“Miért haragszol reám, s miért vagyok elítélt, és miért tagadsz meg engem, a magyart – ki itt született, s hagyod, hogy menjen?”
Csontos Vilmos: Beneshez
Miután a virgoncan szaladó Garam folyó áttör a Közép-Kárpátok hegyakadályain, és a Kis-Magyar-Alföld széles keleti lapájára érkezik, nincs oka többé a sietségre. Szépen, megszelídülve csordogál tovább, egyre szélesebb medrében, majd hosszú útja végén nagyívű kanyarokat leírva tér meg a nagy öreg Dunához. Az Alsó-Garam-mente – ekevas-szántotta termőföldjei, növény és állatvilága miatt – már a honfoglalás óta kedvelt vidéke volt a magyarságnak. Nem véletlen, hogy a dimbes-dombos tájra oly régóta sóvárogtak északról a hegyek szláv népei, hogy az erdőségek mellett jusson nekik a gabonából is. A Garam alsó folyására indul most a Hazajáró, hogy kenura szállva végigevezzen a folyón, s közben megismerkedjen a két oldalát szegélyező apró települések csendes hűségben megmaradt szorgalmas népével.