"Idegen földre ne siess, amíg hazádban megélhetsz, ne menj messze földre lakni, míg hazádban meg tudsz élni."
Rendesen belevesztünk Nyugat-Bácska Dunáig nyúló síkjába. Hagytuk, hogy magával ragadjon a folyók, mocsarak, fokok és rétek sajátságos vízi világa. Egy darabig nem is akaródzik kikeveredni innen, a néhol senki földjévé váló kacskaringókból. Mert még mindig annyi életjelünk maradt a szinte érintetlen tájban, és értékünk a néplélekben. Mert akik ide kötődtek egy életre, a folyók öntözte bácskai rögbe, ma is képesek erőt meríteni őseink kiapadhatatlan éltető forrásaiból.