"A hatalmas erdőségekkel s szelíd dombokkal körbekerített Bekecsaljának a tisztasága az, ami mindennél jobban megfogja az arra vándorlót. Tiszta itt a természet ősnövényzete, ősállatvilága, hiszen füstös gyárak kéménye, szmogos autópályák bűze s idegen, ránk nyomuló nép tömege, erőszakos hitterjesztése nem bontja eme tájékot. A Nyárád felső folyásának ez a szűz ősvidéke abban is tiszta, hogy számtalan székely hagyományunk, számtalan magyar szavunk, számtalan ősi jelünk maradt meg itt érintetlenül az idő vén markában."
A lármafák őrzője, Csíki Sándor író frappáns választ adott a kérdésre, miért is jött a Hazajáró ide, az egykori Marosszék szívébe, a Nyárádmentére. A Bekecs-tetőről Bekecsaljának is nevezett dimbes-dombos tájék fő vízfolyása, a Nyárád a Görgényi-havasokból ered és Nyárádtő környékén torkollik a Marosba, így, ahogy Orbán Balázs is megjegyezte, „mindenütt székely partokat mos és termékenyít.” A Nyárádszeredában egyesülő Kis- és Nagy-Nyárád völgyeit, vagyis a Felső-Nyárád mentét látogatjuk most meg. Elsőként a Kis-Nyárád fő és mellékvölgyeiben füzérként egymásba kapaszkodó falvakat, melyek törzsében székely lakói — Bocskai fejedelem szellemében — ragaszkodnak a talpalatnyi földhöz, a szántókhoz, legelőkhöz, erdőkhöz, amiből élnek; és az égi törvényekhez, melyek évezredek óta igazgatják életüket.