Sokan a bányá­szat­tal, az elnyo­mott­ság­gal kap­csol­ják össze a Zsil-völ­gyét, de az sem rit­ka, hogy fel­te­szik a kér­dést: „Ott még van­nak magya­rok?” A völ­gyet körül öle­lő hegyek cso­da­vi­lá­ga saj­nos keve­sek szá­má­ra ismert. Augusz­tus 12–13-án meg­ren­de­zett túránk­kal az volt a célunk, hogy minél szé­le­sebb közön­ség­nek meg­mu­tas­suk gyö­nyö­rű hegye­in­ket.

A túrát meg­elő­ző este a lupé­nyi és vul­ká­ni ter­mé­szet­sze­re­tő magyar csa­lá­dok vár­ták a meg­fá­radt túrá­zó­kat, akik­nek több­sé­ge több száz kilo­mé­ter­ről érke­zett, hiszen nem­csak Magyar­or­szág­ról, hanem Stutt­gart­ból és a szé­kely­föl­di Barót­ról is vol­tak érdek­lő­dök. A csa­lá­dok pálin­ka- és sajt­kós­to­lás után pör­költ­tel ven­dé­gel­ték meg a haza­já­ró­kat.

Az első nap a Kis ‑Retyez­á­té volt. Indu­lás előtt min­den­ki meg­kap­ta a kis pere­ni­ca sajt aján­dé­kát, a buda­pes­ti Sajt­an­gyal jóvól­tá­ból. Az 1200 méte­ren levő Ten­ger­völgy és Laza­ru víz­esé­sek­hez veze­tő út hamar elfe­led­tet­te a nyá­ri káni­ku­lát. A három órás könnyű útvo­nal­nak hála a Buta- szo­rost is meg­cso­dál­ta, mely­ről aszó­di turis­ta bará­tunk meg­je­gyez­te, hogy vadabb, mint a Tor­dai- hasa­dék.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Máso­dik nap kelet felé vet­tük az irányt a Pár­ing-hegy­ség­be. A libe­gő segít­sé­gé­vel hamar fel­ér­tünk az 1685 méte­ren lévő turis­ta köz­pont­ba. A Kis-Pár­ing (2074 m) csúcs­hoz veze­tő kapasz­ko­dót hamar meg­tet­tük, majd a gerin­cen halad­tunk tovább a Mizsa-tó és Kar­zsa- (Câr­ja) csúcs elága­zá­sá­ig. A mere­dek lej­tőn beeresz­ked­ve már lát­ha­tó volt a kat­lan­ban fek­vő tó. A leg­fi­a­ta­labb, 8 éves, és leg­idő­sebb, 68 éves túrá­zó­ink is jól tar­tot­ták a tem­pót. A Mizsa- tóban fel­fris­sült lábak új erő­re kap­tak, hisz idő­ben kel­lett vissza­ér­ni a libe­gő­höz. A vissza­fe­lé veze­tő úton a nye­re­gig való szin­te füg­gő­le­ges hegy­ol­dal meg­má­szá­sa nem volt könnyű fel­adat, amit a per­zse­lő nap még nehe­zeb­bé tett.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A túrát egy közös vacso­rá­val és beszél­ge­tés­sel zár­tuk, ahol a moti­vá­ló véle­mé­nyek mel­lett új ter­vek is szü­let­tek. Igé­re­tet kap­tunk a kar­ta­li Köny­ves Kál­mán Álta­lá­nos Isko­la tör­té­ne­lem-föld­rajz taná­rá­tól, hogy az álta­la működ­te­tett ter­mé­szet­ba­rát szak­kör tag­ja­i­val is nem­so­ká­ra meg­lá­to­gat­nak. Ugyan­ak­kor a kapos­vá­ri és a gyo­ma­end­rő­di ter­mé­szet­já­rók is már meg­ter­vez­ték követ­ke­ző kirán­du­lá­su­kat.

Köszön­jük a beszá­mo­lót Hunyad megyei ispá­nunk­nak, Orosz Erzsé­bet­nek.

• 

• 

• 

•