Erdős az a faj­ta zsák­fa­lu, ame­lyet a leg­töb­ben a „zsák végén” ismer­nek meg. Ennek oka, hogy a dunaj­eci tuta­jo­zás­nak éppen itt van a vég­ál­lo­má­sa, így soka­kat innen szál­lí­ta­nak vissza mik­ro­busszal Vörös­ko­los­tor­ra. Ily módon viszont éppen, hogy sem­mit nem lát­nak a gyö­nyö­rű fek­vé­sű tele­pü­lés­ből. Az Erdős-patak dunaj­eci tor­ko­la­tá­tól a falu felé indul­va, rög­tön egy szép kanyon­ban talál­juk magun­kat: a patak a Kinyalt-szik­la és az Egyé­ni-szik­la között muta­tós szur­do­kot vájt ki magá­nak. A falut még a Gör­geyek ala­pí­tot­ták, a közép­kor­ban üveg­hu­tá­ja volt, aztán jött a Sváby-csa­lád, akik 1518-ban a kar­tha­u­zi­ak­nak adták. Köz­pont­já­ban áll Szent Mihály ark­an­gyal­nak szen­telt római kato­li­kus plé­bá­nia­temp­lo­ma, mely a XVII. szá­zad ele­jén épült egy koráb­bi rene­szánsz temp­lom átépí­té­sé­vel. Erdős ékes­sé­ge min­den kör­nye­ző hegy­ol­dal­ból jól lát­szó­dik, és érde­mes is fel­ka­pasz­kod­ni a falu felet­ti hegyek­be. Innen a külön­bö­ző turis­ta­uta­kon eljut­ha­tunk a Hel­ivá­gá­si-szik­lák­hoz, a Dunaj­ec­hez és a Kis-Pie­ni­nek gerin­cé­re is. De ha mind­er­re nincs is időnk, haza­fe­lé menet ne feled­kez­zünk el meg­áll­ni a falu felet­ti Erdő­si-hágó­ban, ahon­nan majd min­den elmu­lasz­tott kirán­du­lá­sért kár­pó­tol a kilá­tás.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 2. rész: Pieninek — A Magurán túl, a gorálok földjén