Kutasfölde – Hegymegett a Maros mentén
Hazajáró műsorok

Kutasfölde – Hegymegett a Maros mentén

209. rész
"A Maros mentén a balpartra irányozzuk figyelmünket, hol Alsó-Fehérmegye magyar lakossága a legtömegesebben található. Változatosabb: termékeny fennsíkok s itt-ott erdős dombok, lankás oldalak megrakva jómódú községekkel, beljebb a dombvidéken tiszta magyar falvak; mindenütt eléggé rendben tartott csinos udvarházak s jól mívelt nagyobb nemesi birtokok."
Lukács Béla: Alsó-Fehérmegye (1901)

Akárhogy is lapozgatjuk az erdélyi útikönyveket, alig találunk leírást az Erdély szívében, a Maros és a Kis-Küküllő zugában fekvő dombvidékről. Elfeledte a turizmus Alsó-Fehér vármegye Hegymegetti részét, és elkerülték a nagyobb vízfolyások is, így a vizet évszázadokon át az ásott kutak biztosították. Így lett a vidék neve: Kutasfölde. A magyar élet kiapadhatatlan forrásai: az apró falvak, a református templomok, a régi kúriák és a főúri kastélyok még itt vannak, s azok a közösségek is, akik töretlen hittel benne élnek a tájban és a hagyományban.

Látnivalók / Erdély / Torda-Aranyos

Magyarbükkösön a Kemény család szebb napokat látott kúriáját találjuk. Itt született egykoron Kemény János fejdelem, aki Erdély sorsára, íróként és hadvezérként is döntő befolyással bírt.

Magyarózdon is ódon kastélyba botlunk, amit Pekri Lőrinc kuruc vezér építettett, majd a szabadságharc után a labancok porig égették. Pusztulása után a kastélyt új birtokosa, Radák Ádám építtette újjá. Utolsó tulajdonosa Teleki Ilona bárónő volt, aki az 1945-ös államosítás után külföldre menekült. A ’90-es években visszaszolgáltatott birtokot aztán örököse a Bonus Pastor Alapítványnak adományozta, akik az épület helyreállításán munkálkodnak.

A Pekri és Radák családok nemcsak birtokolták uradalmukat, de a nagy múltú helyi református egyházközséget is patronálták. A kastély szomszédságában Pekri Lőrinc épített templomot, ami helyére aztán 1910-ben még nagyobbat emeltek.

A gyülekezet ma már erősen apad, de Erdélynek e csendes zugában az elvándorlás ellenére is töretlen a magyar közösség jelenléte.

Apró kis település Magyarsülye, melynek temploma már akkor állt, amikor Amerika felfedezője, Kolumbusz Kristóf még meg sem született. Ebbe az apró faluba nyúlnak vissza a világhírű matematikus, Bolyai Farkas gyökerei is, akinek dédapjára és nagyapjára kopjafák emlékeztetnek. A különálló harangtorony egy megkopott sírfát rejt. Négy magyar honvéd teste hervad itt, akik a II. világháborúban vérüket áldozták hazánkért.

Magyarszentbenedek temploma a 14. században épült. Katolikus lakói előbb reformátusok lettek, majd végül az unitárius vallásnál állapodtak meg.

Kertjében újabb magyar emlékdarabkára, ifjabb Csiki Mózes sírjára bukkanunk.

Bővebben...

„Nem él már itt magyar, s a fugadi Bánffy család ősi kastélya is magányosan düledezik…” – gondolhatnánk lemondóan Fugadról, ha 2005-ben egy budapesti fiatalember nem gondolt volna egy nagyot és feladva fővárosi életét, nem költözött volna vissza ősei földjére. De Bánffy Farkas úgy döntött, hogy hazatér és visszaszerzi családja évszázados kastélyát és birtokait.

Bővebben...

A Maros és a Küküllő összefolyásánál bújuk meg a tájék központja, Magyarlapád, amely madártávlatból egy kifeszített íjat formáz, ezzel is erőt és az elszántságot jelképezve. Van honnan táplálkozzon az öntudat, hisz a hit bástyája, a református templom is ősi múlttal rendelkezik. A középkorban épült, szentélye ma is őrzi a gótika stílusjegyeit, míg kazettás mennyezete 1760-ból való.

Igazi életerős közösség él itt, s hogy ez így is maradjon, ennek egyik záloga a szórványkollégium, amely azoknak a környéken élő diákoknak biztosít magyar nyelven oktatást, akik falujukban csak román tagozatra iratkozhatnának be.

Bővebben...

A Maros partján üldögél az Árpádok kora óta a régi híres bortermelő falu, Csombord. Az utolsó leheletégig próbál ellenállni az elmúlásnak a Kemény család 18. századi kastélya. Mert lehet-e az enyészeté a míves épület, ahol szünideit töltötte Bolyai Farkas; ahol megszállt Jókai Mór; ahol megszületett Kemény Gábor akadémikus és miniszter. Ahol Alsó-Fehér vármegye alispánja, Kemény István kezdeményezésére már 1880-ban vincellértanfolyam indult. Amit aztán 1935-től a nagyenyedi kollégium működtetett tovább, borászati iskolaként. Mígnem a hírneves iskolát államosították, és a visszaszolgáltatás a mai napig várat magára.

És nem elég, hogy kastélyukat elvették, a temetődombon a Kemény család piramis alakú sírboltját is kirabolták. De hiába minden rontás, a hely szellemét nem lehet elűzni innen. Az ősi templom is sokszor elpusztult, de mindig újjáépült. Kós Károly tervezte tornyával hirdeti az újjászületés állandóságát.

Bővebben...