"A Kárpátok külső ívén járunk, egy olyan hegységben, amelyről még csak leírás sincs magyar nyelven. Annak ellenére, hogy legmagasabb pontja, az Emberfő ezer évig őrizte a magyar hazát."
Mielőtt a hazajáró vándor a Kárpátok bérceire indul, térkép fölé hajol és felüti a földrajzi és turista irodalmat: mégis, mire számítson a kiszemelt hegységben. Nos, a Kárpátok külső ívén, Bukovina és Észak-Erdély határán, a Radnai- és a Kelemen-havasok között akad egy vonulat, amiről bizony egy sor nem sok, annyit sem talált. Mégsem szegte kedvét, sőt, inkább feltüzelte, milyen lehet ez a szomszédainál szerényebb kivitelű hegység a kárpáti vízválasztón. Nem vártunk tavaszig, egyből a tél kellős közepén érkeztünk felfedezni a Szuhárd-hegység ismeretlenül is izgalmas zimankós hegyvilágát. A központi tömbjéről délre folyó vizeket a Koszna, míg a keletre csorgókat az Aranyos-Beszterce gyűjti össze, Etelközbe tartván. Csak a nyugati vízfolyások egyesülnek a Nagy-Szamosban, hogy a Kárpát-medencét öntözzék. Odalent, a hegyközi Dornai-medencében is akad egy-két történelmi látnivaló: köztük egy erősen patinás, megkopott fényű gyógyfürdő.