Hazajáró műsorok

Ráró-Gyamaló – és a bükkországi székely falvak

226. rész

Ritkán, óvatosan, de annál tudatosabban kel át a hazajáró a Kárpátok külső oldalára, hisz a vízválasztó gerinceken túli terület is temérdek természeti kinccsel és magyar vonatkozással bír. Ezúttal az egykori Moldvai fejedelemséghez tartozó, majd török uralom alá került, később osztrák koronatartománnyá lett Bukovinába látogatunk, hogy megmásszuk a Moldva és a Beszterce folyók között emelkedő Ráró és Gyamaló szemrevaló hegyvilágát, felkeressük a festett kolostorok vidékét, de mindenek előtt a bukovinai székely falvakat. Bükkország gyéren lakott vidékét, ahova Hadik András gyűjtötte össze a Madéfalvi veszedelem elől Moldvába csángált székelyeket. De a 20. század vad szelei innen is tovább fútták őket. Szétszóródtak Erdélybe, Délvidékre, a Dunántúlra és még a tengerentúlra is. 75 év múltán már csak emlékük maradt itt, s temetőik töredékei. Egy-egy kopott magyar sírkő, túl a Kárpátokon.

Látnivalók

Látnivalók / Székelyföld / Moldva

Az 1764-es esztendő keserves év volt a székelyeknek, hiszen a Mária Terézia által elrendelt székely határőrség újbóli felállítása erőszakos sorozásba torkollott. Sokan hagyták el szülőföldjüket Moldva felé. 1774-ben ez a két terület is osztrák kézre került. Ekkor Hadik András összegyűjtötte és betelepített a székelyeket Bukovinába. A XX. század viszontagsági miatt a bukovinai székelyek kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, míg végül a Dunántúlon találták meg új otthonukat. Falvaik ma már a magyar múlt mementójaként szolgálnak. A magyar emlékeket a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége tartja karban.

Istensegíts utolsó magyar plébánosa Elekes Dénes volt. Aztán katolikus templomuk az ortodoxoké lett.

2003-ban Puskás Valentin ortodox pap érkezett, aki tisztelete jeléül nemcsak hogy meghagyta a katolikus magyar emlékeket, de a település történetét megismerve román nyelvű könyvet is írt a falu múltjáról.

Fogadjisten és Istensegíts megalapítása után, 1784-ban II. József császár rendeletére a többi moldvai magyar menekült egy részét is Bukovinába telepítették. A második hullámban érkezők közül úgy 40 család itt a Szucsáva folyó partján állapodott meg.

Hadikfalvát pártfogójukról, Hadik András grófról nevezték el. A II. világháború után elköltöztek innen a székelyek, és az egész falu románná lett.

Hadik András emléke él a Szucsáván feljebb, a szomszédos Andrásfalva nevében is. Ez a falu őrzi legjobban ősi hagyatékát. Itt még megmaradt az eredeti faluszerkezet és akadnak még székely arculatú porták, de itt se hallunk már magyar szót, és magyar imát sem az egykori református templomban.

Ha magyarokkal akarunk találkozni, a temetőbe kell kisétálnunk. Mert, akármennyire is fáj kimondani, a bukovinai székely falvaknak már se jelenük, se jövőjük nincs, csak múltjuk van.

Az utódoknak sok száz kilométert kell utazniuk, ha ápolni akarják őseik síremlékét.

Józseffalva, Bukovina legdélebbi székely települése alighogy megszületett, a keresztapja, II. József császár nyomban pártfogásába vette. Kétszer is ellátogatott ide és adományokkal segítette a szűkölködő székelyeket.

Támogatta a falut és nagyban hozzájárult az iskola építéséhez Jókai Mór is.

Józseffalvának volt papja a ’48-as szabadságharc veteránja, Druzsbáczky György. A szolga, akit népe „a bukovinai magyarok atyjának” nevezett, építette a ma is álló templomot.

1939 áldozócsütörtökjén tűzvész söpört végig Józseffalván. A földönfutóvá lett népért az egész Kárpát-medence magyarsága megmozdult. A példás összefogásnak köszönhetően újjáépítették a települést.

A feltámadás motorja az akkori plébános, Németh Kálmán volt. A bukovinai székelyek hű pásztora, aki mindvégig nyájával maradt. Követte népét Bácskába, majd az Egyesült Államokba is, ahonnan aztán, miután a magyarországi kommunisták halálra ítélték, életében már nem térhetett haza.

Így lettek magyar lelkek híján puszta emlékművek a bukovinai székely falvak, egy történelmi korszak mementói. Mégsem az elmúlásról mesélnek, hisz, ha szétszóródva is, de máig élnek és őrzik a lángot a bukovinai székelyek utódai.

Bővebben...

A Moldova völgyében, Moldvahosszúmező után kezdjük meg az emelkedést a Kárpátok északkeleti bástyája, a Ráró érintetlen vadonjában. Az évszázados Slatioara  őserdőben nem ritkák a 3-400 éves fenyőmatuzsálemek sem.

Ahogy kiérünk a buja erdőrengetegből, s a Todirescu-hegyen kibontakoznak előttünk a gerinc mészkő kibukkanásokkal tarkított legelői, hamar megértjük, miért is olyan vonzó hegy a Ráró.

Talán, mert a Kárpátok fő vízválasztóján kívül esik, azért nincs sok nyoma a hegységnek a magyar turista irodalomban. Pedig ez is a Kárpátok része és formakincse alapján sokkal többet érdemelne. Nem véletlenül lett a táj a Ráró-Gyamaló Nemzeti Park része.

A legelő nyájak, az esztenák, a széles zöld szubalpesi rétek, a fehér mészkőtornyok és a fenyvesek elegye fűszerezi a vidéket.

A főgerinc oldalában futó, jól követhető túraösvény ideális terepet nyújt a családos túráknak. Viszonylag rövid távon és kevés szintkülönbséggel igen sok csoda elérhető a hegységben.

A hegy legmagasabb orma az antennákkal tűzdelt Ráró-csúcs, de nem érdemes megmászni, hisz az aljából is remek a kilátás. Délre a Besztercei-havasok nyújtózkodnak. Nyugatra a Gyamaló gyephavas háta csalogat. De mielőtt még nekirugaszkodnánk, előbb látogassuk meg a Ráró fő attrakcióját, a már régóta feltűnő, a hullámzatos tájat éles kibukkanó szikláival jellegzetesen megtörő ormokat, Ráró fejedelemasszony legendás köveit.

A két szikla egyike csak mászó felszereléssel érhető el. A másikat izgalmas, láncokkal biztosított sziklaösvényen lehet megközelíteni. Az aszfaltút közelsége miatt jó időben és hétvégén igen nagy a forgalom. A szűk és kitett ösvényen gyakran alakulnak ki torlódások.

A szikla a nyugati oldaláról a leglátványosabb. Itt épült fel a Ráró menedékház, ami a megfáradt turistáknak nyújt pihenő és étkezési lehetőséget.

A Ráró és a Gyamaló hegytömbjét a Colbu-nyereg választja el. A piros sáv ösvény visz tovább a hazai turisták között ismeretlen Gyamalóra. A csúcsról csodálatos kilátás nyílik a Ráró sziklatornyaira, a Beszterce völgyére, felette a Pietrosz-csúcsra, valamint északon az Obcsinákra.

Bővebben...