Ott, ahol a Feke­te-Körös a sík­ság­ra lép, a Belény­es­szent­mik­lós felet­ti tera­szon, egy Árpád-kori pálos kolos­tor temp­lo­má­nak meg­ro­gyott tor­nya, mint meg­cson­kí­tott magyar­sá­gunk jel­ké­pe kiált az ég felé. Úgy regé­lik, a tatár­dú­lás előtt, her­ce­gi palo­ta, Géza király vadász­kas­té­lya állt itt, ked­venc vadász­te­rü­le­té­nek szí­vé­ben. A folyó kiszé­le­se­dő völ­gyé­nek tera­sza­in tele­pült fal­vak múl­tunk leg­ősibb réte­ge­i­ben gyö­ke­rez­nek.

Miu­tán Bél­fe­nyér öreg, román kori kato­li­kus temp­lo­ma „oly kicsi vala, hogy híve­i­nek felét sem fogad­ha­tá magá­ba,” Kol­lo­nitz Lász­ló nagy­vá­ra­di püs­pök 1785-ben új Isten házát emelt helyé­re.

„Iste­nem­nek, fajom­nak.” Ezt hir­de­ti a temp­lom­mal szem­ben az egy­ko­ri zár­da­épü­let, amit már Bunyi­tay Vin­ce kano­nok épít­te­tett a leány­ne­ve­lő vin­cés nővé­rek szá­má­ra.

1949-ben elül­döz­ték az apá­cá­kat, de a vissza­szol­gál­ta­tott ház, hála Kiss Már­ton plé­bá­nos­nak és a Kol­ping Csa­lád­egye­sü­let­nek, ma újra a fel­nö­vek­vő nem­ze­dék szü­lő­föl­dön mara­dást szol­gál­ja.

A Feke­te-Körös men­té­nek ezt az ősi élő­vi­lá­gát és geo­ló­gi­á­ját kutat­ta Csák Kál­mán is, aki az 1950-es évek­ben ala­pí­tott Ten­kén ter­mé­szet­tu­do­má­nyi múze­u­mot, hiszen a Feke­te-Körös vidé­ke igen gaz­dag föld­ta­ni érté­kek­ben.

A refor­má­tus paró­kia kert­jé­ben egy új Kos­suth-szo­bor hir­de­ti a magyar múl­tat. Az ere­de­tit még 1899-ben állí­tot­ták.

Nagy­sza­lon­ta lakó­it nem kímél­te a tör­té­ne­lem. Elő­ször a tatár, majd a török dúlás után nép­te­le­ne­dett el a falu, míg­nem 1606-ban Bocs­kai Ist­ván 300 haj­dút tele­pí­tett ide. 1620-ban kezd­ték meg a vár épí­té­sét, ami­ből csak egy torony maradt meg az utó­kor szá­má­ra, az úgy­ne­ve­zett Cson­ka­to­rony.

A szá­zad­for­du­lón fel­ava­tott Kos­suth-szo­bor húsz éven át díszí­tet­te Sza­lon­ta főte­rét, aztán 1920-ban az új impé­ri­um isme­ret­len tet­te­sei ledön­töt­ték. Újabb húsz esz­ten­dő­nek kel­lett eltel­nie, hogy Nagy­sza­lon­ta fel­sza­ba­dul­jon, s a Cson­ka­to­rony­ba mene­kí­tett szo­bor vissza­tér­jen ere­de­ti helyé­re.

És vissza­szállt a város­há­za tete­jé­re a szám­űze­tés­re ítélt turul­ma­dár is. Ahogy a Bocs­kai-orosz­lá­nok is újra büsz­kén őrzik a város és az Arany csa­lád címe­rét.

Van mire és kire büsz­ké­nek len­nie Sza­lon­tá­nak. A refor­má­tus temp­lom túl­ol­da­lán egész szo­bor­park hir­de­ti a város nagy szü­löt­te­it. Arany János mel­lett szob­rot kapott Sin­ka Ist­ván, Zilahy Lajos, Kulin György és Kiss Ist­ván is.

Arany János ott ücsö­rög és szem­lé­li a vál­to­zó város képét a Cson­ka-torony bejá­ra­ta fölött is. Az eme­le­ten múze­um őrzi emlé­két.