Kutasfölde — Hegymegett a Maros mentén
Hazajáró műsorok

Kutasfölde — Hegymegett a Maros mentén

209. rész
"A Maros mentén a balpartra irányozzuk figyelmünket, hol Alsó-Fehérmegye magyar lakossága a legtömegesebben található. Változatosabb: termékeny fennsíkok s itt-ott erdős dombok, lankás oldalak megrakva jómódú községekkel, beljebb a dombvidéken tiszta magyar falvak; mindenütt eléggé rendben tartott csinos udvarházak s jól mívelt nagyobb nemesi birtokok."
Lukács Béla: Alsó-Fehérmegye (1901)

Akár­hogy is lapoz­gat­juk az erdé­lyi úti­köny­ve­ket, alig talá­lunk leírást az Erdély szí­vé­ben, a Maros és a Kis-Kükül­lő zugá­ban fek­vő domb­vi­dék­ről. Elfe­led­te a turiz­mus Alsó-Fehér vár­me­gye Hegy­me­get­ti részét, és elke­rül­ték a nagyobb víz­fo­lyá­sok is, így a vizet évszá­za­do­kon át az ásott kutak biz­to­sí­tot­ták. Így lett a vidék neve: Kutas­föl­de. A magyar élet kiapad­ha­tat­lan for­rá­sai: az apró fal­vak, a refor­má­tus temp­lo­mok, a régi kúri­ák és a főúri kas­té­lyok még itt van­nak, s azok a közös­sé­gek is, akik töret­len hit­tel ben­ne élnek a táj­ban és a hagyo­mány­ban.

Látnivalók / Erdély / Torda-Aranyos

Magyar­bük­kö­sön a Kemény csa­lád szebb napo­kat látott kúri­á­ját talál­juk. Itt szü­le­tett egy­ko­ron Kemény János fej­de­lem, aki Erdély sor­sá­ra, író­ként és had­ve­zér­ként is dön­tő befo­lyás­sal bírt.

Magyar­óz­don is ódon kas­tély­ba bot­lunk, amit Pek­ri Lőrinc kuruc vezér épí­tet­tett, majd a sza­bad­ság­harc után a laban­cok porig éget­ték. Pusz­tu­lá­sa után a kas­télyt új bir­to­ko­sa, Radák Ádám épít­tet­te újjá. Utol­só tulaj­do­no­sa Tele­ki Ilo­na báró­nő volt, aki az 1945-ös álla­mo­sí­tás után kül­föld­re mene­kült. A ’90-es évek­ben vissza­szol­gál­ta­tott bir­to­kot aztán örö­kö­se a Bonus Pas­tor Ala­pít­vány­nak ado­má­nyoz­ta, akik az épü­let hely­re­ál­lí­tá­sán mun­kál­kod­nak.

A Pek­ri és Radák csa­lá­dok nem­csak bir­to­kol­ták ura­dal­mu­kat, de a nagy múl­tú helyi refor­má­tus egy­ház­köz­sé­get is pat­ro­nál­ták. A kas­tély szom­széd­sá­gá­ban Pek­ri Lőrinc épí­tett temp­lo­mot, ami helyé­re aztán 1910-ben még nagyob­bat emel­tek.

A gyü­le­ke­zet ma már erő­sen apad, de Erdély­nek e csen­des zugá­ban az elván­dor­lás elle­né­re is töret­len a magyar közös­ség jelen­lé­te.

Apró kis tele­pü­lés Magyar­sü­lye, mely­nek temp­lo­ma már akkor állt, ami­kor Ame­ri­ka fel­fe­de­ző­je, Kolum­busz Kris­tóf még meg sem szü­le­tett. Ebbe az apró falu­ba nyúl­nak vissza a világ­hí­rű mate­ma­ti­kus, Bolyai Far­kas gyö­ke­rei is, aki­nek déd­ap­já­ra és nagy­ap­já­ra kop­ja­fák emlé­kez­tet­nek. A külön­ál­ló harang­to­rony egy meg­ko­pott sír­fát rejt. Négy magyar hon­véd tes­te her­vad itt, akik a II. világ­há­bo­rú­ban vérü­ket áldoz­ták hazán­kért.

Magyar­szent­be­ne­dek temp­lo­ma a 14. szá­zad­ban épült. Kato­li­kus lakói előbb refor­má­tu­sok let­tek, majd végül az uni­tá­ri­us val­lás­nál álla­pod­tak meg.

Kert­jé­ben újabb magyar emlék­da­rab­ká­ra, ifjabb Csi­ki Mózes sír­já­ra buk­ka­nunk.

Bővebben...

„Nem él már itt magyar, s a fuga­di Bán­ffy csa­lád ősi kas­té­lya is magá­nyo­san düle­de­zik…” – gon­dol­hat­nánk lemon­dó­an Fuga­d­ról, ha 2005-ben egy buda­pes­ti fia­tal­em­ber nem gon­dolt vol­na egy nagyot és fel­ad­va fővá­ro­si éle­tét, nem köl­tö­zött vol­na vissza ősei föld­jé­re. De Bán­ffy Far­kas úgy dön­tött, hogy haza­tér és vissza­szer­zi csa­lád­ja évszá­za­dos kas­té­lyát és bir­to­ka­it.

Bővebben...

A Maros és a Kükül­lő össze­fo­lyá­sá­nál bújuk meg a tájék köz­pont­ja, Magyar­la­pád, amely madár­táv­lat­ból egy kife­szí­tett íjat for­máz, ezzel is erőt és az elszánt­sá­got jel­ké­pez­ve. Van hon­nan táp­lál­koz­zon az öntu­dat, hisz a hit bás­tyá­ja, a refor­má­tus temp­lom is ősi múlt­tal ren­del­ke­zik. A közép­kor­ban épült, szen­té­lye ma is őrzi a góti­ka stí­lus­je­gye­it, míg kazet­tás mennye­ze­te 1760-ból való.

Iga­zi élet­erős közös­ség él itt, s hogy ez így is marad­jon, ennek egyik zálo­ga a szór­vány­kol­lé­gi­um, amely azok­nak a kör­nyé­ken élő diá­kok­nak biz­to­sít magyar nyel­ven okta­tást, akik falu­juk­ban csak román tago­zat­ra irat­koz­hat­ná­nak be.

Bővebben...

A Maros part­ján üldö­gél az Árpá­dok kora óta a régi híres bor­ter­me­lő falu, Csom­bord. Az utol­só lehe­let­égig pró­bál ellen­áll­ni az elmú­lás­nak a Kemény csa­lád 18. szá­za­di kas­té­lya. Mert lehet‑e az enyé­sze­té a míves épü­let, ahol szün­i­de­it töl­töt­te Bolyai Far­kas; ahol meg­szállt Jókai Mór; ahol meg­szü­le­tett Kemény Gábor aka­dé­mi­kus és minisz­ter. Ahol Alsó-Fehér vár­me­gye alis­pán­ja, Kemény Ist­ván kez­de­mé­nye­zé­sé­re már 1880-ban vin­cel­lér­tan­fo­lyam indult. Amit aztán 1935-től a nagy­enye­di kol­lé­gi­um működ­te­tett tovább, borá­sza­ti isko­la­ként. Míg­nem a hír­ne­ves isko­lát álla­mo­sí­tot­ták, és a vissza­szol­gál­ta­tás a mai napig várat magá­ra.

És nem elég, hogy kas­té­lyu­kat elvet­ték, a teme­tő­dom­bon a Kemény csa­lád pira­mis ala­kú sír­bolt­ját is kira­bol­ták. De hiá­ba min­den ron­tás, a hely szel­le­mét nem lehet elűz­ni innen. Az ősi temp­lom is sok­szor elpusz­tult, de min­dig újjá­épült. Kós Károly ter­vez­te tor­nyá­val hir­de­ti az újjá­szü­le­tés állan­dó­sá­gát.

Bővebben...