Hazajáró műsorok

Vág-Garam-köze – Ej, ráérünk arra még?

178. rész

“A vidék képét elsősorban a Dunába torkolló mellékfolyók határozzák meg. Átmeneti jellegű zónáról van szó: Keleti irányból itt halnak el – mátyusföldi és csallóközi elemekkel ütközve – a palócos kulturális jegyek; észak felől jelentékeny szlovák hatás érte, miközben a Duna mentén délről is kapott impulzusokat. Ehhez még hozzá kell venni a török háborúk sanyargató seregmozgásait, a betelepülő idegen elemek hatását, és a jelentős kereskedelmi utak szerepét.”

 Liszka József: Fejezetek a szlovákiai Kisalföld néprajzából (1992)

Így alakult ennek a sehova sem sorolt, mégis a szomszédos vidékek néprajzi hatásait hordozó tájegység képe. Déli része még a Duna menti árterek lecsapolt síkvidéke, északra már a vízfolyásokat kísérő hátságok dimbes-dombos tája. A Vág és a Garam folyók közét Kürtgyarmat, Bulcsú és Keszi népe jó ezer év alatt termékennyé tette, s ha kellett vérét is adta a földért, melynek falvaiban a magyarság ma is fogcsikorgatva küzd a megmaradásért, Pató Pál úr földjén választ adva az állandóan itt feszülő költői sorskérdésre: „Ej, ráérünk arra még?”

Látnivalók

Látnivalók / Felvidék / Vág-Garam köze

Búcs határában egy gyönyörűséges fekszik. De nem ezért nevezetes a felvidéki település, hanem mert ezerszáz esztendővel ezelőtt a magyar törzsszövetség híres alakja, sok német győztes hadjárat vezére, aki Augsburgban, egy vesztes csata után halt kínhalált, Bulcsú vezér ősi földjén járunk. Nagy tiszteletnek örvend, ezt bizonyítja a faluban található bronzszobra is.

Az esztergomi érsekség ősi birtokát Csák Máté emberei és a törökök is dúlták, de poraiból mindig feltámadt. Hogy a búcsiak mennyire becsben tartják múltjukat, erre utal a harangláb melletti szoborcsoport is. A múlt őrzése mellett a jövőt is szolgálja a Népviseletes Babák Háza.

1945-ben Búcs és környéke a Garam-menti harcok frontvonalába került. Itt, a község határában zuhant a halhatatlanságba a Magyar Királyi Légierő hadnagya, Horváth György, miután repülőgépét Esztergom légterében találat érte.

Ez az a hely, ahol megemlékezünk arról a hét búcsi leventéről is, akiket 1945-ben a vörös hadsereg „hős felszabadító” katonái Zámoly határában agyonlőttek.

Bővebben...

A Báthoryak birtoka a 17. században lett a Pálffy családé, akik meghatározták a település újkori történetét. A Sarlós Boldogasszony-templomot Pálffy Miklós uraság építette 1728-ban. Érdekesség, hogy a Keszi nevű falvak lakói a Keszi-törzs leszármazottainak tartják magukat.

Bővebben...

Magyarok, katolikusok, legelő, rét, termő szőlőhegy, jó borok. – Tömören így foglalta össze Vályi András, mit is kell tudni a Páris menti Kürtről.

És milyen jó látni, hogy szavai ma is helytállóak, mert az itt élők büszkék ősi múltjukra. A község neve a magyar honfoglaló törzs, Kürtgyarmat nevéből származik. Az Árpád-házi királyok alatt virágzó nagyközség temploma a török betörések idején a faluval együtt elpusztult, később leégett, majd földrengés döntötte le, de mindig újjáépült, legutóbb a 18. században. A templom előtt a község egykori meghatározó személyisége, Majer István plébános köszön ránk örök érvényű intelmével: „Ne csak szeresd, ismerd is szülőföldedet.”

A Garam menti dombság jellemzően bortermő vidék. A szüreti mulatságon a szőlészethez kötődő régi szokásokat is felelevenítik. A vidékre jellemző borokat a Kasnyik család pincészetében kóstolhatjuk meg.

Bővebben...

Szőgyén határában az erdő alatt ősi búcsújáróhely bújik meg, ami Cigléd kiépített Szentkút-forrásánál található. Az ősi szent helyre 1933-ban Kálvária is épült. A Szűz Mária hét fájdalmával kezdődő sajátos keresztút a nagy kápolnához vezet.

Bővebben...

A tatárdúlás után 1242-ben Német–és Magyarszőgyénre oszlott a település, ami aztán a zivataros idők után az elmúlt századfordulón újra egyesült, de csak hogy hamarosan egy új, idegen állam birtokába kerüljön.

Bővebben...