Nagykárolyi-homokhát — Szabadság és szerelem Szatmárban
Hazajáró műsorok

Nagykárolyi-homokhát — Szabadság és szerelem Szatmárban

189. rész
"A turistaság rendesen csak a hegyeket keresi. Van azonban a rónaságnak is specialitása, mivel pedig a turisták meleg érdeklődéssel viseltetnek minden specialitás iránt, bizonyára érdekelni fogja őket a láp szceneriája is, mihelyt alkalmuk nyílik a megismerésére."
 Czirbusz Géza: Az ecsedi láp mint kirándulóhely (1895)

Rej­tel­mes láp­vi­lág, szél­fút­ta homok­dű­nék és vad­re­gé­nyes tölgy­er­dők nyúj­tot­tak ott­hont, majd a vész­ter­hes idők­ben biz­ton­sá­gos mene­dé­ket ele­ink­nek, Szat­már Nyír­ség­be haj­ló végén, a Káro­lyi­ak föld­jén, a kuruc sza­bad­ság­harc góc­pont­já­ban. Ahol a láza­dás láng­já­nak kihűl­te után egy évszá­zad­dal fel­lob­bant a for­ra­dal­már köl­tő szí­ve. Pető­fi Sán­dort a nem­zet ügye hoz­ta Szat­már­ba, de a sze­re­lem tar­tot­ta itt. S ahogy az Ecse­di-láp időn­ként élet­je­let ad talaj­tü­ze­i­vel, úgy a szat­má­ri magyar­ság is élte­ti a sza­bad­ság­harc láng­ját.

Látnivalók / Partium / Szatmár

A Káro­lyi-sík­ság ter­mé­szet­vé­del­mi terü­let, hiszen egye­dül­ál­ló módon csak itt talál­ha­tó Erdély­ben kocsá­nyos tölgy­er­dő homo­kos terü­le­ten. A sík­ság egyik rezer­vá­tu­ma a ’fényi homok­buc­ka. Két meleg­ked­ve­lő növény, az Ezüst­per­je és a Magyar csen­kesz csak itt él meg.

A csen­des fényi erdők népes szür­ke gém popu­lá­ci­ót is rej­te­nek lomb­ko­ro­ná­juk­ban.

Bővebben...

A Rákó­czi sza­bad­ság­harc ide­jén meg­csap­pant lélek­szá­mú tele­pü­lést a 18. szá­zad­ban a kör­nye­ző fal­vak­ból és Erdély­ből érke­zett tele­pe­sek népe­sí­tet­ték újra. A több­ség refor­má­tus, de a 20. szá­zad­ban beköl­tö­ző kato­li­ku­sok kicsi közös­sé­ge is büsz­ke 1937-ben fel­szen­telt temp­lo­má­ra.

A gomb­fa­ké­szí­tés­nek nagy hagyo­má­nya van Bör­vely­ben. A külön­le­ges fej­fák vagy csó­nak vagy ember­fej ala­kú­ak. A hon­fog­la­lás korá­ra emlé­kez­tet­nek, mivel csak a magyar­ság szál­lás­te­rü­le­te­in talál­tak ilye­ne­ket.

Bővebben...

Kond vezér leszár­ma­zot­tai, a Kap­lony nem­zet­ség­ből szár­ma­zó Káro­lyi­ak ősi bir­to­ka átvé­szel­te a közép­kor meg­pró­bál­ta­tá­sa­it, fenn­ma­ra­dá­sa a búvó­he­lyül szol­gá­ló Ecse­di-láp­nak is köszön­he­tő. A mai Szent Antal temp­lom helyén már 1000 évvel ezelőtt ben­cés monos­tort és temp­lo­mot emel­tek a Kap­lo­nyok. Hét évszá­zad telt el, ami­kor a kuruc sza­bad­ság­harc után Káro­lyi Sán­dor gróf a romos­sá vált temp­lom alap­ja­i­ra új temp­lo­mot épí­tett. Ezt viszont 1834-ben föld­ren­gés dön­töt­te rom­ba. De a Káro­lyi­ak min­dig fel­vet­ték a kesz­tyűt az elmú­lás ellen: Káro­lyi György Ybl Mik­lós ter­vei alap­ján újabb temp­lo­mot épí­tett, és hoz­zá a gró­fi csa­lád mau­zó­le­u­mát, ami­nek őrzé­sét és lel­ki gon­do­zá­sát a feren­ces test­vé­rek­re bíz­ta. A csa­lád nemes sar­jai, akik annyit áldoz­tak a haza oltá­rán, itt kap­tak vég­ső nyug­he­lyet. Itt őrkö­dik a rend felett a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc had­ve­zé­re, Káro­lyi Sán­dor is.

Neki mér­te ki a Gond­vi­se­lés, hogy miu­tán a sza­bad­ság­harc hely­ze­te remény­te­len­né vált, 1711-ben a Nagy­maj­tény mel­let­ti síkon kuruc sere­gé­vel lete­gye a fegy­vert a csá­szá­ri­ak előtt.

Bővebben...

A szat­má­ri béke tár­gya­lá­sai már a kuru­cok akko­ri fel­leg­vá­rá­ban, Nagy­ká­roly­ban kez­dőd­tek. A Káro­lyi-csa­lád ősi bir­tok­köz­pont­já­ban, amely­nek elő­jo­ga­it a Káro­lyi­ak, „vérök ontá­sá­val tel­je­sí­tett hű szol­gá­la­ta­i­kért és sok seb­bel szer­zett har­ci érde­me­i­kért” sze­rez­ték.

A Káro­lyi­ak 1554-ben tér­tek át a pro­tes­táns val­lás­ra. Mos­ta­ni temp­lo­mu­kat az 1700-as évek­ben épí­tet­ték maguk­nak. Büsz­kék a nya­kas kál­vi­nis­ták váro­suk szü­lött­jé­re, Káro­li Gás­pár­ra is, aki elő­ször for­dí­tot­ta le tel­jes egé­szé­ben magyar nyelv­re a Bib­li­át.

A szat­má­ri béke után a har­cok­ban meg­vi­selt várost a Káro­lyi csa­lád mód­sze­re­sen újra­élesz­tet­te. A meg­csap­pant népes­sé­get főleg svá­bok­kal tele­pí­tet­ték újra, s a csa­lád mece­na­tú­rá­já­val jelen­tős épít­ke­zé­sek kez­dőd­tek. Az újra­éle­dő város­ban szí­ve­sen lát­ták a pia­ris­tá­kat is.

Nagy­ká­roly 1780-ban lett Szat­már vár­me­gye szék­he­lye, ezt a rang­ját Tri­a­non után 1926-ig tart­hat­ta fenn. És a vár­me­gye­há­zá­ban nem mást tisz­tel­he­tett egy ide­ig vár­me­gyei jegy­ző­ként, mint Köl­csey Feren­cet.

És mennyi­re sze­ret­te a várost a reform­kor másik nagy köl­tő­je, Pető­fi Sán­dor is. Ahogy írta: Gyö­nyör­rel vagyok ben­ne, mert itt ismer­tem meg Julis­ká­mat, a világ leg­di­csőbb leá­nyát.

Itt, Nagy­ká­roly­ban, az egy­ko­ri Arany Szar­vas foga­dó­ban borí­tot­ta láng­ba Pető­fi szí­vét a sze­re­lem első látás­ra.

Bővebben...

Bakócz Tamás érsek szü­lő­föld­jé­re, Erdőd­re, mely­nek várát még az Árpá­dok korá­ban az ura­dal­mat bíró Drág­ffy csa­lád jeles sar­ja, Erdély vaj­dá­ja, Ber­ta­lan épí­tet­te a 15. szá­zad végén. Utód­ja, Drág­ffy János ország­bí­ró 1526-ban innen indult a mohá­csi csa­tá­ba, hogy éle­tét adja a hazá­ért. A behá­za­so­dás révén a Bát­ho­ri­ak­hoz került várat 1565-ban Mik­sa király sere­ge fog­lal­ta el, de János Zsig­mond török segít­ség­gel negy­ven napig ost­ro­mol­ta­tá kemény fal­tö­rő kosa­i­val, vég­re a tüzes har­cok­ban iszo­nyú vér­on­tás között be is vet­te és Erdőd várát föl­dig leron­ta­tá. A 17. szá­zad­ban aztán ez a vidék is a Káro­lyi­a­ké lett. Káro­lyi Sán­dor gróf neki is látott az üsz­kös romok­ból új vár­kas­télyt épí­te­ni.

És mit ad Isten, épp itt volt ura­dal­mi fel­ügye­lő egy bizo­nyos Szend­rey Ignác, aki­nek Júlia nevű lányát – az apa min­den til­ta­ko­zá­sa elle­né­re – a vár kápol­ná­já­ban vet­te fele­sé­gül egy esz­ten­dő­vel meg­is­mer­ke­dé­sük után, 1847-ben Pető­fi Sán­dor.

Pető­fi lant­ja hálás volt Erdőd iránt; leg­szebb köl­te­mé­nyei között fog­lal­nak helyet azok, melye­ket ott írt, a szo­mo­rú­fűz mel­let­ti szik­lá­nál.

Bővebben...