"Valahol van egy furcsa ország, Bérce templom, völgye szentéj, Bánatország az az ország, Neve: Erdély"
Itt állunk a Kárpátok legmagasabb vulkáni hegysége, a Kelemen-havasok lábainál. Tudjuk róla, hogy ő Erdély legfiatalabb hegysége is, a maga úgy 6-9 millió esztendejével. Déli szomszédjától, a Görgényi-havasoktól a magának szűk, szépséges völgyet kimunkáló Maros választja el. És mivel a vulkán szoknyáján nincsenek települések, a szinte érintetlen erdők, a Marosba siető patakok hosszú völgyei mentén a hegység lábáig lehúzódnak. És igen, azt is tudjuk, hogy a Kelemen hordozza a Kárpátok legmagasabb vulkáni csúcsát, a több mint 2000 méteres Nagy-Kövest. De van e tájékon valamit, amit tudni nem, csak érezni lehet. Valami megmagyarázhatatlan varázsa a végtelen erdőknek, a sejtelmes sziklás gerinceknek, az áthatolhatatlan ős buja vadonnak, amit talán csak az ősi tudást hordozó írófejedelem, Wass Albert tudott szavakba önteni.