Magyar szótól visszhangzott a Bacsófalvi-tó augusztus 29-én, hiszen közel százan gyűltek össze a partján a II. Selmeci Őrjárat Emléktúra alkalmából. A tavalyi létszám háromszorosa a szervezőket is meglepte. A járványhelyzet úgy látszik „kiéheztette“ a túratársadalmat, így mindenki kapott az alkalmon, hogy találkozva régi ismerőseivel, egy 20 km-es vezetett túrán vegyen részt.

A túra több volt puszta kikapcsolódásnál vagy ismeretterjesztő erdőjárásnál, apropóját egy elfeledett történelmi esemény adta. A szervező Hazajáró HTE és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a selmeci diákság emlékének szánta ezt az alkalmat. Emléktúrával szerettek volna tisztelegni a selmecbányai akadémia hallgatói előtt, akik 1918-ban fegyvert ragadtak és úgy tartották fenn a rendet a város környékén. Két erdőmérnök hallgató hősi halált halt rendfenntartás közben. A túra elején rövid beszédben méltatták helytállásukat és emlékeztek meg róluk.

Név szerint: Baumerth Károly (20) és Hurtay György (26) erdőmérnök hallgatók.

A túra a Bacsófalvi-tótól indult, majd megkerülve a tavat egy elhagyott erdészeti úton haladtak Richňava irányába. Az erdőben több műtárgyat is megtekintettek, melyek az egykor európa-szinten is egyedülállónak számító vízrendszer részeit képezték. A faragott kövekből kirakott csatornák, hidak és átereszek egy letűnt kor maradványai, amikor még a környék adta a Magyar Királyság aranyát és ezüstjét. A richňavai tavat elhagyva a Tanád irányában szelték át a Selmeci-hegységre jellemző kaszálók láncolatát, majd Felsőróna felől ereszkedtek le Hegybányára. A kis ablakú bányászházak között vezető meredek utcákon a községházához lyukadtak ki, ahol a Dobay-család várta hűs frissítővel a kitikkadt túrázókat. A szlovák nemzeti felkelés államünnepe sem tartotta vissza a helyi fagyizót, hogy a túrázók tömegét látva kinyisson, így mindenkinek alkalma nyílt kellően lehűtenie magát.

Hegybánya után egy újabb bányató (tajch) érintésével fordult rá a túra útvonala a célt jelképező Szitnyára (1009 m). A hegy lábához érve egy erdészlak mellett vált be az ösvény az erdőbe, itt kezdődött a 400 méteres szintemelkedés, egészen a csúcsig. A bükkösök árnyékában kapaszkodó túrázók a Tatár rétre felérve megtekinthették az akkor már csak karnyújtásnyira lévő Szitnya kőoszlopait.

Egy rövid lépcsőzés volt már csak hátra és mindenki előtt kitárult a Selmeci-hegység panorámája. Ott volt minden a túrázók lába alatt, az Ostrý (868 m), a Hegybánya fölé magasodó Tanád (939 m) és Selmecbánya a kálváriával. A hegycsúcson még mindig büszkén áll a Koháryak által épített kilátó, melyet egykor a Magyarországi Kárpát Egyesület Szitnyai Osztálya is használt. A kilátó alatt található turistaházban minden túrázó kipihenhette magát. A csapolt vihnyei Steiger és a káposztaleves talán itt esik a legjobban.

Egy csoportkép után ereszkedésnek indult a társaság, útba ejtve a szitnyai vár romjait. A legenda szerint tündérek és bányamanók által épített vár már rég nem tündököl olyan pompában, mint amikor Balassa Menyhárt rablólovag lakta. Elhagyva mohával benőtt falait, újra a Tatár rétre jutottak, ahonnan a túra céljáig már meg sem álltak.

A kitűzők és emléklapok kiosztása után kissé keserű volt a búcsú, hiszen a közelgő határzár miatt bizonytalan, hogy mikor látják újra egymást az anyaországi és felvidéki túratársak.

Bízva a mielőbbi viszontlátásban, a Selmeci-hegység erdei visszavárnak minden magyar vándort.

Köszönjük a beszámolót és a szervezést Dobay Gergely barátunknak.