Ahogy a település neve is mutatja, ezen a vidéken a Jenő törzs szállásterülete lehetett a honfoglalás korában, és ez éppen elég, hogy itt is otthon érezzük magunkat. Kisjenőt amúgy már az Árpád-korban említik az oklevelek, mint Jób esztergomi érsek birtokát. A település mára egybeolvadt a Fehér-Körös túlsó partján álló Erdőheggyel. Erdőhegy és Kisjenő birtokosai békésen éltek egymás mellett a Fehér-Körös két partján az évszázadok folyamán. Egy összetűzésről mesélnek a krónikák: 1507-ben Erdőhegyi Balázs, Miklós és Bernát fegyverekkel megtámadták a váradi káptalan kisjenői hídját, mert elégedetlenek voltak a hídvám szedésével. Ez után saját területükön egy új hidat építettek.
A Fehér-Körösön átívelő stratégiai fontosságú híd – ahol ma percenként tucatnyi kamion robog – mindig is Kétkörösköz déli kapujának számított; 1489-ben említik először Corvin János tulajdonaként. A folyó balpartján, az egykor különálló Erdőhegy településrész ősi múltját a 13. századi eredetű református temploma mutatja. Előtte a hősi emlékmű már a világháborúkban hozott áldozatokról tanúskodik. A templom falán találjuk Kerekes Ferenc matematikus emléktábláját, aki a település híres szülötte. A település 20 százaléka ma is magyar, ez körülbelül 1300 lelket jelent. Kisjenő református egyházközségéhez tartozik a közeli Szapáryliget is, ahol szintén magyar közösségre lelhetünk. Szapáryligettől délre, az egykori vármegye egykori névadójában, Zarándon azonban ma már hiába is keresünk magyart.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református templom.
