Ha valaki a Glatz-fennsíkra akar feljutni, előbb-utóbb egy patakmederben találja magát. Épp ezeknek a keskeny sziklaszurdokoknak a bejárása adja a káposztafalvi túrák savát-borsát.

A közel 4 km hosszú Piecky-völgy alsó, szelídebb részét a patak egyedülállóan fehér mészkavicsai után Fehér-völgynek is nevezik.

Az addig békés völgy a középső részén egyre zordabb szakadékokkal övezett szurdokká alakul. A forrás és a torkolat közötti nagy szintkülönbség okozza, hogy a Glatz-fennsíkon még békésen folydogáló patakok egyre mélyebbre vájják magukat a mészkőmederben.

A szurdokba haladva érjük el a 13 méteres Nagy-vízesést, amely az első feltárók számára komoly kihívást jelentett. Itt van a karsztvidék leghosszabb létrája, a maga 50 fokával és 20 méterével.

A Nagy-vízesés fölött egy igen szűk hasadékban megyünk tovább. Ez a völgy legvadregényesebb része, ahol a falétrák közvetlenül a patakmeder fölött vezetnek.

A 10 méter magas Teraszos-vízesés egy barlang beomlása után alakult ki. A zuhatag több kemence alakú mélyedést vájt a sziklafalba, ezért is nevezik a völgyet piecnek, ami magyarul üstöt, kemencét jelent.

A hegység legnagyobb kiterjedésű mészkőplatója a Glatz. A Glatz-utat a 18. században az akkori tulajdonos Csáky család építtette.

Az első ismert turisták, akik végigjárták a völgyet, az iglói tanár, Róth Márton és társai voltak 1898-ban. Ők fedezték fel a völgy felső részén szűkülő hasadékot, azaz a gugyort.

A Holló-szikla bércein ébred rá az erre járó vándor, hogy a hegységben nemcsak a szurdokok, hanem a szirtek is gigantikus látvánnyal fogadják.

Imrikfalvához közel nyílik a karsztvidék legrövidebb szurdoka, a Zejmár-szakadék. A Gerava-fennsíkról délre lefolyó patak rövid útja alatt igen komoly vízesésrendszert alkotott.

A szorost 1963-ban nyitották meg, azóta itt is létrák, láncok és fémtálcák segítik az előre jutást.

A szurdok legmagasabb vízesése, a Nálepka.