Fehéregyháza

Gyászos emlékezetű hely ez: 1849-ben itt zajlott le az a bizonyos sorsdöntő ütközet. Bem 6 ezer fős regimentjével Lüders 12 ezer fős serege állt szemben. Az orosz túlerő végül felőrölte a szabadságharcosok erejét. Bem életben maradt, de sok száz katonája, köztük a költő, Petőfi Sándor valahol ott esett el, a harc mezején.

Az egyik tömegsír fölött 1897-ben turulos obeliszket emeltek. Mellette a kis ház Petőfinek állít emléket. A hányatott sorsú múzeumot a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület gondozza.

Keresd

Keresd egészen a 20. századig a Bethlen család birtoka volt. Utolsó tulajdonosát, Bethlen Bálintot 1945-ben internálták, majd a kastélyt államosították, ami egyet jelentett kifosztásával.

De hála az égnek nemcsak a megmaradt falak és kőfaragványok mesélnek a múltjáról. Újra magyar élet költözött Keresdre, miután a Bethlen család örökösei Böjte Csaba atya Dévai Szent Ferenc Alapítványára bízták az uradalmat.

A Béke Háza szeretettel várja azokat a segítőket, akik akár anyagiakkal, akár kétkezi munkával részt kívánnak venni a kastély újjászületésében.

Héjjasfalva

Az előkelő Zeyk-nemzetség tagja, Zeyk Domonkos 1848-ban belépett a székely haderőbe, részt vett Erdély felszabadításában, majd Bem segédtisztje lett. 1849. július 30-a estéjét ’Keresztúron, Petőfi társaságában töltötte. Aztán másnap a költővel egyetemben elindult a segesvári csatába, hogy inkább legyen hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át. Egymaga állt szemben a kozák hadsereggel, és miután látta, hogy túlélésére nincs mód, inkább önkezével vetett véget életének. Emlékművét 1901-ben emelték Héjjasfalva határában.

Marosillye

Az Ákos nemzetség ősi uradalma, Marosillye vára a 16. századi török ellenes harcok idején az Alsó Maros-mente fontos erődítménye lett.

Újdonsült tulajdonosa, a végvári harcokban jártas iktári Bethlen Farkas négybástyás erőddé alakította. Ám a törökök állandó betörései miatt a fejedelemség kénytelen volt elrendelni lerombolását. Kegyelmet csupán a Veres bástya kapott.

Az uradalom később a Thökölyeké, az Apafiaké, majd a 18. századtól a kászoni Bornemisszáké lett, akik a régi kastély köveiből építették a közelbe új udvarházukat.

A Veres bástya  ma a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tulajdonában van, ahol a magyar történelemmel ismerkedhet meg az idelátogató.

Drezsnik

Egy árva lakótorony: ennyi maradt régi várából, pedig fénykorában a Kapela-hegység északi lejtőinek legnagyobb és legjelentősebb bástyája volt. Története ismerős: Drezsnik vármegyét a várral együtt 1323-ban Károly Róbert a Frangepánoknak adta, akiket Mátyás királyunk is megerősített birtokaikban. A 16. századtól a bosnyák határ menti védelmi rendszer része volt, de a sorozatos török támadásoknak nem sokáig tudott ellenállni. Ám amit a török sem tudott elpusztítani, azt megtette egy kereskedő: a 19. században megvásárolta, és nekikezdett lebontani, mit sem törődve az évszázados falakkal és a hely szellemével.

Modrus vára

Sólyomkő vára mellett a Frangepánok egyik legfontosabb birtokközpontja, egyben a vármegye névadó székhelye, Modrus volt. 1193-ban III. Béla Terzsán várát az egész vármegyével együtt a Frangepánok ősének, Vegliai Bertalannak adományozta. Erről a templomon emléktábla tanúskodik. Ám a vár alatti városból, ahol fénykorában 10 templom és paloták sokasága állt, semmi nem maradt. Aki emlékezni akar, a várhegyet kell megmásznia.

Brinje

A település egykor a Frangepánok birtoka volt, ami egy régi, várral, Szokol várával büszkélkedhet. Sok viszályt élt meg Brinje. Vára 1537-ben I. Ferdinánd kezére került, majd a törökök ostromolták, de elűzte őket az akkori parancsnok, Frangepán Farkas Keresztély. A törökök 1661-ben újból ostromolták, de akkor már Zrínyi Péter verte vissza őket.

Sólyomkő várát a török ugyan nem foglalta el, de nem kerülhette el sorsát: a török veszély elmúltával erős falaira és őrségére sem volt többé szükség, így a magára hagyott vár lassan az enyészeté lesz. Már csak a hit bástyája, a gótikus várkápolna dacol az elemekkel.

Dédács és Piski

Dédács a 18. században még a Gyulay család birtoka volt.  Arborétumát Gyulay Ferenc kezdte kialakítani, azóta a világ minden tájáról 250 féle fa- és cserjefaj él benne.

Dédács ma már beleolvadt Piskibe. A város nevét hiába keressük a pápai tizedjegyzékben, Piski az 1866-ban itt kialakított vasúti csomópontnak köszönheti létét. A vasutas településen 20 év múlva megszervezték a római katolikus plébániát és templomot is építettek. Kertjében a ’48-as emlékoszlopnál évről-évre március 15-én egybegyűlik a környék magyarsága. Mert amiért Piski neve örökre beírta magát a magyar történelembe, az a híres nevezetes csata, amelyben 1849. február 9-én Bem József honvéd tábornok seregei megálljt parancsoltak Puchner Antal császári seregeinek.

A Sztrigy feletti fahíd jelentette akkor a hazát. Ahogy Bem is megállapította: „ha elvész a híd, elvész Erdély is.” S a híd a honvédek kezén maradt, míg Erdély újra magyar uralom alá került.

Uzon

A hagyomány úgy tartja, Úz vezérnek volt szállásterülete itt, a Feketeügy jobb partján. Uzon szabad székely népe és templomuk aztán sok viszontagságon mentek keresztül.

A Béldiek uzoni birtokán Háromszék főkapitánya, Béldi Pál is menedéket nyert egykor, akitől Mikes Kelemen háromszéki főkapitányra szállt a birtok a 17. században. A kastély utolsó tulajdonosa Mikes Kelemenné Béldi Emma volt. Aztán jöttek a kommunisták, hogy végképp eltöröljék a múltat. De a csillagok járása változó: a messziről jött látogatót ma újra a régi birtokos Mikes család sarja, Zsigmond fogadja.

Az uzoni kúriában színvonalas kiállítás fogadja az erre járót, ami az Erdélyi Fejedelemség korszakát mutatja be.