Április 7. Reggel 7:15 Egy álmos, párás-ködös vasárnap reggelen indulok el Szentendréről, hogy a Hazajáró Egylet tagjaként immár valós időben, nem csak a fotelben youtube-ról követve láthassam, hogyan is hódítanak meg a Hazajárók egy látványos, ezúttal otthoni hegycsúcsot. A Váci Reménység Egyesület természetjáró szakosztályának vezetett túrájára igyekszem. Mögöttem a Dunakanyar álmosan kapaszkodik a párás dunai levegőbe, de amint közeledek a katalinpusztai indulási ponthoz, már előbukkan a napfény.
8:00 Katalinpuszta, Kirándulóközpont. Még soha nem jártam erre. Vácot elkerülve a 2-es út szerpentinjeit figyelve általában padlógázzal hajtok tovább a családdal északra a felvidéki célpontok, leginkább a dóvali sípálya irányában. Jó, hogy most nem kell továbbmennem. Végre kiderülhet, milyen természeti szépségeket is rejteget e közeli, mégis ismeretlen környék. A Dunakanyarban evezve sokszor figyeltük már e sebzett sasbércet, mely mindig Vác közeledtét adta hírül nekünk. A Lehőcz János emlékének szentelt vezetett túra pont e bányaként jelenleg is használt hegy, a Naszály 652 m-es csúcsának meghódítását, és meglepően látványos környezetének felfedezését tűzte ki célul a résztvevőknek.
8:30 A számos lelkes túrázó, több mint negyvenen vagyunk, kisebb csapatokban várakozik a kis híd előtt, már csak vezetőinkre várunk. Gyorsan szemügyre veszem a Kirándulóközpontot, és megjegyzem, hogy ez a hely kisgyerkőcökkel tökéletes kis délutáni kirándulás célja lehet akár önmagában is. Van itt minden: QR-kódos és hagyományos rejtvényekkel tarkított tematikus tanösvények, halastó kispadokkal, kisvonat, gyerekeknek szóló, valóban érdekes információs táblák, tekerhető-kinyitható rejtélyes feladatok, interaktív játékokat rejtő beltéri érintőképernyők, tiszta mosdó, helyi kézműves élelmiszereket áruló bolt, nagy játszótér, pici vadaspark, és sétára csalogató túraútvonalak, mindez ingyen (csak a kisvonat és a parkoló fizetős).
Az indulás előtt útravalóként köszönt minket, és rövid történelmi áttekintésben lehet részünk Moys Csaba, az Egyesület tiszteletbeli elnöke részéről. Megtudjuk, hogy Lehőcz János az Egyesület 1989-es újra alapításában vállalt vezető szerepet, és ez az első túra, amit emlékének szentelnek, hagyományteremtő szándékkal. A túrán végigkísér és vezet minket Hajdu Sándor bácsi, Moys Zoli és Kenyeres Oszi. A csapat apraja-nagyja lelkesen vág neki a lépcsős emelkedővel induló tanösvénynek, és máris elő-elő kerülnek az energiát és jókedvet rejtő laposüvegek (a vízzel végig spórolni kell, mert nem lesz forrás!).
Túránk nagy részén kékezünk, és a tanösvény már pár perc után érdekességekkel szolgál: bevezet minket a szénégetés rejtelmeibe, majd megtudjuk, mire is jó egy nyiladék. Tovább haladva eljutunk a várva-várt függőhídig is, és a rendkívül meredek (173 m mély) és 2 km hosszú Színlő-barlang felé vesszük az irányt. A dachsteini mészkőből felépülő hegy karsztjelenségeit a Színlő-barlang víznyelőjénél figyelhetjük meg először, majd a vaditató tó mellett sétálunk el, ami ugyancsak egy eltömődött víznyelő.
11:30 Kis kitérővel kitekintünk a Látó-hegy csúcsáról (534 m), először élvezve azt a dunai panorámát, amit már reggel óta vártunk. A Dunakanyar továbbra is szemérmesen takargatja magát, de így is ki tudjuk venni a visegrádi és pilisi hegyvonulatok kontúrjait, a csúcson álló 4 m-es kereszttel a hátunk mögött. A kereszttel, amit a Szentimrevárosi Egyesület emelt a millennium évében, 2000-ben, és amit vandál kezek kidöntöttek, de végül éppen Kenyeres Oszi és Moys Zoli közreműködésével – a hátukon cipelte a kis csapat fel a Látó-hegyre – sikerült visszaállítani.
Innen már szintben és távban sincs messze a kilátóval ellátott Naszály csúcsa (652 m), amit pont ebédidőben érünk el, így a kilátó lábánál megpihenve költjük el ebédünket, ki-ki saját hátizsákjából falatozva. A kevésbé fáradt túrázók a párás idő ellenére megmásszák a kilátótornyot, hogy gyönyörködjenek a 360°-os panorámában. Jókedvünket a földön mindenfelé elterülő festőien színes odvas keltike virágszőnyeg, és az ismét előkerülő laposüvegek egyaránt a csúcson tartják, habár mi lassan elindulva elhagyjuk a Naszály-csúcsot.
12:50 A gerincen ereszkedve már a Násznép-barlanghoz közeledve egy „borzalmas nagy” meglepetés ér minket: egy egyesek szerint borznak kinéző ormányos medve üldögél az ösvény menti fán, közömbösen figyelve a fel-le közlekedő turistaforgalmat. Mi kevésbé közömbösen azonnal telefonnal a kézben rögzítjük a kis jött-ment állatot, és találgatunk, vajon hogyan is csöppent ide. Oszi már intézi is neki az új hazát, hogy ne maradjon e kietlen tájon, mert valószínűsítjük, hogy itt nem őshonos.
13:20 Meredek hegyoldalon kis kitérővel bekukkantunk a Násznép barlangba, bejárata egy látványos sziklafal aljában nyílik. A történet szerinti egyszer idemenekült násznép nyomait nem sikerül felfedeznünk, de a nyíláson belépve látványos üreget tudunk bevilágítani, és jól esik egy kicsit a hűvösben szusszanni, mielőtt visszakaptatunk a gerincre.
13:40 Csodáljuk az északi panorámát a gerincről. A köves gerincösvény mentén az égbe meredő, még kopasz, de már rügyező fák között előbukkan egy-egy tisztás és párkány, ahonnan belátható a Cserhát hullámzó dombvidéke és a nőtincsi horgásztó. Élvezzük a magasságot, és azt a szintkülönbséget, ami a vidéket térképként fekteti a lábainkhoz. Lélekemelő élmény, mint bármely csúcs, ami a számunkra kedves táj fölé emel minket.
14:30 Már a hajdani juhnyájak legelőin, a Gyadai-réten menetelünk, a lejtő meghozta a tempót, és a vizünk is fogytán, hát ezen a lankás tájon már gyorsabban haladunk. A réten kinyílik előttünk a világ, kisebb csapatokban jókat beszélgetve haladunk a széles szekérúton.
15:30 A Lósi-patak árterében visszatérünk a tanösvényre, ahol újabb élményekkel gazdagodunk: pallósoron sétálunk végig, hintahídon kelünk át a patakon, majd eljutunk az Óriások pihenőjének nevezett erdei pihenőhelyre, ahol asztalok, padok, sütögetőhelyek, esőház várja a pihenni vágyókat. Ráfordulunk a célegyenesre.
16:00 Megérkezés az indulópontra. Friss víz, napfény, jól megérdemelt kinyújtózás, lekváros kenyér, emléklap. Örök élmény, nemcsak papíron, karnyújtásnyira otthontól. Mától itt is otthon vagyok, hazajárok.
Köszönjük a beszámolót Kékesi-Kovács Miklósnak.
