Dévényi-kapu – Ahol a Kárpátok kezdődnek
Hazajáró műsorok

Dévényi-kapu – Ahol a Kárpátok kezdődnek

71. rész

“Pozsony vármegye Dévénynyel s a Kis-Kárpátok ezer év óta védői hazánknak nyugatról, s talán azért oly pompázók a Duna-völgy virányai s oly örökzöldek a Kis-Kárpátok bérczei s azért oly termékenyek a vármegye hantjai, mert oly sokszor öntözték honfiaink vér- és verejtékcseppjei. A hol ma az erdő legnemesebb vadja büszkén hordozza agancskoronáját, hányszor csillogott a magyar vért és fegyver, és dobogtatta a honfihév a vitéz, a hős lelkesült szívét. Változatos és szép ez a mi imádott szűkebb hazánk, vármegyénk, e történelmi emlékektől megszentelt színhely.”

Pálffy István: Pozsony vármegye (1900)

1900-at írtak, amikor Pozsony vármegye örökös főispánja papírra vetette e sorokat. 20 év sem kellett, s „annyi szív hiába ontott vért”: a szűkebb haza elveszett, a felvidéki magyaroknak kívül lett tágasabb, aki maradt, arra pedig elnyomás várt. Az új honfoglalók panelrengetegeivel körülvéve, mára szépen lassan elszivárgott a magyar közösség. De maradtak a Kis-Kárpátok gránitbércei, s a történelmi emlékektől megszentelt színhelyek. A széles Felvidék délnyugati felébe is beköszön végre a Hazajáró, az Északnyugati-Kárpátok legdélibb tagjába, a Kis-Kárpátokba, ahonnan elindul a hegykoszorú keletre ívelő, medencét körbeölelő nagyívű pályája. A Morva lapályát a kis magyar alföldtől elválasztó viszonylag alacsony hegylánc déli végét látogatjuk meg, amelynek lábánál egykori ősi koronázó-városunk, Pozsony lüktet. S itt van a nyugati határt védő erősségünk, Dévény vára, a Dunán túl meg a Kárpátok utolsó nyúlványa, a Hainburgi-rög is, ahol a honfoglaló magyarság 1100 éve fényes diadalt aratott. Itt törünk be régi időknek új dalaival…

Látnivalók

Látnivalók / Történelmi Magyarország / Őrvidék

Az egyik legrégebbi búcsújáró helyünk Máriavölgy, története a 14. századra nyúlik vissza. Nagy Lajos is ellátogatott ide és 1377-ben az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozta a kegyhelyet, s annak rendje és módja szerint kolostort és templomot is épített számukra. Magyarország Patrónája máig ott díszeleg a templom főoltárán, s a hagyomány szerint, amikor a nemzetet veszély fenyegette, a kegyszobor verejtékezni látszott. A pálosok több mint négyszáz évig tevékenykedtek itt, sőt, a török időkben ide helyezték át központjukat. Elzarándokolt ide Mátyás király és I. Lipót király is, aki a törököktől való szabadulás után itt ajánlotta fel újra Magyarországot Szűz Máriának. 1786-ban aztán II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, így a pálosoknak el kellett hagyniuk Máriavölgyet.

A kegyhely azonban máig a magyarok egyik legkedveltebb búcsújáró helye maradt. Több mint 900 éve zarándokolnak ide a hívek, messze vidékekről, de főleg a Felvidékről, Szűz Máriánál keresni enyhülést testi és lelki bajaikra.

Bővebben...

A piros jelzésen haladva érünk fel a Zerge-hegyre, amely régóta a pozsonyiak kedvelt kirándulóhelye. A hegy alatt a porosz–osztrák–olasz háború Zerge-hegyi csatájában elesett hősi halottak emlékműve állítja meg a vándort, melyen az éles látásúak még kiolvashatják a magyar feliratot: “Az 1866 évi július 22. a Zerge hegyen elesett harcosoknak a Pozsonyiak által emlékül”.

Bővebben...

A Pozsonnyal való ismerkedést érdemes magánál a négy saroktornyos várnál kezdeni, melynek tömbje minden irányból már messziről kiemelkedik. Pozsony első vára valószínűleg 1000 körül épült, amikor Szent István királyunk várispánságát megalapította, s nevét is talán első ispánjáról, Posról kaphatta. 1211-ben itt jegyezte el Lajos türingiai őrgróf Árpád-házi Szent Erzsébetet, amire a vár kertjében a legújabb időkben felállított szobor is emlékeztet. A vár állta a tatárok, husziták, törökök ostromait, többször is átépítették, és a történelem során megannyi gazdát cserélt, míg végül a „Szlovák Nemzeti Múzeum” kapott benne helyet. Pedig volt idő, amikor még itt, a vár Korona-tornyában őrizték a Magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket.

Ez még a török időkben volt, amikor Buda eleste után Pozsony lett a főváros, és 1563 és 1835 között odalent, a vár alatt a híres Szent Márton dómban 11 magyar királyt és 8 királynét koronáztak. A 14. századi eredetű híres koronázó-templom 85 m magas tornya tetején ma is ott tündököl az aranyozott magyar Szent Korona 1 méteres és 3 mázsás másolata.

Az óvárosba Pozsony középkori erődrendszerének egyetlen megmaradt kapuján, az 1411-ben épült Szent Mihály-kaputornyon lépünk be. Itt található az egykori magyar országgyűlés épülete, amiben ma már a Szlovák Egyetemi Könyvtár székel.

A főtér polgárházai is a magyar múltról mesélnek, élükön a 15. századi régi Városházával, ahol egykor a város ügyeit intézték.

A Városháza mögötti teret a Prímási Palota impozáns klasszicista épülete uralja. Maga Batthyány József, Magyarország hercegprímása építtette a 18. században.

De milyen rég hallhattak magyar szót a kultúra pozsonyi bástyái is. Az 1886-ban átadott Régi Nemzeti Színházban már nincs helye történelmi drámáinknak.

És itt, a magyar nemesi bálok és ünnepségek színhelyén, az 1760-ban épült Grassalkovich-palotában, ahol egykoron Joseph Haydn mutatta be legújabb szerzeményeit, ma már Szlovákia államfője lakik.

 

Bővebben...

A Barna-hegyről visszatekintve egészen Pozsonyig ellátunk, s a Dévényi vár is egész különleges látványt nyújt innen. Azt mondják, Árpád is innen irányította a pozsonyi csatát.

Bővebben...

A város szélén, a temető melletti templom-hegyet egy hatalmas, különleges sírdomb magasítja: a 16 méter magas kurgán a legenda szerint Árpád fejedelem sírját rejti, aki itt, a pozsonyi csatában esett el. A mítosz és a valóság szétválasztására talán eljön az idő, hogy szakavatott régészek feltárják a tumulust és tisztázzák a temetkezési hely korát és történelmi szerepét.

A Hainburgi rög alja, ahol 1100 esztendeje még a középkori Európa egyik legnagyobb ütközete zajlott, most csöndesen nyugszik. A temetőben is némán, évszázados titkokat rejtve magasodik a gótikus székesegyház, melynek árnyékában különleges, díszesen faragott ősi, Árpád-kori kerektemplom áll.

Érdemes itt megemlékezni a 907-es pozsonyi csatáról, amikor a Keleti Frank Királyság nem tűrve, hogy hazánk határait lassan már az Enns folyó nyaldossa, megsemmisítő csapásra készült. De ahogy akkoriban a magyarok dolgai alakultak, Árpád serege sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló frank seregek felett, megszilárdítva Magyarország nyugati gyepűjét az Enns folyóig. A ránk törő idegenek meg maradtak ott, túl az Óperencián.

Bővebben...

Történelmi hazánk nyugati kapuja a Duna mentén a Kis-Kárpátok meredek csúcsán őrködő Dévényi vár. A Duna áttörése évezredek óta fontos közlekedési útvonal, már a római korban és a népvándorlás időszakában is stratégiai jelentőséggel bírt. Erre vezetett a Baltikum felől Rómába a Borostyánkő-út, majd a szentföldi zarándokút is, s amiért számunkra oly kedves e hely, a 13. századtól királyi határvárként évszázadokon át őrizte hazánkat, kiállva megannyi rohamot és cserélve oly sok gazdát. Aztán 1809-ben jöttek Napóleon barbár francia seregei és felrobbantották. A vár falairól festői kilátás nyílik a fellegvárra, a legendák fölött őrködő Apáca-toronyra, a Kis-Kárpátok vonulataira, a Hainburgi-rög között áttörő Dunára és régi nyugati határfolyónk, a Morva dunai torkolatára.

Dévény volt hogy összekötött, de legtöbbször sajnos elválasztott egymástól népeket és nemzeteket. A vár alatt, a duna-parti emlékmű annak a sok száz, köztük több magyar mártírnak állít emléket, akik a csehszlovák kommunista vészkorszak idején próbáltak itt a vasfüggönyön túlra menekülni, de a szabadság helyett golyószóró várta őket.

Bővebben...

Hainburg középkori hangulatát őrzik a régi városfalak és kapuk. A kelet felől nyíló Magyar-kapun lépünk be az óvárosba.

Ne feledjük, ez a vidék a 10. században, majd Szent István korában is magyar terület volt. A várost koronázó Hainburg ősi erődítményét Aba Sámuel és Hunyadi Mátyás király is birtokolta. Így már azon sem csodálkozunk, hogy a hangulatos városka főutcáját Ungarstrassének hívják.

Nyugat felé, Közép-Európa legnagyobb épségben fennmaradt városkapuján, a Bécsi-kapun lépünk ki a városból.

 

Bővebben...