A Korponai-fennsík dombvidékét a patakok és kisebb tavak mellett elszórt házcsoportok teszik mozgalmassá. Ezek a hegyi szállások, tanyák az úgynevezett „lázak”, ahova a környező községek lakói nyaranta kiköltöznek gazdálkodni, hogy aztán télen megint a védett faluba húzódjanak. Egy ilyen jellegzetes magasra épült falu Magasmajtény, régi-új nevén Hrussó is.
A bozóki apátság régi tartozékát a 17. század végén nagy kolerajárvány pusztította. A túlélők a falu feletti Magas-Majtény hegyének tetején fogadalmi kegykápolnát emeltek.
A mezőgazdaság és állattartás mellett itt is nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek, erre utalnak a mai napig bortárolásra használt, löszfalba vágott borospincék.
Amikor az 1938-as bécsi döntéssel Felvidék magyarlakta déli része visszatért Magyarországhoz, a szlovák nyelvű falucska a cseheké maradt. Ám lakói mégis az ősi országukhoz ragaszkodtak.