A Haza­já­ró Hon­is­me­re­ti és Turis­ta Egy­let szer­ve­zé­sé­ben, Szen­tes Antal veze­té­sé­vel, 2020. janu­ár 24–26. közöt­ti idő­szak­ban első alka­lom­mal, kísér­le­ti jel­leg­gel került meg­ren­de­zés­re az I. Madé­fal­vi Har­gi­ta Túra (Sicu­li­ci­di­um emlék­tú­ra). A szer­ve­zők jövő­be­ni ter­vei között sze­re­pel a tör­té­nel­mi meg­em­lé­ke­zés és turisz­ti­kai prog­ram össze­kap­cso­lá­sa a Kár­pát-meden­cei magyar­ság téli talál­ko­zá­si helyé­nek kiala­kí­tá­sa, akár csa­lá­dok szá­má­ra is – állt a szer­ve­zők fel­hí­vá­sá­ban.

A gya­log­tú­rá­ra szom­ba­ton, janu­ár 25-én került sor, egy ragyo­gó téli napon. Ami­kor meg­ér­kez­tünk Madé­fal­vá­ra a Csí­ki-hava­sok mögül a fel­ke­lő nap gyö­nyö­rű bíbor­szí­nű­re fes­tet­te a kele­ti vonu­la­tok tete­jét és a Csí­ki-meden­ce köze­pén elhe­lyez­ke­dő Nagy­som­lyó vul­ká­ni kúp­ját.

A fagyos reg­ge­len 8.00 óra­kor gyü­le­kez­tünk a madé­fal­vi temp­lom előtt, ahol a szer­ve­zők meleg sze­re­tet­tel vár­tak. A név­sor­ol­va­sást és cso­port­kép elké­szí­té­sét köve­tő­en kide­rült 65-ön jöt­tünk el, hogy részt­ve­gyünk e szép útvo­nal­lal kecseg­te­tő téli túrán. A részt­ve­vők szá­ma még a szer­ve­zők vára­ko­zá­sát is felül­múl­ta, a helyi­e­ken kívül az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let csík­szé­ki és udvar­hely­szé­ki osz­tá­lyá­nak tag­jai (ez utób­bi részé­ről 20 fő), Maros megye­i­ek, Magyar­or­szág több tele­pü­lé­sé­ről, töb­bek között Gye­nes­di­ás­ról és Győr­ből is jöt­tek túrá­zók, és az Erdély TV mun­ka­tár­sai is elkí­sér­tek ben­nün­ket.

A helyi közös­ség össze­fo­gá­sa pél­da­ér­té­kű min­den téren, a prog­ram madé­fal­vi koor­di­ná­to­ra gon­dos­ko­dott arról, hogy min­den­ki­nek legyen helye a falu­be­li­ek által biz­to­sí­tott autók­ban, ame­lyek fel­so­ra­koz­tak a részt­ve­vők szál­lí­tá­sá­ra Asz­tag­kő­ig, így a tele­pü­lés­ről a Har­gi­ta irá­nyá­ba kive­ze­tő 7 km-es, köves útsza­kaszt sike­rült kivál­ta­ni és az Asz­tag­kő (1100 m) szom­széd­sá­gá­ból indult a gya­log­tú­ra 8.50-kor.

Úti­cé­lunk a Csom­poly-csúcs (1680 m) volt, aho­vá 12.30-kor érkez­tünk, követ­ve a néhány évvel ezelőtt, pályá­za­ti támo­ga­tás­ból kiala­kí­tott tema­ti­kus turis­ta­út­vo­na­lak irány­jel­ző táb­lá­it.

Tud­tuk, hogy lesz némi szint­kü­lönb­ség, a túra­le­írás­ban  sze­rep­lő 820 m‑t úgy értük el, hogy elő­ször fur­csa módon mind lefe­lé tar­tot­tunk, hogy aztán legyen amit vissza­ka­pasz­kod­ni.  Az út patak­völ­gyön veze­tett  végig, több helyen vol­tak átfo­lyá­sok, ame­lyek helyen­ként jég­pán­cél­lal borí­tot­ták az utat, meg­ne­he­zít­ve a hala­dást, más­hol pedig lát­vá­nyos jég­sza­kál­la­kat for­máz­tak, elkáp­ráz­tat­va min­ket. Utunk során bor­víz­for­rást is érin­tet­tünk, ame­lyet az útról beeresz­ked­ve lehet meg­kö­ze­lí­te­ni. Nem volt hiány emel­ke­dők­ből, de több­ször pihe­nőt tar­tot­tunk, hogy min­den­ki tar­ta­ni tud­ja a lépést. A mere­dek ösvény­ről vissza­te­kint­ve a Csí­ki-hava­sok vonu­la­tát és ennek öle­lé­sé­ben a Csí­ki-meden­cét lát­hat­tuk, elő­re tekint­ve pedig szé­pen kiraj­zo­ló­dott a Csom­poly for­más kis kúp­ja. A csúcs­hoz köze­led­ve a fenyők helyét átvet­te a boró­kás, a hó is nagyobb volt már ezen a helyen. Nem is remél­tük, hogy ilyen sokan fel­fé­rünk a Csom­poly-csú­csá­ra, de ahogy a  mon­dás tart­ja sok jó ember kis helyen is elfér. A pano­rá­ma innen cso­dá­la­tos, a tisz­ta idő­nek koszön­he­tő­en a szél­ró­zsa min­den irá­nyá­ba ellát­tunk, még­sem időz­tünk túl sokat, mert heves szél tépáz­ta a tetőt. Meg­le­pe­tés­ben is volt részünk, az egyik túra­tár­sunk táro­ga­tó­val érke­zett a hegy­re, ennek hang­já­tól kísér­ve éne­kel­tük el a him­nu­szo­kat a Madé­fal­vi-Har­gi­ta iker­csú­csán.

• 

• 

• 

Kes­keny, kanyar­gós erdei ösvé­nyen foly­tat­tuk utun­kat iga­zi téli kör­nye­zet­ben, míg el nem értük 13.00 óra­kor a Madé­fal­vi-Har­gi­ta  (1710 m) csú­csát, ahon­nan a Csom­poly, Csi­csói-Har­gi­ta, Mada­ra­si-Har­gi­ta is elénk tárult. A csú­cson cso­port­kép készült, majd elin­dul­tunk lefe­lé egy másik útvo­na­lon, a Har­gi­ta pusz­ta érin­té­sé­vel, ahol elfo­gyasz­tot­tuk ebé­dün­ket 14.00 óra körül. Örök­zöld, illa­tos fenyő­er­dő­kön keresz­tül veze­tett utunk, ahol a szál­fák az égig érnek.  15.30-kor érkez­tünk vissza az Asz­tag­kő­höz, egy szép kör­tú­rát köve­tő­en. Itt még időz­tünk egy keve­set, meg­néz­tük az erdei múze­u­mot és a hatal­mas láva­kő jóté­kony ener­gi­á­it szív­tuk magunk­ba, meg az elénk táru­ló Csík­or­szág cso­dá­la­tos pano­rá­má­ját, a felcsí­ki fal­vak fűzé­ré­vel.

Vissza­fe­lé újra az autók kényel­mét élvez­het­tük, ame­lyek a közös­sé­gi ház­hoz szál­lí­tot­tak min­ket. Itt ismé­tel­ten a helyi­ek össze­tar­tó ere­jét érzé­kel­het­tük, a csa­pat tag­ja­it madé­fal­vi hagy­má­val fűsze­re­zett finom zsí­ros kenyér­rel és for­ró nedű­vel vár­ták a ven­dég­fo­ga­dók. Szen­tes Csa­ba koráb­bi pol­gár­mes­ter hiva­ta­lo­san is köszön­töt­te a túra részt­ve­vő­it, ismer­tet­te a turiz­mus fej­lesz­té­se érde­ké­ben tett lépé­se­ket, majd min­den régió kép­vi­se­lő­je lehe­tő­sé­get kapott arra, hogy meg­ossza élmé­nye­it és érté­kel­je a túrát, s mind­ezt a gye­nes­di­á­si páros elő­adá­sa tet­te még szí­ne­seb­bé, akik népi hang­sze­re­ket meg­szó­lal­tat­va tet­ték han­gu­la­tos­sá az estét, egy felejt­he­tet­len nap ünne­pé­lyes zárá­sa­ként.

Köszö­net a szer­ve­zők­nek az élmény­dús prog­ra­mért, a részt­ve­vők egy­be­hang­zó véle­mé­nye, hogy a „kísér­let” sike­res volt és van helye a foly­ta­tás­nak.

Köszön­jük a beszá­mo­lót Péter­ffy Ágnes-Kata­lin­nak.

• 

• 

•