A helyi legen­da sze­rint Pető­fit itt, Szé­kely­föld nyu­ga­ti kapu­já­ban a ’kereszt­úr-szé­li tima­fal­vi teme­tő­ben han­tol­ták el. Bár köl­tőnk sír­he­lye isme­ret­len, a ’kereszt­úri Gyár­fás kúria, aho­va 1849. júli­us 30-án Bem tábor­nok kísé­re­té­ben meg­ér­ke­zett Pető­fi, való­sá­gos zarán­dok­hely, ugyan­is itt áll az a kör­te­fa, amely alatt Pető­fi meg­ír­ta utol­só köl­te­mé­nyét.

De per­sze van szép temp­lo­muk az uni­tá­ri­u­sok­nak és a refor­má­tu­sok­nak is.

A város köz­pont­já­ban van a tér­ség táj­mú­ze­u­ma, gaz­dag gyűj­te­ménnyel és sza­bad­té­ri nép­raj­zi rész­leg­gel.

A Nagy-Kükül­lő völ­gye Kereszt­úr­nál több kilo­mé­te­res meden­cé­vé szé­le­se­dik. A síkot öve­ző dom­bok leg­ne­ve­ze­te­sebb­je, a Jézus­ki­ál­tó. Tete­jén az ősi fake­reszt helyén az első világ­há­bo­rú után a 144 hősi halott emlé­két hatal­mas kőke­reszt­tel örö­kí­tet­ték meg.

Az Árpád-kori Cse­ke­fal­va falu­ké­pét meg­ha­tá­roz­zák az egy­más­sal rézsú­to­san szem­be­ni uni­tá­ri­us és refor­má­tus isten­há­zák, ame­lyek tor­nyai egy­más felé dől­nek. Ahogy a helyi­ek mond­ják: “Cse­ke­fal­ván a temp­lo­mok köszön­nek egy­más­nak”.

Szé­kely­szent­er­zsé­bet hatá­rá­ban talál­juk a Csil­lag-hegyet. Nem egy eget verő merész szik­la­bérc, de enge­dé­keny, lágy domb­ja, hár­mas hal­mán a ket­tős kereszt­tel, meg­nyug­tat­ja a lel­ket.