A mohácsi vész előtt Nemesmilitics helyén egy Halmos nevű település lehetett. Új nevét a török hódoltság idején kapta, majd a parlagon maradt vidékre magyar és bunyevác nemesek érkeztek.

Az országzászló talapzata már erősen megkopott.

Akik minden időben itt maradtak, a katolikus templomból merítenek hitet a küzdelmekhez. Őseik maguk építették, jó 250 esztendeje, s ahogy gyarapodott a közösség, úgy nagyobbították hozzá Isten házát is.

A kálvária stációi kísérnek a közel 100 esztendős Havas-boldogasszony kápolnához.

Militics híres szárazkolbászáról, a kulenről.

Az Árpád-korban még a Cobor családé volt. Bodrog vármegye főurai időnként Coborszentmihályon ültek össze. Aztán Zombor a török időktől fontos kereskedelmi, katonai és közigazgatási központ, majd 1749-ben szabad királyi város, sőt, később Bács-Bodrog vármegye központja lett.

A megyeháza dísztermét Eisenhut Ferenc gigantikus méretű, a zentai csatát ábrázoló festménye ékesíti.

A hatalmas kéttornyú Karmelita templomot Szent István királynak szentelték. A Városháza egy letűnt kor emlékét őrzi.

Mellette a Szentháromság templomot a ferences szerzetesek emeltették, de II. József rendelete után el kellett hagyniuk a várost. Kolostoruk falán ott hagyták a napórát és a számok alatt a vészjósló feliratot: „Egy ezekből végórád…”

Békebeli életre szánták, de ártatlan zombori magyarok és németek végórájának lett helyszíne a Kronich család százéves palotája, ahová a II. világháború idején a megszálló szerb partizánok összegyűjtötték az őslakosokat. A kényszermunkára hurcolt foglyok nagy részét a közeli Dunába, a Ferenc-csatornába vagy a lóversenytéren előre megásott tömegsírokba lövöldözték. A vak gyűlölet közel 6000 embert, köztük 3000 magyart mészárolt le Zomborban.

A város szülötte, Schweidel József tábornok, aradi vértanú. Egész alakos szobra kiszorult a Megyeháza előtti térről. Ma már egy mellszobor helyettesíti a kaszinó udvarán.

A Magyar Polgári Kaszinó Délvidék egyik legpatinásabb szervezete. Lassan 150 éve áll Zombor és vidéke magyarságának szolgálatában.

Hova tűnt a Duna partjáról a bátai apátság, amiről még a török előtt Apáti a nevét kapta. A régi mezőváros, Apatin a török elleni felszabadító háborúk során pusztult el. Főként német iparosok népesítették újra, akik sok hasznos dolog mellett a sörfőzés tudományát is elhozták magukkal. 1756-ban megalapították Délvidék legrégibb, ma is működő sörgyárát.

Ne feledjük, a németekre és sok magyarra 1944-ben itt is a halál vagy az elűzetés várt.

Bácskertes történelme egészen 1751-ig nyúlik vissza, amikor az elnéptelenedett Hetes településre megérkeztek az első palócok. Egy évvel később már állt a templomuk, ami helyére aztán később a gyarapodó közösség még nagyobbat épített.

Kupuszina egészen sajátos néprajzi értékekkel rendelkezik, amit a falu népe tudatosan megőrzött és átörökített az évszázadokon. A tárgyi emlékeket a falumúzeumba gyűjtötték össze.

A sajátos néprajzi értékekkel bíró palóc település, Kupuszina értéktárának fontos része a papírvékony tésztájú mákos rétes.