"Ez a táj közvetítő, afféle híd két pólus között, kiegyenlítő és kibékítő. Ha délről közelíted meg, átmenet a Kárpátok összefüggő magas gerincei felé, ha északról: előőrse az Alföld laposságának. A hegység és a síkság ezen a vidéken utolsó nagy hódító erőlködéssel igyekszik arra, hogy területeket szerezzen meg egymástól. A Felvidék előre küldte ide pionírnak a Börzsönyt, az Alföld igyekezett felnyomulni a folyók mentén. Most mindkettejükből van valami ebben a tájban, mely egyikükhöz se tartozik. Az Ipolyon nyáridőn szerényen meghúzódik a víz a meder fenekére és mindig nagyon elhagyott a folyó. Csak néha járnak benne halászok, akik padmalyok alól hajtják a hálóba a halakat. A sors átmenő vidékből határszéllé tette az egész tájat, súlyos csapást mért néhány városra és elsorvasztott vasútvonalakat meg falvakat, melyek a hegyek északi lejtőjén élve a Felvidék felé kacsintottak."
Jól leragadtunk az ipolynyéki Szőlőhegyen, nehezen szabadulunk a nyéki nedű édes ízétől, de ideje tovább indulnunk, mert a “legbátrabb város”, Balassagyarmat és az Ipoly-mente természeti értékei mellett akadnak még itt bőven bátor falvak és emberi értékek.