Az Erdélyi-medence és a Keleti-Kárpátok nyugati vonulatának határán egy hosszan elnyúló plató vonja magára a Hazajáró figyelmét. A Görgény-Hargita-fennsík a vulkáni tevékenység és a víz eróziós munkájának összjátékaként alakult ki a földtörténeti korokban. Ezúttal a vulkáni törmelékből felépült fennsík északnyugati részére, a Görgény-platóra igyekszünk, amelyen az évszázadok során az erdélyi hegyi szórványtelepülések legnagyobb kiterjedésű láncolata fejlődött ki. A Láz tetőnek is nevezett hegyhát a XIX. század második felében vált a birtokos községekből a havasra költöző székelyek állandó szállásává. A havas népe azóta is főleg növénytermesztésből, állattartásból és kézművességből él. S van még itt valami megfoghatatlan, titokzatos erő, talán a hegyek szelleme, ami az elszakítottság és az ateista diktatúra ellenére is megőrizte az itt élők hitét, öntudatát, ősi erkölcseit és szokásait. Így van az, hogy aki a Görgényi-havasok vulkáni platójára indul, bevásárlóközpontot, ipari parkot és aszfaltutakat nem talál, de még skanzent sem, „csupán” az élő székely magyar nagybetűs Életet, organikus kultúrát, a hagyomány és a természet harmóniáját.