Közel száz lel­kes túrá­zó rész­vé­te­lé­vel zaj­lott le a hét­vé­gén az idén első alka­lom­mal meg­ren­de­zett Csal­ló­kö­zi Haza­já­ró Túra. Ren­ge­te­gen érkez­tek az anya­or­szág­ból, de a kör­nyék­ről is, hogy bejár­ják szű­kebb hazá­ju­kat. Köz­tük volt Bor­ka Zol­tán bará­tunk is, fogad­já­tok sze­re­tet­tel beszá­mo­ló­ját a túrá­ról.

Még le sem per­gett Bács­ka húsos föld­jé­nek darab­kái a túra­ci­pőm­ről, de már érez­ni lehe­tett már­ci­us első felé­ben, hogy a Kár­pát-meden­cei túrá­zá­sok­nak egy dara­big lőt­tek, mivel egy várat­lan jár­vány­ügyi hely­zet ezen prog­ra­mo­kat mind keresz­tül­húz­ta. Sze­ren­csé­re a hely­zet hét­ről-hét­re las­sacs­kán javult, így a fényt is lát­tuk az alag­út végén. Júni­us­ra pedig elér­ke­zett Fel­vi­dék pil­la­na­ta is, mikor is kide­rült, hogy az ere­de­ti­leg meg­hir­de­tett I. Csal­ló­kö­zi Haza­já­ró Túra meg­ren­de­zés­re kerül.

Ollé Ernő főszer­ve­ző és segí­tői szor­gos méhek mód­já­ra egy tar­tal­mas prog­ra­mot állí­tot­tak össze az össze­se­reg­lett túrá­zók szá­má­ra. Nem túl­zok, de egy kisebb sereg gyűlt össze az eke­csi Vil­la Fília Pan­zió udva­rán, vár­va a raj­tot. Nálam a zsí­ros­ke­nyér és a két feles pálin­ka meg­ad­ta a kel­lő löke­tet a nap­ra. El is kel­lett a segít­ség, hiszen bár sík tere­pen halad­tunk végig, de a több, mint 30 kilo­mé­te­res táv és a dög­lesz­tő meleg kom­bi­ná­ci­ó­ja ren­de­sen kifa­csar­ta a túrá­zó ere­jét a cél­ba érés­nél. Az enyé­mét biz­to­san. Na, de ne sza­lad­junk ennyi­re elő­re. Csak szé­pen sor­já­ban!

Reg­gel nyolc­kor neki­in­dul­tunk a csal­ló­kö­zi róna­ság­nak. Mielőtt még bele­me­rül­tünk vol­na a kilo­mé­te­rek tapo­sá­sá­ba, Puss Péter jezsu­i­ta szer­ze­tes adott nekünk egy rövid isten­tisz­te­le­tet. A túra ele­jén átha­lad­tunk a tér­ség tanya­vi­lá­gán, majd egy kisebb pihe­nőt tar­tot­tunk a Bota­kla tanyá­ján, ahol fris­sí­tő­vel és a meg­un­ha­tat­lan zsí­ros­ke­nyér­rel vár­tak min­ket. Erőt gyűjt­ve foly­tat­tuk utun­kat. Az ilyen alkal­mak töké­le­te­sek arra, hogy régen látott túra­tár­sad­dal foly­tass külön­fé­le esz­me­cse­rét vagy netán új arcok­kal ismer­kedj meg.

A követ­ke­ző nagyobb pihe­nőn­ket Gút­án, a helyi vízi­ma­lom­nál ejtet­tük meg. A meg­ven­dé­ge­lés itt is prí­ma volt, köszön­he­tő­en az Új Egy­ség Moz­ga­lom és a helyi Köz-Ért Pol­gá­ri Körök köz­re­mű­kö­dé­sé­nek. Lőt­tünk is itt egy fran­kó csa­pat­ké­pet, majd ráké­szül­tünk a táv máso­dik felé­re.

• 

• 

Gút­áról kife­lé még útba ejtet­tük a helyi Had­tör­té­ne­ti Múze­u­mot, majd onnan meg­cé­loz­tuk magunk­nak a Vil­la Fília Pan­zi­ót és elin­dul­tunk felé­je, a csal­ló­kö­zi tanya­vi­lág érin­té­sé­vel. Na itt már ren­de­sen per­zselt min­ket a nap. Ettől füg­get­le­nül a nagy­szá­mú tár­sa­ság szé­pen bír­ta a stra­pát. Bár engem az utol­só kilo­mé­te­rek­nél inkább a szí­vem és lel­kem vitt be a cél­ba, de a lénye­gen mit sem vál­toz­tat. Min­den­ki sike­re­sen tel­je­sí­tet­te az idei év első fel­vi­dé­ki túrá­ját.

A cél­ban már vár­tak min­ket. Tatai Robi, a TV2 Séfek séf­je műso­ra nyer­te­sé­nek malac­po­fa­gu­lyá­sa a lehe­tő leg­jobb­kor készült el az éhes tár­sa­ság szá­má­ra. A hát­tér­ben szólt a élő muzsi­ka, sőt vol­tak olya­nok a tár­sa­ság­ban akik dal­ra is fakad­tak a kel­le­mes fáradt­ság­ban.

Köszö­net jár ezért a tar­tal­mas prog­ra­mért Ollé Ernő­nek és csa­pa­tá­nak, akik lel­kes és szor­gal­mas mun­ká­val egy minő­sé­gi túrát állí­tot­tak össze. Jár a pacsi Jakab Sanyi­nak, aki a Haza­já­ró c. műsor egyik arca­ként szin­tén végig­tol­ta velünk a távot és nem utol­só sor­ban óri­á­si taps­cu­na­mi azok­nak a túrá­zók­nak, akik eljöt­tek és meg­tisz­tel­ték Csal­ló­közt jelen­lé­tük­kel.

Jövő­re foly­ta­tás!

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

•