Pillanatok a Lehőcz János Emléktúrán

Pillanatok a Lehőcz János Emléktúrán

Április 7. Reggel 7:15 Egy álmos, párás-ködös vasárnap reggelen indulok el Szentendréről, hogy a Hazajáró Egylet tagjaként immár valós időben, nem csak a fotelben youtube-ról követve láthassam, hogyan is hódítanak meg a Hazajárók egy látványos, ezúttal otthoni hegycsúcsot.  A Váci Reménység Egyesület természetjáró szakosztályának vezetett túrájára igyekszem. Mögöttem a Dunakanyar álmosan kapaszkodik a párás dunai levegőbe, de amint közeledek a katalinpusztai indulási ponthoz, már előbukkan a napfény.

8:00 Katalinpuszta, Kirándulóközpont. Még soha nem jártam erre. Vácot elkerülve a 2-es út szerpentinjeit figyelve általában padlógázzal hajtok tovább a családdal északra a felvidéki célpontok, leginkább a dóvali sípálya irányában. Jó, hogy most nem kell továbbmennem. Végre kiderülhet, milyen természeti szépségeket is rejteget e közeli, mégis ismeretlen környék. A Dunakanyarban evezve sokszor figyeltük már e sebzett sasbércet, mely mindig Vác közeledtét adta hírül nekünk. A Lehőcz János emlékének szentelt vezetett túra pont e bányaként jelenleg is használt hegy, a Naszály 652 m-es csúcsának meghódítását, és meglepően látványos környezetének felfedezését tűzte ki célul a résztvevőknek.

8:30 A számos lelkes túrázó, több mint negyvenen vagyunk, kisebb csapatokban várakozik a kis híd előtt, már csak vezetőinkre várunk. Gyorsan szemügyre veszem a Kirándulóközpontot, és megjegyzem, hogy ez a hely kisgyerkőcökkel tökéletes kis délutáni kirándulás célja lehet akár önmagában is. Van itt minden: QR-kódos és hagyományos rejtvényekkel tarkított tematikus tanösvények, halastó kispadokkal, kisvonat, gyerekeknek szóló, valóban érdekes információs táblák, tekerhető-kinyitható rejtélyes feladatok, interaktív játékokat rejtő beltéri érintőképernyők, tiszta mosdó, helyi kézműves élelmiszereket áruló bolt, nagy játszótér, pici vadaspark, és sétára csalogató túraútvonalak, mindez ingyen (csak a kisvonat és a parkoló fizetős).

A Gyadai Tanösvény és Madártani Sétaút

Az indulás előtt útravalóként köszönt minket, és rövid történelmi áttekintésben lehet részünk Moys Csaba, az Egyesület tiszteletbeli elnöke részéről. Megtudjuk, hogy Lehőcz János az Egyesület 1989-es újra alapításában vállalt vezető szerepet, és ez az első túra, amit emlékének szentelnek, hagyományteremtő szándékkal. A túrán végigkísér és vezet minket Hajdu Sándor bácsi, Moys Zoli és Kenyeres Oszi. A csapat apraja-nagyja lelkesen vág neki a lépcsős emelkedővel induló tanösvénynek, és máris elő-elő kerülnek az energiát és jókedvet rejtő laposüvegek (a vízzel végig spórolni kell, mert nem lesz forrás!).

Hajdú Sándor bácsi, Moys Zoltán és Kenyeres Oszkár a Látó-hegyen

Túránk nagy részén kékezünk, és a tanösvény már pár perc után érdekességekkel szolgál: bevezet minket a szénégetés rejtelmeibe, majd megtudjuk, mire is jó egy nyiladék. Tovább haladva eljutunk a várva-várt függőhídig is, és a rendkívül meredek (173 m mély) és 2 km hosszú Színlő-barlang felé vesszük az irányt. A dachsteini mészkőből felépülő hegy karsztjelenségeit a Színlő-barlang víznyelőjénél figyelhetjük meg először, majd a vaditató tó mellett sétálunk el, ami ugyancsak egy eltömődött víznyelő.

11:30 Kis kitérővel kitekintünk a Látó-hegy csúcsáról (534 m), először élvezve azt a dunai panorámát, amit már reggel óta vártunk. A Dunakanyar továbbra is szemérmesen takargatja magát, de így is ki tudjuk venni a visegrádi és pilisi hegyvonulatok kontúrjait, a csúcson álló 4 m-es kereszttel a hátunk mögött.  A kereszttel, amit a Szentimrevárosi Egyesület emelt a millennium évében, 2000-ben,  és amit vandál kezek kidöntöttek, de végül éppen Kenyeres Oszi és Moys Zoli közreműködésével – a hátukon cipelte a kis csapat fel a Látó-hegyre – sikerült visszaállítani.

Innen már szintben és távban sincs messze a kilátóval ellátott Naszály csúcsa (652 m), amit pont ebédidőben érünk el, így a kilátó lábánál megpihenve költjük el ebédünket, ki-ki saját hátizsákjából falatozva. A kevésbé fáradt túrázók a párás idő ellenére megmásszák a kilátótornyot, hogy gyönyörködjenek a 360°-os panorámában. Jókedvünket a földön mindenfelé elterülő festőien színes odvas keltike virágszőnyeg, és az ismét előkerülő laposüvegek egyaránt a csúcson tartják, habár mi lassan elindulva elhagyjuk a Naszály-csúcsot.

Naszály-csúcs (652 m)

12:50 A gerincen ereszkedve már a Násznép-barlanghoz közeledve egy „borzalmas nagy” meglepetés ér minket: egy egyesek szerint borznak kinéző ormányos medve üldögél az ösvény menti fán, közömbösen figyelve a fel-le közlekedő turistaforgalmat. Mi kevésbé közömbösen azonnal telefonnal a kézben rögzítjük a kis jött-ment állatot, és találgatunk, vajon hogyan is csöppent ide. Oszi már intézi is neki az új hazát, hogy ne maradjon e kietlen tájon, mert valószínűsítjük, hogy itt nem őshonos.

13:20 Meredek hegyoldalon kis kitérővel bekukkantunk a Násznép barlangba, bejárata egy látványos sziklafal aljában nyílik. A történet szerinti egyszer idemenekült násznép nyomait nem sikerül felfedeznünk, de a nyíláson belépve látványos üreget tudunk bevilágítani, és jól esik egy kicsit a hűvösben szusszanni, mielőtt visszakaptatunk a gerincre.

13:40 Csodáljuk az északi panorámát a gerincről. A köves gerincösvény mentén az égbe meredő, még kopasz, de már rügyező fák között előbukkan egy-egy tisztás és párkány, ahonnan belátható a Cserhát hullámzó dombvidéke és a nőtincsi horgásztó. Élvezzük a magasságot, és azt a szintkülönbséget, ami a vidéket térképként fekteti a lábainkhoz. Lélekemelő élmény, mint bármely csúcs, ami a számunkra kedves táj fölé emel minket.

Kilátás a Naszály gerincéről

14:30 Már a hajdani juhnyájak legelőin, a Gyadai-réten menetelünk, a lejtő meghozta a tempót, és a vizünk is fogytán, hát ezen a lankás tájon már gyorsabban haladunk. A réten kinyílik előttünk a világ, kisebb csapatokban jókat beszélgetve haladunk a széles szekérúton.

15:30 A Lósi-patak árterében visszatérünk a tanösvényre, ahol újabb élményekkel gazdagodunk: pallósoron sétálunk végig, hintahídon kelünk át a patakon, majd eljutunk az Óriások pihenőjének nevezett erdei pihenőhelyre, ahol asztalok, padok, sütögetőhelyek, esőház várja a pihenni vágyókat. Ráfordulunk a célegyenesre.

16:00 Megérkezés az indulópontra. Friss víz, napfény, jól megérdemelt kinyújtózás, lekváros kenyér, emléklap. Örök élmény, nemcsak papíron, karnyújtásnyira otthontól. Mától itt is otthon vagyok, hazajárok.

Köszönjük a beszámolót Kékesi-Kovács Miklósnak.