Visói-havasok 2. — A Tisza-mentéről az Iván-havasra
Hazajáró műsorok

Visói-havasok 2. — A Tisza-mentéről az Iván-havasra

231. rész
"A felszabadultságnak ősi vágya lángol fel a turistalélekben, mikor kiszakítani törekszik magát a kulturált élet ezer rabláncából, elhagyni a mindennapi robot és gondok únt színpadát, hogy magányos csúcsok, őserdők társaságát keresse fel. Ez a turista életbölcselet sokszorosan illik a Kárpátok koszorújának eme elhanyagolt gyöngyére, a Máramarosi havasokra. Vadregényesség szempontjából sokkal több élményt nyújtanak, mint azok a helyek, ahol a turistáskodásnak mindinkább üzleti íze lesz, ahol számtalan rendszabály korlátoz, ahol ugyan több a kényelem, de mind kevesebb az érintetlen természeti szépség. Hamisítatlan eredetiség, a mesterkéltség teljes hiánya teszik értékessé ezeket a havasokat. Itt elfelejtkezünk a mechanizált kultúráról s csak lelkünk felszabadult érzései ölelkeznek a tájszépségek végtelenségével."
 Barabás Kálmán: A Máramarosi havasokról (1934)

Pon­to­san ez az, ami­ért a Haza­já­ró is foly­ton vissza­tér a jó öreg, „bús, boron­gós” Mára­ma­ros­ba. Sok hegyét-völ­gyét, táj­szép­sé­gét átölel­tük már régi gye­pű­vi­dé­künk­nek, ami vad lán­co­la­ta­i­val véd­te, kime­rít­he­tet­len erde­i­vel és sókész­le­té­vel gaz­da­gí­tot­ta a Magyar Király­sá­got. A Tiszát kere­ső víz­fo­lyá­sok­kal szab­dalt, kris­tá­lyos kőze­tű Visó­mel­lé­ki hegyek­ben is jár­tunk már, csak épp leg­ne­ve­ze­te­sebb tömb­je, az Iván Pap hava­sa ormán nem lobo­gott még a zász­lónk.

Látnivalók / Kárpátalja / Máramaros
Rónaszék

Róna­szék ma is magyar több­sé­gű. A tele­pü­lés nagy múl­tú sómű­ve­lé­sé­ről híres. Róna­szák azon­ban egy szép kas­téllyal is büsz­kél­ked­het, amit ere­de­ti­leg sóbá­nya hiva­tal­nak épí­tet­tek, majd az Apa­fi csa­lád­hoz került. Tőlük vásá­rol­ta meg II. Rákó­czi Ferenc a kas­télyt, míg végül a magyar király tulaj­do­ná­ba került.

Egy­kor Rónaaszék für­dő­i­ről is híres volt, ám a szov­jet meg­szál­lás után – úgy, ahogy a sóbá­nyák is – bezár­ták kapu­i­kat.

Érde­mes meg­lá­to­gat­ni a tele­pü­lés 200 éves kato­li­kus temp­lo­mát is.

Bővebben...
Tiszaveresmart

A Veres­mar­ti, majd a Pogány csa­lád egy­ko­ri bir­to­kán ma már nem a magya­rok, még csak nem is a ruszi­nok alkot­ják a több­sé­get. A Szap­lon­czai-udvar­ház is gyá­mol­ta­la­nul ten­gő­dik. Előbb az ura­sá­gok, utóbb az isko­la is kiköl­tö­zött a falai közül. Nincs elég magyar gyer­mek Veres­mar­ton.

Az apró szór­vány­fa­lu magyar éle­te a római kato­li­kus temp­lom­ba húzó­dott vissza.

Bővebben...
Túra az Iván-havasra

Túránk Krasz­na­vi­só­ról indul. A bükk­er­dő­ben kap­tat­va jut időnk meg­em­lé­kez­ni a Magyar­or­szá­gi Kár­pát Egye­sü­let Mára­ma­ro­si Osz­tá­lyá­ról, amit 1880-ban ala­pí­tott Sieg­meth Károly, és ami­nek mun­ká­ját 1913-tól a Magyar Turis­ta Egye­sü­let vit­te tovább. Több mint száz éve tár­ták fel a Tisza vad­re­gé­nyes for­rás­vi­dé­két, uta­kat jelöl­tek ki, útmu­ta­tó táb­lá­kat helyez­tek el, míg­nem a hábo­rú derék­ba tör­te műkö­dé­sü­ket és Tri­a­non után a szép jövőt ígé­rő osz­tály kény­te­len volt beszün­tet­ni műkö­dé­sét.

A mere­dek ösvény az erdő­ha­tár fölé ér. Mögöt­tünk a Visó és az Iza völ­gyén túl vissza­kö­szön­nek a bel­ső vul­ká­ni vonu­lat tag­jai: a Szép­les­től a Lápo­son és a Guti­non át a Kőhá­tig.

Előt­tünk egy­re mar­kán­sab­ban fitog­tat­ja ere­jét az Iván-havas masszí­vu­má­nak karé­ja a Garas­fő­től egé­szen a Ser­bá­nig.

A Juha­ros fölött a gerinc­re érve már lát­hat­juk a szom­szé­dos Vár­kő gyep­ha­vas csú­csa­it. Észak­ra meg a Mára­ma­ro­si-hava­sok leg­ma­ga­sabb gerin­cei, a Csor­na­ho­ra és a Fagya­los is meg­mu­tat­ják magu­kat. És hogy tel­jes legyen a kép, dél­ke­let­re már a Rad­nai-hava­sok köszön­nek ránk.

Az Iván Pap hava­sá­ra nem­rég még tilos volt belép­ni. Ma már az 1943 méte­res csú­csot elér­ve cso­dá­la­tos kilá­tás tárul elénk.

Bővebben...