Búcs hatá­rá­ban egy gyö­nyö­rű­sé­ges tó fek­szik. De nem ezért neve­ze­tes a fel­vi­dé­ki tele­pü­lés, hanem mert ezer­száz esz­ten­dő­vel ezelőtt a magyar törzs­szö­vet­ség híres alak­ja, sok német győz­tes had­já­rat vezé­re, aki Augs­burg­ban, egy vesz­tes csa­ta után halt kín­ha­lált, Bul­csú vezér ősi föld­jén járunk. Nagy tisz­te­let­nek örvend, ezt bizo­nyít­ja a falu­ban talál­ha­tó bronz­szob­ra is.

Az esz­ter­go­mi érsek­ség ősi bir­to­kát Csák Máté embe­rei és a törö­kök is dúl­ták, de pora­i­ból min­dig fel­tá­madt. Hogy a búcsi­ak mennyi­re becs­ben tart­ják múlt­ju­kat, erre utal a harang­láb mel­let­ti szo­bor­cso­port is. A múlt őrzé­se mel­lett a jövőt is szol­gál­ja a Nép­vi­se­le­tes Babák Háza.

1945-ben Búcs és kör­nyé­ke a Garam-men­ti har­cok front­vo­na­lá­ba került. Itt, a köz­ség hatá­rá­ban zuhant a hal­ha­tat­lan­ság­ba a Magyar Kirá­lyi Légi­erő had­na­gya, Hor­váth György, miu­tán repü­lő­gé­pét Esz­ter­gom lég­te­ré­ben talá­lat érte.

Ez az a hely, ahol meg­em­lé­ke­zünk arról a hét búcsi leven­té­ről is, aki­ket 1945-ben a vörös had­se­reg „hős fel­sza­ba­dí­tó” kato­nái Zámoly hatá­rá­ban agyon­lőt­tek.

A Bátho­ryak bir­to­ka a 17. szá­zad­ban lett a Pál­ffy csa­lá­dé, akik meg­ha­tá­roz­ták a tele­pü­lés újko­ri tör­té­ne­tét. A Sar­lós Bol­dog­asszony-temp­lo­mot Pál­ffy Mik­lós ura­ság épí­tet­te 1728-ban. Érde­kes­ség, hogy a Keszi nevű fal­vak lakói a Keszi-törzs leszár­ma­zot­ta­i­nak tart­ják magu­kat.

Magya­rok, kato­li­ku­sok, lege­lő, rét, ter­mő sző­lő­hegy, jó borok. — Tömö­ren így fog­lal­ta össze Vályi And­rás, mit is kell tud­ni a Páris men­ti Kürt­ről.

És milyen jó lát­ni, hogy sza­vai ma is helyt­ál­ló­ak, mert az itt élők büsz­kék ősi múlt­juk­ra. A köz­ség neve a magyar hon­fog­la­ló törzs, Kürt­gyar­mat nevé­ből szár­ma­zik. Az Árpád-házi kirá­lyok alatt virág­zó nagy­köz­ség temp­lo­ma a török betö­ré­sek ide­jén a falu­val együtt elpusz­tult, később leégett, majd föld­ren­gés dön­töt­te le, de min­dig újjá­épült, leg­utóbb a 18. szá­zad­ban. A temp­lom előtt a köz­ség egy­ko­ri meg­ha­tá­ro­zó sze­mé­lyi­sé­ge, Maj­er Ist­ván plé­bá­nos köszön ránk örök érvé­nyű intel­mé­vel: „Ne csak sze­resd, ismerd is szü­lő­föl­de­det.”

A Garam men­ti domb­ság jel­lem­ző­en bor­ter­mő vidék. A szü­re­ti mulat­sá­gon a sző­lé­szet­hez kötő­dő régi szo­ká­so­kat is fel­ele­ve­ní­tik. A vidék­re jel­lem­ző boro­kat a Kas­nyik csa­lád pin­cé­sze­té­ben kós­tol­hat­juk meg.

Sző­gyén hatá­rá­ban az erdő alatt ősi búcsú­já­ró­hely bújik meg, ami Cig­léd kiépí­tett Szent­kút-for­rá­sá­nál talál­ha­tó. Az ősi szent hely­re 1933-ban Kál­vá­ria is épült. A Szűz Mária hét fáj­dal­má­val kez­dő­dő sajá­tos kereszt­út a nagy kápol­ná­hoz vezet.