Csukás-hegység — A Kárpátkanyar kőkapuja
Hazajáró műsorok

Csukás-hegység — A Kárpátkanyar kőkapuja

78. rész
"Legkedvesebb havasom a Brassó környékbeli hegyek közül a Csukás, elhagyatott vadságával, fantasztikus alakú konglomerát szikláival. Mintha a természet jókedvében teremtette volna ezt a hegyet, olyan pazarul rendezte el gerincét csipkésen, tornyosan, bástyásan. A szemlélő mikor hirtelen meglátja, nem hiszi, hogy valóság. Énnekem különös gyönyörűségem telik abban, ha egy olyan egyént hozhatok ide föl, ki itt még nem járt…"
 Kirándulás a Csukásra májusban - Encián (1935)

Öröm­mel okoz gyö­nyö­rű­sé­get a Haza­já­ró a régi bras­sói turis­ta­lap, az Enci­án szer­kesz­tő­jé­nek, ami­kor vála­szol­va hívá­sá­ra, a Csu­kás „fan­tasz­ti­kus” szik­lá­i­ra indul. A Kár­pát­ka­nyar e 2000 méter­nél alig ala­cso­nyabb hegy­sé­gé­nek főként kong­lo­me­rá­tum­ból és mész­kő­ből kép­ző­dött tün­dök­lő for­ma­kin­csei: bizarr szik­la­tor­nyai és kőgom­bái a fagyás és olva­dás, a csa­pa­dék és a sze­lek hatá­sá­ra ala­kul­tak ki. A nép lel­ké­ben élő legen­dák viszont kővé der­medt embe­rek­ről és külön­le­ges föl­dön­tú­li lények­ről mesél­nek. A hegy lábá­nál korunk hőse­it, a Bar­ca­sá­gi-meden­ce dél­ke­le­ti szeg­le­té­ben élő hét­fa­lu­si csán­gó magya­ro­kat is meg­lá­to­gat­juk. A hazánk dél­ke­le­ti hatá­rá­nak védel­mé­re tele­pí­tett fal­va­kat nem kímél­ték a Kár­pát­ka­nyar szo­ro­sa­in Erdély­be zúdu­ló hor­dák, de a bar­ca­sá­gi magya­rok bele­edződ­tek már a szór­vány-lét­be, és kitar­ta­nak hitük, anya­nyel­vük és kul­tú­rá­juk mel­lett.

Látnivalók / Erdély / Barcaság

Pür­ke­rec szik­lá­ra épí­tett háza, a 15. szá­za­di góti­kus temp­lom ma is áll. Még az 1767-es, szin­te az egész falut elpusz­tí­tó tűz­vész sem fogott fala­in. Bejá­ra­tá­nál Pap György lel­kész 1722-ből való sír­em­lé­ké­nek fel­ira­ta állít­ja meg az úton­já­rót.

A pür­ke­re­ci­ek régen főleg föld­mű­ve­lés­ből éltek és mész­ége­tés­sel is fog­lal­koz­tak, ám az álla­mo­sí­tás a szor­gos embe­rek töme­ge­it kény­sze­rí­tet­te az ipar­ba.

Akik nem ván­do­rol­tak el, annál inkább ragasz­kod­nak az ősi rend­hez, nem kér­nek új szo­ká­sok­ból, hisz itt van nekik a bori­ca vagy éppen a tojás­írás.

Hét­fa­lu magyar népe Hon­té­ri­us szász refor­má­tor hatá­sá­ra lett evan­gé­li­kus­sá. Pür­ke­rec szom­széd­vá­ra, Zaj­zon temp­lo­ma tanús­ko­dik a helyi magya­rok hité­ről. A falu büsz­ke híres szü­löt­té­re, Bar­ca­ság első magyar köl­tő­jé­re, a Pető­fi köve­tő Zaj­zo­ni Rab Ist­ván­ra. A haza­fi emlé­két a köz­pont­ban mell­szo­bor is őrzi.

Bővebben...

Az Ósán­ci-szo­ros Magyar­or­szág leg­dél­ke­le­tibb határ­át­ke­lő­je. Az út mel­lett fek­vő vám­épü­le­tek, határ­őr lak­ta­nyák a rég­múlt idők­ről tanús­kod­nak, de máso­dik világ­há­bo­rú­ban elesett német hősök is itt nyug­sza­nak.

Bővebben...

A Bre­to­csa-hágó­nál hagy­juk el az Erdélyt Havas­al­föld­del össze­kö­tő utat, s a piros jel­zés­sel fel­ka­nya­ro­dunk a Csu­kás­ra. Hosszan kanyar­gó­zunk fel­fe­lé, s ahogy kiérünk az erdő­ből, mögöt­tünk a szom­szé­dos Baj-havas és a Gro­hot­is gör­nyed­nek, előt­tünk meg kikan­di­kál­nak a fenyők közül a Csu­kás első lát­vá­nyos szik­la­alak­za­tai, a Bre­to­csa szik­lái.

A Bre­to­csa-szik­lái között jár­va mint­ha a mesék biro­dal­má­ba lép­tünk vol­na, a kővé meredt külön­le­ges ala­kok való­ság­gal meg­ele­ve­ned­nek körü­löt­tünk.

A Bre­to­csa-havas pla­tó­ján, a csúcs meg­ke­rü­lé­sé­vel a Tigáj-nye­reg felé eresz­ke­dünk. Vissza is térünk mese­or­szág­ba, ahol nin­cse­nek gon­dok, csak a cso­dás ala­kok, akik újra és újra elva­rá­zsol­ják a hoz­zá­juk beté­rő hazát járó ván­do­ro­kat. Szem­ben ránk köszön­nek a Nagy-Tigáj óri­á­sai, elő­tér­ben az ele­men­tá­ris Vörös-toronnyal. És a Tigáj szik­lái közül “három ujj”, maga az Ördög ujjai mutat­nak az ég felé.

És a mesés világ foly­ta­tó­dik: a Tigáj-nye­reg­ből már a Csu­kás-csúcs felé kanya­rod­va egy­szer­re csak elénk áll a hatal­mas Góli­át torony, mint­ha épp Dávid­ra vár­va hen­ceg­ne legyőz­he­tet­len ere­jé­vel. Ilyen pom­pás dísz­kí­sé­ret­tel érünk fel a hegy­ség leg­ma­ga­sabb csú­csá­ra, a Csu­kás­ra. Innen belát­ni a tel­jes Bar­ca­sá­got és a Szé­kely­föld egy jó részét.

Bővebben...