Gyetva

Gyetva

Uticélok / Felvidék / Zólyom
Nehézségi szint:
2/10

A Polyá­na déli lej­tő­it évszá­za­dok óta pász­tor­ko­dás­sal, fameg­mun­ká­lás­sal és föld­mű­ve­lés­sel fog­lal­ko­zó hegyi népek szór­vány­te­le­pü­lé­sei tar­kít­ják. Ez jól lát­szik a kör­nyék tele­pü­lés­föld­raj­zán is: a nagy kiter­je­dé­sű irt­vány­vi­dé­ken kevés a falu, főként elszórt pász­tor­szál­lá­sok ala­kul­tak ki, melyek mára hét­vé­gi kis ker­tek­ké vál­va össze­ér­nek egy­más­sal a Sza­lat­na hosszú völ­gyé­ben. Ezek köz­pont­ja az 1638-ban a vég­le­si Csá­ky ura­da­lom terü­le­tén kelet­ke­zett, majd később mező­vá­ro­si ran­got kapott Gyet­va. Az ide tele­pült pász­tor­né­pek a kör­nye­ző szlo­vá­kok­kal keve­red­ve sajá­tos kul­tú­rát hoz­tak lét­re. Ahogy a neves nép­raj­zos, Divald Kor­nél Gyet­va ere­de­té­vel kap­cso­lat­ban meg­je­gyez­te: „A Sza­lat­nya völ­gye népe ama bos­nyák raj utó­da­i­ból került ki, ame­lyet a török szo­rí­tott ki hazá­já­ból s Vég­les vára tövé­ben Mátyás király tele­pí­tett le. A Sza­lat­nya-völ­gyi bos­nyák iva­dé­kok föld­mí­ve­lés­sel és pász­tor­ko­dás­sal fog­lal­koz­nak, s külö­nö­sen híres juhá­szok. Egyet­len szó­ra­ko­zá­suk a kora tavasz­tól késő őszig a hegyek közt buj­do­só juhá­szok­nak a muzsi­ka s vasár­nap esténk­int a tánc.”

A nép­tánc és vise­let hagyo­má­nyát gon­do­san tovább­örö­kí­tet­ték a gyet­va­i­ak, 1966 óta éven­te, júli­us máso­dik hét­vé­gé­jén rend­sze­re­sen meg­ren­de­zik a Polyá­na-hegy­al­jai Folk­lór­fesz­ti­vált, amely a leg­au­ten­ti­ku­sabb szlo­vák hagyo­mány­őr­ző sereg­let. Gyet­vát ilyen­kor zene, ének, ünne­pi han­gu­lat töl­ti be a város­ba érke­ző mint­egy 1500 fel­lé­pő­nek köszön­he­tő­en. A “Hon­fi­tár­sak vasár­nap­ja” című műsor­be­tét kere­té­ben évről évre fel­lép­nek a kül­föl­dön élő szlo­vá­kok népi együt­te­sei.

Az élő nép­ha­gyo­mány mel­lett az 1994-ben meg­nyílt Polyá­na-hegy­al­jai Múze­um­ban lehet tovább ismer­ked­ni a tájék nép­raj­zi hagya­té­ká­val. Divald Kor­nél­lal szól­va: A „nép­mű­vé­szet tekin­te­té­ben a köz­ség az eth­no­gra­p­hus­ra néz­ve való­sá­gos kin­cses­bá­nya”. Az össze­gyűj­tött tár­gyi emlé­kek arról mesél­nek, hogy is élde­gélt egy­kor Polyá­na-hegy­al­ja népe.

De nem­csak a múze­um­ba zár­va marad­tak még míves darab­jai a népi kul­tú­rá­nak: a város fölöt­ti teme­tő­ben és a Kál­vá­ria körül dísze­sen fes­tett, fara­gott fake­resz­tek őrköd­nek az örök élet felett.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Kál­vá­ria.)

Hazajáró epizódban szerepelt: