Hazajáró műsorok

Visói-havasok 2. – A Tisza-mentéről az Iván-havasra

231. rész

“A felszabadultságnak ősi vágya lángol fel a turistalélekben, mikor kiszakítani törekszik magát a kulturált élet ezer rabláncából, elhagyni a mindennapi robot és gondok únt színpadát, hogy magányos csúcsok, őserdők társaságát keresse fel. Ez a turista életbölcselet sokszorosan illik a Kárpátok koszorújának eme elhanyagolt gyöngyére, a Máramarosi havasokra. Vadregényesség szempontjából sokkal több élményt nyújtanak, mint azok a helyek, ahol a turistáskodásnak mindinkább üzleti íze lesz, ahol számtalan rendszabály korlátoz, ahol ugyan több a kényelem, de mind kevesebb az érintetlen természeti szépség. Hamisítatlan eredetiség, a mesterkéltség teljes hiánya teszik értékessé ezeket a havasokat. Itt elfelejtkezünk a mechanizált kultúráról s csak lelkünk felszabadult érzései ölelkeznek a tájszépségek végtelenségével.”

 Barabás Kálmán: A Máramarosi havasokról (1934)

Pontosan ez az, amiért a Hazajáró is folyton visszatér a jó öreg, „bús, borongós” Máramarosba. Sok hegyét-völgyét, tájszépségét átöleltük már régi gyepűvidékünknek, ami vad láncolataival védte, kimeríthetetlen erdeivel és sókészletével gazdagította a Magyar Királyságot. A Tiszát kereső vízfolyásokkal szabdalt, kristályos kőzetű Visómelléki hegyekben is jártunk már, csak épp legnevezetesebb tömbje, az Iván Pap havasa ormán nem lobogott még a zászlónk.

Látnivalók

Látnivalók / Kárpátalja / Máramaros

Rónaszék ma is magyar többségű. A település nagy múltú sóműveléséről híres. Rónaszák azonban egy szép kastéllyal is büszkélkedhet, amit eredetileg sóbánya hivatalnak építettek, majd az Apafi családhoz került. Tőlük vásárolta meg II. Rákóczi Ferenc a kastélyt, míg végül a magyar király tulajdonába került.

Egykor Rónaaszék fürdőiről is híres volt, ám a szovjet megszállás után – úgy, ahogy a sóbányák is – bezárták kapuikat.

Érdemes meglátogatni a település 200 éves katolikus templomát is.

Bővebben...

A Veresmarti, majd a Pogány család egykori birtokán ma már nem a magyarok, még csak nem is a ruszinok alkotják a többséget. A Szaplonczai-udvarház is gyámoltalanul tengődik. Előbb az uraságok, utóbb az iskola is kiköltözött a falai közül. Nincs elég magyar gyermek Veresmarton.

Az apró szórványfalu magyar élete a római katolikus templomba húzódott vissza.

Bővebben...

Túránk Krasznavisóról indul. A bükkerdőben kaptatva jut időnk megemlékezni a Magyarországi Kárpát Egyesület Máramarosi Osztályáról, amit 1880-ban alapított Siegmeth Károly, és aminek munkáját 1913-tól a Magyar Turista Egyesület vitte tovább. Több mint száz éve tárták fel a Tisza vadregényes forrásvidékét, utakat jelöltek ki, útmutató táblákat helyeztek el, mígnem a háború derékba törte működésüket és Trianon után a szép jövőt ígérő osztály kénytelen volt beszüntetni működését.

A meredek ösvény az erdőhatár fölé ér. Mögöttünk a Visó és az Iza völgyén túl visszaköszönnek a belső vulkáni vonulat tagjai: a Széplestől a Láposon és a Gutinon át a Kőhátig.

Előttünk egyre markánsabban fitogtatja erejét az Iván-havas masszívumának karéja a Garasfőtől egészen a Serbánig.

A Juharos fölött a gerincre érve már láthatjuk a szomszédos Várkő gyephavas csúcsait. Északra meg a Máramarosi-havasok legmagasabb gerincei, a Csornahora és a Fagyalos is megmutatják magukat. És hogy teljes legyen a kép, délkeletre már a Radnai-havasok köszönnek ránk.

Az Iván Pap havasára nemrég még tilos volt belépni. Ma már az 1943 méteres csúcsot elérve csodálatos kilátás tárul elénk.

Bővebben...