Gyorok

Nagy napra gyűltek össze 1896. augusztus 18-án az aradiak. Az Arad Hegyaljai Motorosított Vasút Részvénytársaság (AHMV Rt) alakuló ülését tartották. Lőcs Rezső, Sármezey Ákos és Péterffy Antal gyűjtötték össze a részvénytőkét, amelyben az Arad-hegyaljai borvidék szőlősgazdái is támogatták őket. 1905. szeptember 25-én a magyar kereskedelmi minisztérium kiadta a koncessziót a vasút építésére. A részvénytársaság 1905. október 4-én alakult meg; fő részvényesei Péterffi Antal és Sterner Simon voltak. A részvénytársaság igazgatójává Lőcs Rezsőt választották. Az építkezés 1905. december 11-én el is kezdődött; az építési munkákat a berlini Henning & Hartwick cég nyerte el.
A helyi vasútvonalat 1906. november 11-én nyitották meg Arad és a Hegyalja között. Aradon önálló vasútállomása volt a Dengl téren, mintegy 700 méterre délre a Magyar Államvasutak állomásától. Ugyan hosszan párhuzamosan haladt az Arad–Gyulafehérvár vasútvonallal, de ezzel ellentétben közvetlenül a településeken haladt át, és így jobb összeköttetést biztosított. Ugyanez vonatkozott a brádi vonalon elhelyezkedő Világos, Muszka, Pankota településekre is. A helyi vasútvonal fontos szerepet játszott a máriaradnai kolostor felé utazó zarándokok kiszolgálásában. 1910-ben döntöttek a vonal villamosításról, a munkálatokat 1911 tavaszán kezdték el, és 1913. április 10-én fejezték be. A járműveket Trianon után a korábbi szürkéről zöldre festették át; innen kapta a vonal a “Zöld nyíl” becenevet. A Pankotára és a Máriaradnára vezető vidéki vonalakat 1991. októberétől gazdasági megfontolásokból bezárták, mára csak az Arad-Gyorok vonal működik. A Gyorok közepén található deltavágányon fordulnak meg az Aradról jövő vonatok. A település bejáratánál még áll a vasút egykori négyállásos kocsiszínje, ahol az aradi muzeális villamosjárműveket állították ki (closca utca). A vasútállomás melletti homokbánya tava ma már nem csak az aradiak kedvelt strandja, de aranypartja az egyre távolabbról érkező turistákat is idevonzza. Gyorokon érdemes még megnézni a Bormúzeumot, a Domány-kastélyt és a Vojtek-villát is.
Gyorok már a középkorban is létezett, a falu korabeli látványa a gyoroki római katolikus templom főoltárképén is visszaköszön. A török hódítás alatt elnéptelenedett faluba 1736-ban új birtokosa, Edelspacher Zsigmond telepített be magyarokat, németeket, szerbeket és románokat. 1743-ban már a Grassalkovich család birtokában állt, akik felújították a szőlőművelést és szőlőhegyén ménesi vörösaszút termeltek. Német lakói a 20. századra asszimilálódtak a magyarsághoz. 1883–1884-ben az állam 126 bukovinai, főként istensegítsi székely csángó családot telepített le a falu mellett, a három szomszéd falu határából kikerekített Csángótelepre. Azon családokat telepítették az itteni kincstári birtokra, akiknek Székelykevén nem jutott föld a Bukovinából érkezők közül. Az első telepítést 1892-ben egy második is követte. A székelyeket szegénységük, kulturális és nyelvi archaizmusaik miatt az őshonos magyarok sokáig lenézték és még évtizedekig inkább más bukovinai eredetű falvakkal, illetve közvetlenül Istensegítssel házasodtak össze, mint a helyi magyarsággal. Különálló csángó öntudatuk máig megmaradt, bár kultúrájukat legnagyobbrészt elhagyták. Az 1970-es évektől mócok települtek a faluba, őket az őshonos románok, mint korábban a magyarok a bukovinaiakat, nem fogadták el egyenrangúként.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a bányató strandja.

Nagyszalonta – Székely László park

Az Alföld keleti peremén, a Szalontai-síkon fekvő Nagyszalonta a 17. századig jelentéktelen partiumi községnek számított. A Köles-ér menti kis települést 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem 300 hajdúnak adományozta, akik megalapították Szalonta városát. 1636-ra már vára is volt Nagyszalontának, amelyet azonban a török közeledtének hírére, II. Rákóczi György parancsára leromboltak. Az elmenekülő lakosság után csak egy csonka torony maradt, amely ma is a város jelképe. A pusztán maradt község csak a 18. század elejére népesült be újra, lakói főleg állattenyésztéssel foglalkoztak. Híressé azonban azon nagyjaink tették, akiknek itt ringott bölcsője.
Amennyiben egy séta során szeretnénk felfűzni Nagyszalonta központjának látnivalóit, érdemes az Aradi-út és a Petőfi utca sarkán álló Hajdú emlékműnél kezdeni. Ezt a település fennállásának 400. évfordulója alkalmából állította a város 2006-ban. A kettős kapu előtt két hajdú alakja látható, mögöttük a falon annak a 300 hajdúnak a neve, akiknek Bocskai István letelepedési jogot adott 1606-ban. Innen keletnek tartva, 200 méterre található a katolikus templom, majd újabb 250 méter múlva a Székely László park. A parkban a református templom mellett Kossuth és Bocskai társaságában állnak a város nagy szülöttjeinek szobrai. Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György és Kiss István mellett természetesen ott találjuk Arany Jánosnak egész alakos szobrát is. Arany ott ücsörög a róla elnevezett, múzeumként szolgáló Csonka-torony bejárata fölött is, amely a park túlsó végén található. Az Arany János múzeum hétfő kivételével minden nap 10-től 16 óráig várja a látogatókat.

A jelvényszerző mozgalom igazoló pontja a parkban álló Bocskai-szobor.

Tenke

„Természet és ember együtt rajzolják meg egy-egy táj képét. Amíg kevés a népe, hatalmasabb a természet ereje, a táj még ősi arculatát viseli. Az ember túlsúlyba jutásában maga a természet is részes: azért jön oda a nép, csak azért telepedhet meg, mert a természetnek csalogató előnyei vannak. Az elszaporodott embernek mind többet kell kikényszerítenie az anyaföld áldásából, a szűz természetet kisebb térre szorítja vissza, a táj arculatát eltorzítja, a természeti tájból lakott, emberi tájat csinál, s előjön egy új világ a régi helyén! Szülőföldemen az új világ már beállott. A természetből csak a külső forma, a táj domborzata a régi: a Körös völgy két oldalsó magaslata, rajta a két község szembenéző karcsú tornyával.”
Tenkén született a földrajztudós és történész, Fodor Ferenc, akitől a fenti idézet és az „el nem sodort falvak” jelző is származik. Kiváló ismerője volt a tájnak és a bihari népléleknek. Tizenkét esztendős, amikor Tenkén felavatják Erdély és Partium harmadik Kossuth-szobrát. Ezt a szobrot 1919-ben eldugták a bevonuló románok elől. A mű nem került elő többet, mert időközben sírba vitték titkukat a rejtekhely ismerői. Tenke magyar közössége azonban nem esett kétségbe: 2008 óta új Kossuth-szobor áll a régi talapzaton a református templom mellett.
A Fekete-Körös mente élővilágát és geológiáját kutatta Csák Kálmán, aki az 1950-es években alapított Tenkén Természettudományi múzeumot, amely gazdag tárlattal várja az érdeklődőket.

A jelvényszerző mozgalom igazoló pontja a református parókia kertjében található Kossuth-szobor. A református lelkész Megyasszai-Bíró Attila, telefonszáma: 0040742314032

Nagyzerind

„A vidék ura egy vadászaton megsebzett egy szarvast. Az uraság nagy szelindek kutyája üldözőbe vette, de nem bírta utolérni. A kimerült kutya a Körös vizét átúszva leheveredett a folyóparton és elpusztult. Halálának helyét az emberek Nagy Szelindnek, azaz Nagyzerindnek nevezték el.”
Így szól a Fekete-Körös menti község eredetmondája. A tudósok már azt mondják, Koppány apja, Tar Zerind után kapta a nevét. 1241-ben a Váradot megtámadó Kádán tatár kán serege az Arad felé menekülő lakosság nyomába eredt, útközben kifosztva az útbaeső falvakat is. Feketegyarmat és Nagyzerind népe is részt vett ekkor a „nadabi sziget” tatár elleni védelmében. A Rákóczi szabadságharc is feldúlta, majd 1735-ben a zerindiek a békésiekkel szövetkezve, II. Rákóczi Ferenc Rodostóról való hazahívására készültek. Az Erdőhegy mellett gyülekező sereg, tábori papja Szilay János zerindi lelkész volt, akit elfogtak ugyan, de 1736. április 28-án büntetés nélkül elbocsátották. 1818 után, amikor József főhercegé lett a térség ura, sor került a határrendezésre is, amelynek során sok jó minőségű szántóföld helyett rosszabbakat mértek ki a jobbágyoknak. Az 1848-as jobbágy-felszabadító törvények a telkes jobbágyokat szabaddá tették, de a zsellérek ugyanúgy föld nélkül maradtak.
1849-ben a közeli Világoson tette le a fegyvert a magyar sereg az oroszok előtt, akik Nagyváradra, az orosz főhadiszállásra szállíttatták a foglyokat. Ide azonban csak Görgei és környezete jutott el, mert Paszkevics a honvédek letartóztatásának helyéül Sarkadot jelölte meg, amikor már a foglyok Szalontánál jártak. Közben azok egyharmada elszökött, a tiszteket pedig Zerinden szállásolták el. Augusztus 16-án délután 2 órakor a honvédtiszteknek és honvédeknek kihirdették Zerinden a Sarkadra történő indulás időpontját, a közlegények és altisztek szabaddá váltak. Ennek emlékére 2002. október 6-án Zerindi Amnesztia felirattal márványtáblát avattak a főtéren. Szájhagyomány szerint a szabadságharc idején egy éjszakát, egy templom körüli ház padlásán bujkált Jókai Mór, és elfogása előtt Kiss Ernő tábornok. Az aradi tizenhárom vértanú tiszteletére az 1930-as években Samu Gál Lajos, akkori kisbíró, a piactér mögé tizenhárom diófát ültetett, amelyekből néhány még napjainkban is él a Piactéren.
Földosztásra ismét, csak a rendszerváltás után, 1991-től került csak sor földosztásra, addig számos puszta, falu pusztult el Zerind határában, például Békás-Ősi-puszta, amelynek földjét a környező falvak felosztották egymás között. Minden határrésznek megvolt a maga funkciója, a sóskúti legelőn és a Sziki-kútnál legelt a falu csordája, Nagyhányóson a ménes és a gulya, Kétlaposnál az ökörcsorda, Disznókútnál a csürhe, míg a Kaszálón és a Hosszúréten a birka. A Cserépszínnél és a Libalegelőn a libák legeltek, ezek a zerindi kövér libák számos város piacain keresettek voltak.
Zerind egyik jellegzetes építménye a malom, amely még ma is működik, 2005-től van ismét magántulajdonban. A mai református templom az egykori Árpád-ház korabeli kápolna romjain épült. 1994-ben állították fel a református templom előtt a világháborús áldozatokat és a mindenkori hősöket megörökítő emlékoszlopot, de kopjafa emlékezik az 1956-os forradalom áldozataira is. A művészek által felajánlott és alkotótáborokban készült képekből álló zerindi galéria 1974-ben jött létre adományokból, az ország első falusi képtáraként… mert azokban a varázstalanító, lélekgyilkos 70-es években is hittek még a művészet csodájában. A galéria a Piactéren található.
Az 1989-es rendszerváltás után a népességapadás Zerinden is egyre nagyobb méreteket öltött, ennek oka az alacsony születésszám és a közeli városokba való költözés volt. A fokozatos lakosságcsökkenés azonban kezd megállni, és a rohamos Magyarországra vándorlás is csökkent. Egyre kevesebben költöznek be faluról városra, sőt inkább városról költöznek ki Zerindre. A sok vész ellenére megmaradt Nagyzerind erős magyar közössége, amelyet a helyi Ibolya néptánccsoport is kiválóan reprezentál.
Aki megéhezik, az a magyar kézben lévő Zerind Panzióban tud jó magyar ételeket enni.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Fekete-Körös partján álló református templom kertje.

Simonyifalva

Simonyifalva római katolikus temploma előtt egy nem mindennapi ipartörténeti emlék, egy sínpár készteti megállásra a turistát. Hajdan erre járt a Gyulából induló keskeny nyomtávú kisvasút, amely 1906 és 1919 között teljesített szolgálatot, fellendítve a Fekete-Körös mente kereskedelmét és személyforgalmát. Ma már csak ez az emlék maradt belőle a katolikus templom előtt.
Egyébként a neogótikus katolikus templom 1914-ben épült Amschlinger Ferenc plébános idejében, Siegel Albin osztrák építész tervezésével és vezetésével. A toronyban az aradi Hönig műhelyben öntött három harang „lakik”. A templom belső felújítására 2022-ben került sor.
Simonyifalva nem olyan régi település: a török időkben hányattatott sorsú falu a 19. század első felében kezdett új életet. A napóleoni háborúkban eladósodott kincstár eladja Arad megyei birtokait, amit 1819-ben a legendás hírű Simonyi József óbester vásárol meg a kamarától Bélzerinddel együtt. A hányatott sorsú óbester nem sokat törődött új birtokával, de a család, mint minden kétkörösközi új tulajdonos, hozzálátott a majorság megszervezéséhez. A jobbágyföldeket elkülönítették a tagosított uradalmi földektől, az addig szabadon használt nagy kiterjedésű közlegelőt is kettéosztották községi és uradalmi legelőre. 1853-ban császári pátenssel a Simonyi család lett a vadászi határ és a hozzá tartozó puszták polgári tulajdonjogú ura Bélzeréndtől egészen a magyar nyelvhatárig, Csermőig. A gazdaság modernizálásához tőkére lett volna szükség, Simonyi óbester fia, Simonyi Lajos báró, 48-as huszártiszt és politikus más megoldást választott: birtokának keleti részén kivágatta a többszáz esztendős mocsári tölgyerdőt, a helyét fölparcellázta, elárverezte, és telepeseket toborzott ide. 1882-ben érkeztek az első telepesek; érdekes, hogy a telepítés magánjellegű volt, állami segítség nélkül. A település nevét báró Simonyi József huszárezredesről, vagyis a legendás hírű Simonyi óbesterről kapta.
A Simonyiak háza ma a család kiváló sarjainak emlékét őrzi. Itt született Simonyi Imre költő (1920–1994). A község közadakozásból és adományokból, megvásárolta a szülőházát és emlékházzá alakították, melynek egyik szobája a katona, másik a költő életét mutatja be. A középső szobában gazdag helytörténeti kiállítás a múlt hagyományos tárgyait, emlékeit mutatja be, és Molnár János régészeti kutatásainak leleteit. A fekete márványól készült emléktáblák, barnára festett beton keretben lettek elhelyezve. Felül a “CASA SIMONYIAK HÁZA” felirat olvasható, alul a három plakett, felül középen a falu címere, kétoldalt Deák Árpád szobrászművész alkotta domborművek helyezkednek el. A Simonyi József Óbestert ábrázoló dombormű másolat, Simonyi Imre plakettje viszont új, másolata bekeretezve az emlékház szobájában látható. 1945. január 15-én a szovjet katonák a román karhatalom segítségével összeszedték a németeket: a Szovjetunió haláltáboraiba hurcoltak emlékművét a Simonyi Ház udvarán állították fel.
És ha már Simonyifalva, akkor ne feledkezzünk el a 2000-ben itt született Zsóri Dánielről, aki a Debrecen színeiben 2019. február 16-án a Ferencváros ellen góllal mutatkozott be a bajnokságban: a 81. percben csereként lépett pályára, és a 93. percben 15 méterről ollózott gólt. A találatot a díj történetében első magyar játékos által elért gólként jelölték a Puskás Ferenc-díj tíz, majd három legszebb találata közé, amelyet végül a milánói Scala operaházban 2019 szeptemberében megtartott FIFA-díjátadó gálán meg is nyert, Lionel Messit és Juan Fernando Quinterót megelőzve. A település központját egyébként a focipálya uralja, mellette találjuk a jelvényszerző mozgalom igazolópontját, a Simonyi Házat.
További információk Simonyifalváról.

Simonyi Imre: Rendületlenül

S ha másként nem – hát legbelül:
hazádnak rendületlenül.
S ha restelled, hogy hangosan;
nehogy meghallja más, kívül?
Hát szakálladba dörmögd, hogy:
nincs hely számodra e kívül.
De aztán – rendületlenül!
Ezt aztán – rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!

Atyina

A Pozsega-havasa északi dombhajlatán, a közel ezeréves Atyina viharos történelmet tudhat maga mögött. Középkori vára már a 14. század elején állt, az alatta álló középkori Szent Miklós plébániatemplomot pedig már 1334-ben említik a krónikák. A mai Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma 1494-ben épült, de ekkor emelték az Újlakiak a ferences és klarissza kolostort. Ezt a fejlődést vágta ketté a török, mikor 1543-ban elfoglalta az atyinai várat és vele a települést. A török időkben a kolostorok és a templom is elpusztultak. 1686-ban sikerült visszafoglalni Atyinát, amely során a vár teljesen elpusztult, mára csak néhány fal maradt belőle. A templomot a 18. században építették újjá, sőt amióta a lourdes-i szűzanya szobra ide került, híres zarándokhellyé vált. Mikor Atyina 1920-ban Horvátországhoz került, a település negyede még magyar volt. A szerbek és a horvátok között 1942-ben tört ki az első vérengzés, mikor a horvát usztasák 200 szerbet gyilkoltak meg itt. Ennek ellenére 1991-re Atyina 2/3-a szerb volt, amit meg is szállt a jugoszláv néphadsereg. Mire a horvátok felszabadították 1991 decemberében a települést, a szerbek már 45 helybeli horvátot gyilkoltak meg, és a házak többségét, illetve a templomot is lerombolták. Cserébe a horvátok is felgyújtották a szerbek pravoszláv templomát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Jankovich-család egykori kastélyát a helyi parasztok nemzeti és antifeudális hevületükben 1918-ban szintén felgyújtották, akkor tényleg azt látjuk, hogy Atyina viharos történelmet tudhat maga mögött.
A XXI. században egyelőre nem történt semmi hadi tudósításokba való esemény, Atyina éli a jól megérdemelt békés hétköznapokat. A várrom, a pravoszláv templom és a gótikus épületrészeket rejtő Sarlós Boldogasszony plébániatemplom is várja a kirándulókat, és ezt teszi a Geológiai Információs Központ is. A 2021-ben átadott látogatóközpont érdekes kiállításokkal, háromdimenziós mozival segít megérteni, hogy miért a Papuk Horvátország geológiailag legváltozatosabb hegysége. Honlapján magyar nyelvű menüt is találunk.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 253 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a Geológiai Információs Központtól 200 méterre toronyiránt a hegy oldalában.

Csiszárfürdő

„Ezen források mindenike egy-egy kincse az egészségnek, egy-egy áldásos adománya a jótékony természetnek, de azok ismeretlenül s kevéssé hasznosítva folynak itten el. Én azoknál átutazva csak felemlítem azért, hogy a szakértők figyelmét és a jövő gondoskodását azokra fölhívjam, mert hinnünk kell, hogy e szép haza nem lesz mindig oly ismeretlenül elhagyatott.” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása)

1895-ben, a Csoma-hegy lábánál forrásokkal és 7 kiépített fürdőmedencével megalakult Csiszár-fürdő, mely az alapító, Csiszár Dénes után kapta a nevét. Az egykori szeszgyáros egy vadászat után egymaga kutatta fel az itteni borvízforrásokat, és végül tizenhat gyógyforrást talált. A fagerendával bélelt medencék mindegyikét más és más összetételű borvízforrások táplálják. Még a kommunizmus alatt is virágzó fürdőközpont a ’90-es évek elején szűnt meg. Szomorú látvány volt az egykor gyógyulni vágyókkal és önfeledt fürdőzőkkel teli, korhadó medencék látványa, köztük a Csokoládé-fürdőé… Ám úgy tűnik a leszármazottak meghallgatták Orbán Balázs intését! A Taierling fivérek, Johann és Péter-Ferenc – bár nevük német, mindketten magyar érzelműek – nagy tisztelettel őrzik ükapjuk, Csiszár Dénes, és ükanyjuk, Csiszár Dénesné Török Róza emlékét. A 2010-es években úgy döntöttek, nem engedik tovább pusztulni a Csiszárfürdőt, azóta pedig kalákamozgalom keretében újultak meg a medencék. A fürdő el van látva meleg vizes dézsákkal, szaunákkal, nedves és száraz mofettákkal, villanypásztorral körbevéve a vendégek biztonsága érdekében.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Csokoládé-fürdő.
Magasság: 900 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés Bálványosfürdő felől.