A Ber­za­va völ­gyé­ben, a Sze­me­nik-hegy­ség lábai előtt hever Kras­só-Szö­rény vár­me­gye régi szék­he­lye, Resi­ca­bá­nya. Fölöt­te a Kereszt­hegy egy német ajkú, de magyar szí­vű haza­fi emlé­két őrzi. Georg Her­glotz a bánya tulaj­do­no­sa volt, ami­kor a for­ra­da­lom híré­re 1848 tava­szán meg­ala­pí­tot­ta a nem­zet­őr­sé­get, majd az üze­met átala­kí­tot­ták a fel­ke­lők hadi­anyag-ellá­tá­sá­ra. Aztán bekö­szönt az ősz, s vele a szer­bek, majd a romá­nok támad­tak a város­ra. Az ütkö­zet­ben Georg Her­glotz több har­cos­tár­sá­val együtt éle­tét adta a hazá­ért.

Az 1700-as évek­ben, ami­kor Német­or­szág­ból, a fel­ső-magyar­or­szá­gi bánya­vá­ro­sok­ból, később Olté­ni­á­ból egy­re több bányász és kohász érke­zett Resi­cá­ra. A sza­po­ro­dó kohók ontot­ták maguk­ból a hadi­anya­got, a gőz­gé­pe­ket, a vas­úti síne­ket, majd 1872-ben itt gyár­tot­tak hazánk­ban elő­ször gőz­moz­donyt. Ez volt a híres Resi­ca 2, amit a Bog­sán, majd a Hun­gá­ria köve­tett. Az itt gyár­tott moz­do­nyok­ból a sza­bad­té­ri múze­um­ban kapunk íze­lí­tőt.

A ’48-as har­cok után éppen 70 esz­ten­dő telt el, ami­kor a nagy hábo­rú­ban újra harc­tér­ré vált Resi­ca. Előbb a szer­bek, majd a fran­ci­ák, végül a romá­nok len­dül­tek táma­dás­ba, akik aztán itt is marad­tak. 1945-ben a néme­te­ket kény­szer­mun­ká­ra hur­col­ták, a gyá­ra­kat álla­mo­sí­tot­ták, a kom­mu­niz­mus tel­je­sen fel­for­gat­ta a népes­sé­get és a város­ké­pet is.

Ebben a hagyo­má­nyo­san több­nyi­re német ajkú, majd román több­sé­gű­vé vált vidé­ken kel­lett átvé­szel­nie a ziva­ta­ros évszá­za­do­kat a török után szin­te min­dig kisebb­sé­get képe­ző magyar­ság­nak. A szór­vány­ba szo­rult hon­fi­tár­sa­ink­nak az egy­há­zak ma is erős bás­tyái, de talál­ko­zó­he­lyük is van: a Magyar Kul­tu­rá­lis Köz­pont.

A népi épí­té­sze­ti gyöngy­sze­me­it őrző fal­vacs­ka, ahol még az 1950-es évek­ben is műkö­dött német nyel­vű isko­la, ma már újgaz­dag romá­nok turisz­ti­kai köz­pont­ja. Hatá­rá­ban a Drei Wäs­sert, a „Három víz tavát” három for­rás vizé­nek a fel­duz­zasz­tá­sá­val hoz­ták lét­re, a resi­ca­bá­nyai vas­mű áram­el­lá­tá­sá­ra.

A kör­nyék­be­li apró tele­pü­lé­sek vonz­ere­jét ragyo­gó ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­tük, a Sze­me­nik maga­sabb régi­ó­i­nak közel­sé­ge adja.

Az 1700-as évek­ben német faszén­ége­tők ala­pí­tot­ta Ferenc­fal­va víz­tá­ro­zó­ja egy­kor ipa­ri célo­kat szol­gált. A Ferenc­fal­vi-tó part­ján kiépült üdü­lő­te­le­pen ma már a turiz­mus a meg­ha­tá­ro­zó.

A szik­lák­kal jelölt tető­ről a leg­mar­kán­sabb kilá­tás észak­ke­let felé nyí­lik, amer­re a Temes meden­cé­je fölött ele­men­tá­ri­san tör az ég felé a Szár­kő, s mögöt­te, szin­te egy­be­ol­vad­va szom­széd­já­val a God­ján-hegy­ség.

Kelet­re a Cser­na-völ­gye fölött a Cser­nai-hava­sok maga­sabb csú­csai emel­ked­nek.

A másik irány­ban a Sze­me­nik-hegy­ség eró­zi­ós küszö­be­it tanul­má­nyoz­hat­juk. A Szörény­or­da­si-meden­ce terül el alat­tunk. Fölöt­te a Kis-Sze­me­nik ala­cso­nyabb, erdő­vel fedett hátai húzód­nak. Mögöt­tük a távol­ban a Rusz­ka-havas is fel­tű­nik.

A Bán­ság hegye­i­nek leg­ma­ga­sabb csú­csa a Goz­na-kő. 1447 méter magas, egy méter­rel halad­ja meg a Sze­me­ni­ki-csú­csot. Nyá­ron kivá­ló hely a kem­pin­ge­zők szá­má­ra.