A Ladomér és az Ondava vizeinek találkozásánál van Felsővízköz. A faluban található skanzen népi építészeti remekei a ruszin pásztorok, földművesek és famunkások rég letűnt világáról mesélnek.

De nem volt mindig ilyen békés és csöndes a sárosi ruszin vidék élete. A husziták, a lengyelek, a kuruc harcok, a napóleoni háborúk és a ’48-as szabadságharc is letette itt a névjegyét. Az első világháborúban orosz csapatok gyújtották fel Vízközt, de alig ocsúdott fel, 1944-ben a még súlyosabb harcokban újra elpusztult. Csak Felsővízközön 9000 katona, 9000 lélek, köztük számos magyar honvéd nyugszik tömegsírban.

A szomszédos hadtörténeti parkban ízelítőt kapunk az Ondava völgyét meghatározó második világháborús emlékekből.

Mert bizony, a győztesek írják a történelmet. A „vae victis” – „jajj a legyőzöttnek” nevet is viselhetné Vízköz határában a vörösök győzelmét jelképező emlékmű…

Kapisó fölött, az Ondava északi mellékvölgyének tájéka a II. világháború egyik legnagyobb Kárpát-medencei csataterét rejti. Az egykor halált osztó harckocsik ma már némaságba dermedve mesélnek az 1944-es ütközetről, amely annyira véres és kíméletlen volt, hogy színterét azóta is Halál-völgy néven emlegetik.

Hiába dúlták már 1806-ban Kutuzov orosz csapatai, majd a második világháború szovjet seregei, Ladomérvágása mindig újjászületett poraiból. A feltámadás magját az 1742-ben, egyetlen vasszög felhasználása nélkül épült Szent Mihály arkangyal fatemplom jelentette.

Az Ondava egyik mellékvölgyében bújik meg Végcsarnó. Itt is van egy szép kis zsindelytetős fatemplom. Nagy Szent Vaszil tiszteletére épült a 18. században.

A kuruc háborúk és a járványok miatt csaknem elnéptelenedett a makovicai váruradalom ősi települése, Felsőhunkóc is, de csak megmaradt, erről tanúskodik a 18. századi fatemploma is.

Talán nem gondolták az újrakezdés után a hunkóciak, hogy jó 200 év múlva újra a történelem fősodrának útjába kerül falujuk. Több mint 3000, zömében német soldat alussza örök álmát a hunkóci temetőben. De a sírköveken itt-ott magyar honvédek neveit is felfedezhetjük. Azok nyugszanak itt, akik vállvetve harcoltak a Kárpátokon ellenállhatatlan tömeggel beözönlő szovjet hadsereggel és kitartásukkal sikerült – egy időre – megálljt parancsolni a vörös veszedelemnek. A bolsevizmus idején elhanyagolt, leromlott hadi temetőt végül egy németországi hadisírgondozó alapítvány hozta rendbe, 2005-ben.

Rózsadomb Szent Miklós fatemploma az egyik legrégebbi a térségben, 1658-ban épült. Három tornya a templomtér hagyományos hármas osztatát jelöli. Az első, a torony alatti rész. Az asszonyok csak idáig léphettek be. A második maga a templomhajó, ez már a férfiak helye. A harmadik, a szentély, a pap szakrális tere.

A templom csodálatos 18. századi ikonosztázokkal büszkélkedik.

Akármilyen peremvidéken fekszik is Alsókomárnok, mégis van itt keresnivalója az ide látogató magyar léleknek. Ezt mutatja Cségény István síremléke is, aki épp csak bekukkantott a 20. századba, de hamar odébb is állt inkább.

Vagy nézzünk csak át Felsőkomárnokra, amit egykor Kiskecskemét néven is emlegettek.

A Dukla környéki második világháborús harcok intenzitását jelzi, hogy volt olyan magaslat, ami több mint hússzor cserélt gazdát. A magyarok parancsnoka László Dezső volt, akit 1949-ben a kommunisták Budapesten kivégeztek. Az volt a bűne, hogy sikerült megtörni a szovjetek előrenyomulását és megakadályozni, hogy a hágón betörve lenyomuljanak fővárosunk felé.

De a véráztatta gerincet járva emlékezzünk az I. világháború hőseire is, akiknek szintén a hágón betört oroszokkal kellett megvívniuk és sikerült is őket kiszorítani hazánkból.

A Magyarországról Halicsba vezető út mentének vidékét a 14. században Korjakovics Tódor katonai parancsnok kapta meg. A határunk védelmére megbízott parancsnokkal érkező szerzetesek templomot és kolostort építettek, amely kultikus görögkatolikus zarándokhely lett.

A laborcrévi kolostor romjaiban is képes lelki támaszt nyújtani a hosszú utat bejárt vándornak.