Csukás-hegység – A Kárpátkanyar kőkapuja
Hazajáró műsorok

Csukás-hegység – A Kárpátkanyar kőkapuja

78. rész

“Legkedvesebb havasom a Brassó környékbeli hegyek közül a Csukás, elhagyatott vadságával, fantasztikus alakú konglomerát szikláival. Mintha a természet jókedvében teremtette volna ezt a hegyet, olyan pazarul rendezte el gerincét csipkésen, tornyosan, bástyásan. A szemlélő mikor hirtelen meglátja, nem hiszi, hogy valóság. Énnekem különös gyönyörűségem telik abban, ha egy olyan egyént hozhatok ide föl, ki itt még nem járt…”

 Kirándulás a Csukásra májusban – Encián (1935)

Örömmel okoz gyönyörűséget a Hazajáró a régi brassói turistalap, az Encián szerkesztőjének, amikor válaszolva hívására, a Csukás „fantasztikus” szikláira indul. A Kárpátkanyar e 2000 méternél alig alacsonyabb hegységének főként konglomerátumból és mészkőből képződött tündöklő formakincsei: bizarr sziklatornyai és kőgombái a fagyás és olvadás, a csapadék és a szelek hatására alakultak ki. A nép lelkében élő legendák viszont kővé dermedt emberekről és különleges földöntúli lényekről mesélnek.

A hegy lábánál korunk hőseit, a Barcasági-medence délkeleti szegletében élő hétfalusi csángó magyarokat is meglátogatjuk. A hazánk délkeleti határának védelmére telepített falvakat nem kímélték a Kárpát-kanyar szorosain Erdélybe zúduló hordák, de a barcasági magyarok beleedződtek már a szórvány-létbe, és kitartanak hitük, anyanyelvük és kultúrájuk mellett.

Látnivalók / Erdély / Barcaság

Pürkerec sziklára épített háza, a 15. századi gótikus templom ma is áll. Még az 1767-es, szinte az egész falut elpusztító tűzvész sem fogott falain. Bejáratánál Pap György lelkész 1722-ből való síremlékének felirata állítja meg az útonjárót.

A pürkereciek régen főleg földművelésből éltek és mészégetéssel is foglalkoztak, ám az államosítás a szorgos emberek tömegeit kényszerítette az iparba.

Akik nem vándoroltak el, annál inkább ragaszkodnak az ősi rendhez, nem kérnek új szokásokból, hisz itt van nekik a borica vagy éppen a tojásírás.

Hétfalu magyar népe Hontérius szász reformátor hatására lett evangélikussá. Pürkerec szomszédvára, Zajzon temploma tanúskodik a helyi magyarok hitéről. A falu büszke híres szülöttére, Barcaság első magyar költőjére, a Petőfi követő Zajzoni Rab Istvánra. A hazafi emlékét a központban mellszobor is őrzi.

Bővebben...

Az Ósánci-szoros Magyarország legdélkeletibb határátkelője. Az út mellett fekvő vámépületek, határőr laktanyák a régmúlt időkről tanúskodnak, de második világháborúban elesett német hősök is itt nyugszanak.

Bővebben...

A Bretocsa-hágónál hagyjuk el az Erdélyt Havasalfölddel összekötő utat, s a piros jelzéssel felkanyarodunk a Csukásra. Hosszan kanyargózunk felfelé, s ahogy kiérünk az erdőből, mögöttünk a szomszédos Baj-havas és a Grohotis görnyednek, előttünk meg kikandikálnak a fenyők közül a Csukás első látványos sziklaalakzatai, a Bretocsa sziklái.

A Bretocsa-sziklái között járva mintha a mesék birodalmába léptünk volna, a kővé meredt különleges alakok valósággal megelevenednek körülöttünk.

A Bretocsa-havas platóján, a csúcs megkerülésével a Tigáj-nyereg felé ereszkedünk. Vissza is térünk meseországba, ahol nincsenek gondok, csak a csodás alakok, akik újra és újra elvarázsolják a hozzájuk betérő hazát járó vándorokat. Szemben ránk köszönnek a Nagy-Tigáj óriásai, előtérben az elementáris Vörös-toronnyal. És a Tigáj sziklái közül “három ujj”, maga az Ördög ujjai mutatnak az ég felé.

És a mesés világ folytatódik: a Tigáj-nyeregből már a Csukás-csúcs felé kanyarodva egyszerre csak elénk áll a hatalmas Góliát torony, mintha épp Dávidra várva hencegne legyőzhetetlen erejével. Ilyen pompás díszkísérettel érünk fel a hegység legmagasabb csúcsára, a Csukásra. Innen belátni a teljes Barcaságot és a Székelyföld egy jó részét.

Bővebben...