssel foglalkozott. Vannak olyan információk, hogy az első magyarországi kutyatemető éppen itt volt. Ebben az időszakban az osztrák és orosz kulturális élet számos jeles képviselője volt a kastély vendége. Alekszandra Goncsarova-Friesenhof báróné (1811–1891), Puskin feleségének nővére negyven évig élt a kastélyban. Alekszandr Szergejevics Puskin özvegye többször megfordult a kastély falai között, amikor meglátogatta húgát, von Friesenhof gróf feleségét. A Friesenhof családból került ki az a Friesenhof Gergely, aki viszont már magyar agrometeorológusként teremtett egy új tudományágat: a Nyitra-völgyi gazdáknak előre jelezte, hogy miként gazdálkodjanak a várható időjárás tekintetében. 1898 őszén itt alapította meg Balogh Elemér Magyarország első Hangya Szövetkezetét.
Az egykori Brogyáni-várkastély 1669-ben épült, a 18. században barokk stílusban átalakították, a 19. században megújították és bővítették. A reneszánsz kastély 1979 óta Puskin-múzeum, melynek kiállításán a Friesenhof család története, Brogyán kulturális élete, valamint Puskin itteni kapcsolatainak dokumentumai tekinthetők meg. A múzeum keddtől szombatig tart nyitva 9:00 és 15:00 óra között.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély parkja.

Brogyán nem csak kastélyáról nevezetes, hanem a szomszédos hegyen, a Friesenhof család által épített romokról is, amit Babilon néven vittek be a köztudatba. A Babilon nem gyakorlati célból készült, hanem esztétikai és élménybeli okokból. A 19. században Európában divat lett a természetes hatású parkok kialakítása, „mű-romok”, dombok, kilátópontok építése. A Babilon ennek a divatnak a része volt, amelyet egy romantikus séta során kerestek fel a grófurak és grófkisasszonyok. A rom ma is kedvelt kirándulóhely, de aki feljön ide Brogyánból, az nem hagyja ki az 1895-ben épített neogótikus kápolnát sem. Ez a Friesenhof család sírboltja, ahol Puskin feleségének nővére, Alexandra Goncsarova-Friesenhof is nyugszik. A brogyáni templomtól az evangélikus kápolna 420 méterre van, míg Babilon romja a kápolnától további 180 méterre.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Babilon előtti tér.

Sok víz lefolyt már a Nyitrán azóta, hogy Simon Comes után 1200 körül megkapta nevét Simony települése. Az ország, s különösen Bars vármegye történetében hazafias hivatást betöltött Simonyi család 1411-ben kapott várépítési engedélyt Zsigmond királytól. A ma is látható várkastély már a 16. században épült a korábbi vár helyére. Abban az időben még közvetlenül a vár mellett folyt a Nyitra, így ez egy vízivár volt. A folyó később elhagyta a régi medrét, ahogy a régi várkastély levéltárában őrzött középkori magyar okleveleknek is lába kélt. Itt született a kiváló jogász, író és országgyűlési képviselő, Simonyi Iván is.
De hogy lett az 500 fős faluból pár évtized alatt 25000-es város? A csehszlovák időkben jártunk már, mikor 1938-ban Jan Antonin Bata megalapította cipőgyárát. Gyakorlatilag a gyár köré épült fel az új Simony, amely pár év múlva már Partizánske néven futott.
De hogy lett Simonyból Partizánske? Simony a II. világháborúban a németellenállás egyik központja volt. A várost 1944. augusztus 29-én elfoglalták a partizánok, a helyi munkások pedig harcoló egységeket alakítva szeptember 3. és 7. között felvették a harcot a német csapatokkal. A partizánok emlékére a település 1949-ben a Partizánske, azaz Partizánváros nevet kapta.
Ettől függetlenül érdemes megnézni a várkastélyt, amely mindössze a hét két napján, kedden és szerdán fogad látogatókat 14:00 és 17:00 óra között.
A nagyra nőtt Simonynak több temploma is van, jórészt újabbak. A legrégibb a Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus templom, közel a várkastélyhoz. Eredetileg a 13. században épült, késő román stílusban, 1750 körül barokk stílusban építették át. A simonyi Kálvária a Tribecs északi részére épült; itt találunk egy barlangot is, illetve kilátópontot a városra.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várkastély melletti tér.

„A Nyitra folyó mellékére, Nagy-Ugrócra érünk. E város már az 1246. évben állott. Figyelemre méltó szépen gondozott park közepén épült négy szöglettoronynyal erődített várkastélya, mely valaha a Bossányiak, majd a Révayak, aztán Majláth János gróf tulajdona volt. Későbbi ura, Keglevich János gróf csúcsíves ékítményekkel és becses kápolnával díszíttette. A nagy-ugróci uradalom a várkastéllyal együtt 1865-ben Thonet Mihály tulajdonává lett, ki ott a kastéllyal átellenben bútorgyárat állíttatott, s azóta a város egészen új alakot öltött.” (Ruffy Pál: Barsmegye, 1900)
Érdekes adalék, hogy 1934-ben Thonet Mihály ellen egy pokolgépes merényletet kíséreltek meg, de a bútorgyáros nem sérült meg, csak a kastély egyik fala omlott össze. A kastély magánkézben van, nem látogatható.
A falu északi határában álló mutató Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma gótikus eredetű. 1332-ben már állt, 1669-ben reneszánsz stílusban építették át. Nagyugróc felett egy 1971-ben létrehozott mesterséges víztározót találunk a Tribecs északi lábánál.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a katolikus templom bejárata.

A hatalmas kvarcit sziklatömbökből álló Szamár-csúcs (Oselny vrch) lenyűgöző panorámát nyújt a környező hegyekre. Északkelet felé a szomszédos Dobrotin sziklás oldala látható, mögötte a Madaras-hegység csúcsai meredeznek, délkeleti irányban az adótorony koronázta Hrubý csúcs tűnik fel, dél felé a Tribecs-hegység főgerince húzódik a Nagy-Tribecs csúcsával.
A csúcsot legkönnyebben Nagyugróc felől lehet megközelíteni a zöld jelzésen, amely a falu déli határában lévő víztározótól indul (4,8 km; 370 m szintemelkedés). Egy darabig a Drahožica-völgyében kell haladnunk, ahol 1826-tól 70 éven át üveghuta működött, amelynek üvegtermékei Bécsbe és Budapestre is eljutottak. Ezekben a sűrű erdőkben a II. világháború idején, 1944 végén súlyos harcok folytak a német csapatok és partizánok között. A zöld a csúcs után a Hruby felé megy, majd visszakanyarodik a Dobrotin alatti mezőre, hogy végül visszaereszkedjen a víztározóhoz. Ez a körtúra így 15 km.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Szamár-hegy csúcsa.

A Tribecs-hegység egyik népszerű kirándulóhelye a Mihály-hegy alatti Vrchhora-nyereg. A rét kiváló piknikezőhely, de ami igazán különlegessé teszi, az a 18. századi Nepomuki Szent Jánosnak szentelt kápolna és az egykori Szent Mihály-templom romja. A hely valószínűleg egy sorsára hagyott középkori település, amiből mindössze a templom romjai maradtak. A Nepomuki Szent János kápolna már egy újabb kori búcsújáró hely. A kék jelzésen juthatunk ide Nagykolosról és a Drahožica-völgyből is (mindkét irányból 3 km), de kerékpárút is fut a kékkel párhuzamosan. A nyeregből megmászhatjuk a Mihály-hegy szép kilátást nyújtó ormát is.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Szent Mihály-templom romja.

A Tribecs északi részén álló csúcson a kora középkorban épülhetett Mihály-vár, vagy más néven Ugróc vára, amelynek sáncai kivehetők még. Valószínűleg a 14. században tűzvész következtében pusztult el, azóta nem építették újjá. A Mihály-hegy 541 méter magas sziklaszirtjéről varázslatos kilátások nyílnak a szomszédos hegyekre és alattunk a Nyitra medencévé szélesülő völgyére. A csúcs a Vrchhora-nyeregből induló kék háromszög jelzésen érhető el, az út innen 800 méter.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Mihály-hegy kilátópontja.

Aki kedveli a mészkőhegységek különleges sziklaformáit, azon belül is a sziklaíveket, az a Tribecsben, a Kopanica északi lejtőjén keresgéljen ez ügyben. Már magán a Kopanica csúcsán is méretes sziklák vannak, de ha innen a zöld jelzésen északnak indulunk, 760 méter után a zöld átvisz bennünket a Kőkapu alatt. A Kőkapu az ilyenkor szokásos recept alapján alakult ki: a sziklában lévő repedéseket a víz fokozatosan tágította és koptatta. Idővel a gyengébb részek leomlottak, míg a keményebb kőzet megmaradt, így jött létre a kapuszerű kőív.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Kőkapu alsó bejárata.

A Tribecs északi részén álló Chotenovec ormán 2021-ben avatták fel az 5 szintes kilátót. A tetejéről remek a kilátás a Vág menti Inóctól a Nyitra völgyéig. A Chotenovecre a hegy alatti Nagykolosról lehet feljutni a zöld jelzésen. A 2 kilométeres út kb. 40 perc, közben 200 méter szintemelkedéssel számoljunk. A kilátó 0-24-ben nyitva van. A kilátótól mintegy másfél kilométert kell sétálni a zöld jelzésen a Kopanica északi oldalában található sziklakapuhoz, amely a környék egyik legérdekesebb természeti látnivalója.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kilátó.

Az Árpád-kori Apátkoloson már nyomát sem találjuk a hajdani bencés apátságnak, amelyet még Szent László királyunk alapított és a 16. századig működött. Ahogy nyoma veszett a Podmaniczkyek várának is. Ám a falu feletti temetőben egy különleges szakrális épületet találunk. A Mihály arkangyal templom a 11. században épült és egészen 1828-ig volt használatban. Ezután pusztulásnak indult, de 1936-ban újjáépítették. Tornyának keskeny henger formája egészen szokatlan és egyedülálló a Kárpát-medencében. Van egy újabb katolikus templom is, ez 1801 és 1803 között épült klasszicista stílusban. Apátkolos ma már Nagykoloshoz tartozik.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Mihály arkangyal templom bejárata.

A középkori eredetű Tőkésújfalunak annyi család volt a birtokosa, hogy mindjárt három kastélyt is találunk benne. A négytornyos reneszánsz várkastélyát a Divéky család építette a 16. században. Többször is átépítették, majd a kommunista államosítás után sörgyár, majd magtár működött benne, de ma már szépen megújulva kulturális és szociális célokat szolgál az önkormányzat kezelésében.
A barokk kastélyt már a 18. században építette a Huszár család. Később a Migazzi, a Marczibányi családok, végül a brünni származású, majd magyar bárói rangot is elnyert Haupt-Stummer család birtokolta, akik a 19. században bővítették és fényűző életüknek díszesen berendezett otthonává varázsolták. A régi leírások szerint gyönyörű parkja, mintagazdasága és lótenyésztése is volt, míg báró Haupt-Stummer Auguszta a helységben minden követelménynek megfelelő kisdedóvót tartott fenn nagylelkű áldozatkészséggel.
Kiterjedt angolpark övezi Jánosfalu településrész kastélyát, mely a Bossányi család 16. századi kúriája helyére épült a 18. században. Később a Langhammer család, majd az első világháborúig ezt is a Haupt-Stummer család birtokolta. A kommunizmusban a kastély gyermekszanatórium volt, ma már zárva van, nem látogatható.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Divéky-kastély mellett park.

„A hegyek között, a mélyzöld erdők fölött előtűnik Szádok falucska templomának tornya. A tizenharmadik században épült, Máriának szentelt katolikus istenháza az egyik legfestőibben telepített egyházi épületünk a régi Felső-Magyarországon. Az aprócska település végétől felkapaszkodva, a gyümölcsösök között lassan tárul elénk a kerített, temetőkerttel övezett, lenyűgözően szép épület.” (Bodor Ferenc: A szádoki templom, 1993)
Szádok völgy fölötti dombtetőn, tiszta terméskőből épült, s a magyarok nagyasszonyának, Szűz Máriának szentelt temploma lassan 8 évszázada ügyeli a Nyitra völgyét. Ma már magányosan áll, de kőfallal körülvéve valóságos jelképe a vidéknek. Főoltára 1772-ben épült. A jobb oldali hajó alatt a Bacskády, a bal oldalon a Gosztonyi, a szószék alatti részen a Huszár család sírboltja található. A templom körüli temetőbe a 11. századtól temetkeztek.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom bejárata.