Ez a jó ezeréves kis község véres csata helyszíne volt, mivel Nagysallón 1849. április 19-én egész napon át tartó kíméletlen ütközet zajlott. Damjanich János serege a szabadságharc egyik legszebb fegyvertényét hajtotta végre itt az osztrák csapatok felett. A református temetőben az 1910-ben a csatában elesett honvéd hősöknek emelt síremlék idézi a véres diadalt.

Látszólag modern, nem túl jellegzetes templom emelkedik a központban, pedig a XIV. századi gótikus eredetű Szent Jakab plébániatemplom európai viszonylatban is igen jelentős. Kívülről nem látszik, hisz a második világháborúban Zselízt is elérte a keleti front, s temploma hamar romhalmazzá vált. Ám belül már tényleg rácsodálkozhatunk értékeire: különösen a szentély középkori faliképeire, melyek közül a leghíresebb a Vesszős György lovag különítéletét ábrázoló freskó.

Zselízt, a volt királyi birtokot évszázadokon át földbirtokos családok örökölték. A legmaradandóbb nyomot az Esterházy család hagyta a városban, akiknek itt élt generációi már a katolikus temető családi kriptájába költöztek. 18. századi kastélyuk magába roskadva, a felújítás reményében áll a régi uradalomhoz tartozó ligeterdőben.

A kastélyhoz tartozó Bagolyvár-ház ugyanakkor már elegáns múzeumként adózik az ismert osztrák zeneszerző, Franz Schubert emlékének, aki 1818-ban mint az Esterházy leányok zenetanítója élt és alkotott Zselízen. A múzeum nemcsak a zeneszerző életét, hanem a város és a környék gazdag történelmét is dokumentálja.

A magyar többségű falu környékén a második világháború frontja iszonyatos pusztítással vonult végig. És hogy ne merüljenek feledésbe a heroikus harcok és hőseik, áldozataik, erre tette fel az életét az oroszkai Zsákovics László, aki valóságos Hadtörténeti Múzeumot rendezett be a két világháború emlékeiből.

Magyar többségű falu, központjában két, középkori szakrális épület áll. Az egyik a Szent István-kori Tizenkét Apostol rotunda (körkápolna), melyben korabeli freskókat csodálhat meg az idelátogató. A hagyomány szerint első szent királyunkat itt emelték pajzsra, mint fejedelmet, később pedig innen indult a Koppány elleni ütközetbe.

Bény másik nevezetessége a Magyarok Nagyasszonyának szentelt plébániatemplom, ami 1217-ben épült.

A falut avarsáncok szegélyezik. Úgy tartják, a római uralom idejében, 173-ban maga Marcus Aurelius császár is időzött itt, s úgy megihlette e táj, hogy itt, a quádok földjén, a Garam mentén írta “Elmélkedései” I. könyvét. Aztán ahogy az idővel vándoroltak a népek, az avarok is rátelepültek a vár maradványaira, s honfoglaló őseink is használták a bényi sáncvárat.

Majd megkeresztelkedtünk, és jött Szent László királyunk, aki a sáncba szúrt kardjával vizet fakasztott a bényi sánc tövében. A monda szerint nem tetszett az a forrás a földesúrnak, de bárhogy is próbálta betemetni, nem tudta a tiszta víz útját állni. Aztán meghajlott az Úr előtt, megtért és itt, a szentkúti dűlőn a forrás mellé kápolnát is építetett. A kegykápolna idővel búcsújáró hely lett, s ma már Bényi Szentkútként él az emberek tudatában.

Amilyen kicsi, olyan virágzó kulturális élete van Zalabának. Már a 19. század végén olvasóköre is alakult. Itt található Csontos Vilmos felvidéki költő emlékháza, ahol nemcsak műveiből, de személyes tárgyaiból is – a honszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás sugárzik.

A Garam ott, ahol hazánk szakrális központja, az esztergomi bazilika hirdeti ezeréves kereszténységünket a Dunába ömlik.