"A vidék képét elsősorban a Dunába torkolló mellékfolyók határozzák meg. Átmeneti jellegű zónáról van szó: Keleti irányból itt halnak el - mátyusföldi és csallóközi elemekkel ütközve - a palócos kulturális jegyek; észak felől jelentékeny szlovák hatás érte, miközben a Duna mentén délről is kapott impulzusokat. Ehhez még hozzá kell venni a török háborúk sanyargató seregmozgásait, a betelepülő idegen elemek hatását, és a jelentős kereskedelmi utak szerepét."
Így alakult ennek a sehova sem sorolt, mégis a szomszédos vidékek néprajzi hatásait hordozó tájegységnek a képe. Déli része még a Duna menti árterek lecsapolt síkvidéke, északi már a vízfolyásokat kísérő hátságok dimbes-dombos tája. Pedig a Vág és a Garam folyók közét Kürtgyarmat, Bulcsú és Keszi népe jó ezer év alatt termékennyé tette, s ha kellett vérét is adta a földért. Falvaiban a magyarság ma is fogcsikorgatva küzd a megmaradásért, Pató Pál úr földjén választ keresve az állandóan itt feszülő költői sorskérdésre: „Ej, ráérünk arra még”?