Túránk Krasz­na­vi­só­ról indul. A bükk­er­dő­ben kap­tat­va jut időnk meg­em­lé­kez­ni a Magyar­or­szá­gi Kár­pát Egye­sü­let Mára­ma­ro­si Osz­tá­lyá­ról, amit 1880-ban ala­pí­tott Sieg­meth Károly, és ami­nek mun­ká­ját 1913-tól a Magyar Turis­ta Egye­sü­let vit­te tovább. Több mint száz éve tár­ták fel a Tisza vad­re­gé­nyes for­rás­vi­dé­két, uta­kat jelöl­tek ki, útmu­ta­tó táb­lá­kat helyez­tek el, míg­nem a hábo­rú derék­ba tör­te műkö­dé­sü­ket és Tri­a­non után a szép jövőt ígé­rő osz­tály kény­te­len volt beszün­tet­ni műkö­dé­sét.

A mere­dek ösvény az erdő­ha­tár fölé ér. Mögöt­tünk a Visó és az Iza völ­gyén túl vissza­kö­szön­nek a bel­ső vul­ká­ni vonu­lat tag­jai: a Szép­les­től a Lápo­son és a Guti­non át a Kőhá­tig.

Előt­tünk egy­re mar­kán­sab­ban fitog­tat­ja ere­jét az Iván-havas masszí­vu­má­nak karé­ja a Garas­fő­től egé­szen a Ser­bá­nig.

A Juha­ros fölött a gerinc­re érve már lát­hat­juk a szom­szé­dos Vár­kő gyep­ha­vas csú­csa­it. Észak­ra meg a Mára­ma­ro­si-hava­sok leg­ma­ga­sabb gerin­cei, a Csor­na­ho­ra és a Fagya­los is meg­mu­tat­ják magu­kat. És hogy tel­jes legyen a kép, dél­ke­let­re már a Rad­nai-hava­sok köszön­nek ránk.

Az Iván Pap hava­sá­ra nem­rég még tilos volt belép­ni. Ma már az 1943 méte­res csú­csot elér­ve cso­dá­la­tos kilá­tás tárul elénk.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 231. rész: Visói-havasok 2. — A Tisza-mentéről az Iván-havasra