Kedves történet kapcsolódik Kútdombjához. Amikor 1657-ben a kilyénfalviak idejöttek, első dolguk volt kutat ásni a forrás körül. Akkor felmerült a kérdés, hogy „azt a kalibát” hova építsék. A válasz az volt, hogy a kút dombjára. Így lett Kútdombja Kilyénfalva második temploma. A helyiek minden évben kétszer, szénatakarítás előtt, Szent Kristóf napján, és Szent István napján tartanak itt misét.

A kő tetején egy fakilátó segít a körpanoráma megcsudálásában. A monda szerint a tartárjárás idején ide menekültek fel az emberek a Gyergyói-medencéből, és innen „csudálták”.

A csomafalvi Dél-hegy csúcsa erdővel borított, de sziklapereméről így is rálátunk a Hagymásra, a Gyergyói-havasokra és távolabb még a Csalhó körvonalai is előtűnnek. Közvetlenül alattunk meg ott terpeszkedik a Gyergyói-medence.

A hagyomány szerint a csomafalvi Várhegyen egy ősi vár, a rabonbánok sasfészke állhatott. A Farkasdomb nevű helyen meg egy bizonyos Csoma Ferencnek volt tanyája, amiből aztán a település keletkezett. Dúlták Apafi Miklós seregei, ritkította török és tatár, pusztította labanc, nem csoda, hogy a csomafalviak egy emberként álltak ki a ’48-as magyar forradalom mellett, és több mint 200 tisztet és honvédet adtak a szabadságharcnak. De a két világháborúban is sok csomafalvi adta életét a hazáért.

Úgy tartja a fáma, hogy amikor Neil Armstrong a Holdra lépett, a közvetítés egy kis időre megszakadt. Ugyanis szembe találta magát egy csomafalvival, aki épp hazatérőben volt egy rőcényi kokojzával a hátán.

A vészterhes múlt és a vad természeti viszonyok megkeményítették Csomafalva népét, és arra is megtanították: ha túl akarnak élni, elsőbbnek kell lenniük az elsőnél is.

Először egy kis fatemplomban, ma már az 1879-ben épült fényes templomban fohászkodik Istenhez a falu népe. Augusztus 20-án kardja köré gyűlve idézik meg első szent királyunk szellemét.

Különlegesek itt a székelykapuk, és büszke lehet a falui híres szülötteire is. Köllő Miklós mellett itt ringott a bölcsője Borsos Miklós szobrászművésznek is.