A Med­ves-fenn­sík Közép-Euró­pa leg­na­gyobb kiter­je­dé­sű bazalt­pla­tó­ja. A bányá­sza­ti múlt egyik hagya­té­ka, a régi bánya­ud­var mélye­dé­sé­ben meg­bú­jó Közép-bánya tava is. A kör­nye­ző vul­ká­ni kúpok a rég­múlt heves vul­ká­ni kitö­ré­se­i­nek meg­kö­vült emlé­kei.

A vidé­ken bir­to­kos Kacsics nem­zet­ség ősi erős­sé­gét a Szé­csé­nyi­ek, a Bebe­kek, később a Deren­csé­nyi­ek bir­to­kol­ták. Köz­ben Csák Máté és a huszi­ták is meg­száll­ták, de leg­csú­fo­sabb eles­te az 1554-es esz­ten­dő­höz kötő­dik, ami­kor a török harc nél­kül, csel­lel vet­te be.

A Sal­gó­tól geo­ló­gi­ai tan­ös­vény vezet a szom­szé­dos Kis-Sal­gó­ra, amit Boszor­kány-kő néven is emle­get­nek. A lát­vá­nyos bazalt­kép­ződ­mé­nyek és a kilá­tás miatt is érde­mes ide fel­jön­ni.

Somos­kőt, akár­csak Sal­gót a Kacsics nem­zet­ség emel­tet­te. Itt ost­ro­mol­ta Loson­czy Anna szí­vét Balas­si Bálint, mind­hi­á­ba. Nem úgy a török a várat: 1576-ban be is vet­te, s mire a kirá­lyi sere­gek fel­sza­ba­dí­tot­ták és meg­erő­sí­tet­ték, a 17. szá­zad­ra el is vesz­tet­te hadi jelen­tő­sé­gét.

A vár alatt a Pető­fi kuny­hó emlé­ke­zik meg a köl­tő itt­jár­tá­ról.

A vár alatt bújik meg az úgy­ne­ve­zett bazalt­or­go­na, amely­nek sok­szö­gű osz­lo­pai meg­kö­vült zuha­tag­ként hajol­nak lefe­lé a Vár­hegy olda­lán.

A Pogány­vár láva­ta­ka­rós táb­la­he­gye párat­la­nul gaz­dag vul­ká­ni for­ma­kin­csé­vel Közép-Euró­pa egyik leg­ér­té­ke­sebb védett terü­le­te. Sok mon­da kap­cso­ló­dik a rej­té­lyes hely­hez. Az Ördög János-szik­la pél­dá­ul úgy kelet­ke­zett, hogy Ördög Jánost annyi­ra lenyű­göz­te a vidék szép­sé­ge, hogy men­ten kővé der­medt.

Ves­sünk egy pil­lan­tást a misz­ti­kus varázs­la­tot sugár­zó külön­le­ges bazalt­töm­bök­re, a két­ágú szik­lá­ra és meg­me­re­ve­dett tár­sa­i­ra.

A Bás­ti-hegy búcsú­já­ró helye már las­san egy évszá­za­da a Mária-kút. Vize gyó­gyí­tó erő­vel bír, így min­den évben ren­ge­teg magyar zarán­dok láto­gat­ja meg a cso­da­té­vő for­rást.

Med­ves­al­ja egyik leg­je­len­tő­sebb köz­sé­ge Egy­há­zas­bást. Már a neve is jel­zi, hogy a kez­de­tek­től fon­tos egy­há­zi köz­pont volt, de tör­té­nel­münk egyik drá­mai ese­mé­nye is ide kötő­dik. A legen­da sze­rint Zách Fel­ici­ánt, aki siker­te­len merény­le­tet köve­tett el Károly Róbert ellen, így fel­ség­áru­lás címén kivé­gez­ték, egy olyan helyen kel­lett elte­met­ni, ami nagyon kevés ember szá­má­ra ismert. Így esett a válasz­tás Egy­há­zas­bást­ra, a legen­da sze­rint Fel­icí­án vég­ső nyug­he­lye a kato­li­kus temp­lom alatt van.

A közép­ko­ri ere­de­tű temp­lo­má­ról híres Alm­ágyon keresz­tül­ha­lad­va már messzi­ről lát­ha­tó a bazalt­szik­lá­ra épült legen­dás vár, Ajnács­kő. A tatár­já­rás után kővár­rá erő­sí­tett erőd kör­nyé­ke sok­fé­le ter­mé­sze­ti érté­ket rejt, mint pél­dá­ul azt a kipre­pa­rált tűz­há­nyó kéményt, ami­re a vár is épült.

A Rag­ács kúp­ját a kör­nyék egyik leg­fi­a­ta­labb vul­kán­já­ból 2 km hosszan kifo­lyó bazalt láva­fo­lyam épí­tet­te meg jel­leg­ze­tes szik­lás gerin­cét, amit elő­sze­re­tet­tel láto­gat­nak a turis­ták.

A csúcs vul­ká­ni salak és össze­sült bom­bák alkot­ta szik­la­bér­ce­i­ről pom­pás kilá­tás nyí­lik.

A magyar kul­tú­ra élte­tő öle, a gömör­pé­ter­fal­vi Baran­ta-völgy. Min­den évben itt kerül meg­ren­de­zés­re az Ősök Sar­jai Ünnep.