Ez a jó ezeréves kis község véres csata helyszíne volt, mivel Nagysallón 1849. április 19-én egész napon át tartó kíméletlen ütközet zajlott. Damjanich János serege a szabadságharc egyik legszebb fegyvertényét hajtotta végre itt az osztrák csapatok felett. A református temetőben az 1910-ben a csatában elesett honvéd hősöknek emelt síremlék idézi a véres diadalt.

Látszólag modern, nem túl jellegzetes templom emelkedik a központban, pedig a XIV. századi gótikus eredetű Szent Jakab plébániatemplom európai viszonylatban is igen jelentős. Kívülről nem látszik, hisz a második világháborúban Zselízt is elérte a keleti front, s temploma hamar romhalmazzá vált. Ám belül már tényleg rácsodálkozhatunk értékeire: különösen a szentély középkori faliképeire, melyek közül a leghíresebb a Vesszős György lovag különítéletét ábrázoló freskó.

Zselízt, a volt királyi birtokot évszázadokon át földbirtokos családok örökölték. A legmaradandóbb nyomot az Esterházy család hagyta a városban, akiknek itt élt generációi már a katolikus temető családi kriptájába költöztek. 18. századi kastélyuk magába roskadva, a felújítás reményében áll a régi uradalomhoz tartozó ligeterdőben.

A kastélyhoz tartozó Bagolyvár-ház ugyanakkor már elegáns múzeumként adózik az ismert osztrák zeneszerző, Franz Schubert emlékének, aki 1818-ban mint az Esterházy leányok zenetanítója élt és alkotott Zselízen. A múzeum nemcsak a zeneszerző életét, hanem a város és a környék gazdag történelmét is dokumentálja.

A magyar többségű falu környékén a második világháború frontja iszonyatos pusztítással vonult végig. És hogy ne merüljenek feledésbe a heroikus harcok és hőseik, áldozataik, erre tette fel az életét az oroszkai Zsákovics László, aki valóságos Hadtörténeti Múzeumot rendezett be a két világháború emlékeiből.

A magyar többségű falu környékén a második világháború “végóráiban” megtorpant a front, majd iszonyú pusztítást maga mögött hagyva vonult tovább. Hogy ne merüljenek feledésbe a heroikus harcok hősei és áldozatai, erre tette fel az életét az oroszkai Zsákovics László, aki lenyűgöző hadtörténeti múzeumot rendezett be itt a két világháború emlékeiből.

A kiállított tárgyak anyaga részben az első, de javarészt a második világháborúban használatos fegyvereket, harci járműveket, kitüntetéseket, és az egyéb használati tárgyakat mutatja be.
Az Alsó-Garam-mente területén 1944 karácsonyától 1945 húsvétjáig állt a front. Zsákovics László a háború idejéből származó relikviákat gyermekkorától gyűjti, immár 30 esztendeje. Itt minden tárgynak története van. Jelenleg a kiállított anyag közel 1000 négyzetméteren terül el. A kézifegyverek száma jelenleg kb. 400 darabot tesz ki. Ám nem csak relikviák, egyenruhák és kézifegyverek sorakoznak itt százával. Repülőgép roncsok, nehézfegyverek, működőképes harcjárművek és különböző tüzérségi eszközök gondoskodnak arról, hogy rádöbbenjünk: valójában a Kárpát-medence (ha nem egész Kelet-Európa) legnagyobb magángyűjteményét tekinthetjük meg Oroszkán! Akinek ez nem lenne elég, azt minden év augusztusában felejthetetlen hadibemutatóval várják a múzeum területén berendezett hadszíntéren. A korabeli Garam-menti hadművelet alapján elnevezett, “Südwind” hadibemutató már sokéves hagyománnyá vált ugyan, de évről-évre megújuló koreográfiával eleveníti fel a második világháborúban itt zajlott véres harcokat.

Az Oroszkai Hadimúzeum Hazajáró Pont is egyben, így jó szívvel ajánljuk minden tagtársunknak elsősorban csoportos programként. A múzeum az év minden napján látogatható, ám előtte mindenképpen szükséges a tárlatvezetésről-, illetve igény esetén a szállásról, ellátásról egyeztetni a fenti telefonszámon!

Magyar többségű falu, központjában két, középkori szakrális épület áll. Az egyik a Szent István-kori Tizenkét Apostol rotunda (körkápolna), melyben korabeli freskókat csodálhat meg az idelátogató. A hagyomány szerint első szent királyunkat itt emelték pajzsra, mint fejedelmet, később pedig innen indult a Koppány elleni ütközetbe.

Bény másik nevezetessége a Magyarok Nagyasszonyának szentelt plébániatemplom, ami 1217-ben épült.

A falut avarsáncok szegélyezik. Úgy tartják, a római uralom idejében, 173-ban maga Marcus Aurelius császár is időzött itt, s úgy megihlette e táj, hogy itt, a quádok földjén, a Garam mentén írta “Elmélkedései” I. könyvét. Aztán ahogy az idővel vándoroltak a népek, az avarok is rátelepültek a vár maradványaira, s honfoglaló őseink is használták a bényi sáncvárat.

Majd megkeresztelkedtünk, és jött Szent László királyunk, aki a sáncba szúrt kardjával vizet fakasztott a bényi sánc tövében. A monda szerint nem tetszett az a forrás a földesúrnak, de bárhogy is próbálta betemetni, nem tudta a tiszta víz útját állni. Aztán meghajlott az Úr előtt, megtért és itt, a szentkúti dűlőn a forrás mellé kápolnát is építetett. A kegykápolna idővel búcsújáró hely lett, s ma már Bényi Szentkútként él az emberek tudatában.

Kéménd 12. századi település. A falu is kivette a részét a dicső tavaszi hadjáratból és a két világháború harcaiból. Aztán jöttek a Beneš-dekrétumok okozta deportálások, amik tovább csökkentették a magyar lelkek számát. Kéménden hagyományőrző néptánccsoport működik.

Kisgyarmat is a Garam-menti kurta szoknyás falvakhoz tartozik. Ez a sajátos népviselet a török időkig nyúlik vissza, mivel a néphagyomány szerint a budai pasának igencsak megtetszett a felvidéki lányok lába, így – hogy többet láthasson a combjukból – levágatott a szoknyából. De a lányok átjártak az eszén, mivel amennyit le kellett kurtítani a szoknyájukból, annyival le is eresztették. Így a szoknyájuk nem a csípőből ered, hanem a faruk tövéből.

Amilyen kicsi, olyan virágzó kulturális élete van Zalabának. Már a 19. század végén olvasóköre is alakult. Itt található Csontos Vilmos felvidéki költő emlékháza, ahol nemcsak műveiből, de személyes tárgyaiból is – a honszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás sugárzik.

A Garam ott, ahol hazánk szakrális központja, az esztergomi bazilika hirdeti ezeréves kereszténységünket a Dunába ömlik.