Az egyik leg­ré­geb­bi búcsú­já­ró helyünk Mária­völgy, tör­té­ne­te a 14. szá­zad­ra nyú­lik vissza. Nagy Lajos is ellá­to­ga­tott ide és 1377-ben az egyet­len magyar ala­pí­tá­sú szer­ze­tes­rend­nek, a pálo­sok­nak ado­má­nyoz­ta a kegy­he­lyet, s annak rend­je és mód­ja sze­rint kolos­tort és temp­lo­mot is épí­tett szá­muk­ra. Magyar­or­szág Pat­ró­ná­ja máig ott dísze­leg a temp­lom főol­tá­rán, s a hagyo­mány sze­rint, ami­kor a nem­ze­tet veszély fenye­get­te, a kegy­szo­bor verej­té­kez­ni lát­szott. A pálo­sok több mint négy­száz évig tevé­keny­ked­tek itt, sőt, a török idők­ben ide helyez­ték át köz­pont­ju­kat. Elza­rán­do­kolt ide Mátyás király és I. Lipót király is, aki a törö­kök­től való sza­ba­du­lás után itt aján­lot­ta fel újra Magyar­or­szá­got Szűz Mári­á­nak. 1786-ban aztán II. József fel­osz­lat­ta a szer­ze­tes­ren­de­ket, így a pálo­sok­nak el kel­lett hagy­ni­uk Mária­völ­gyet.

A kegy­hely azon­ban máig a magya­rok egyik leg­ked­vel­tebb búcsú­já­ró helye maradt. Több mint 900 éve zarán­do­kol­nak ide a hívek, messze vidé­kek­ről, de főleg a Fel­vi­dék­ről, Szűz Mári­á­nál keres­ni eny­hü­lést tes­ti és lel­ki baja­ik­ra.

Tör­té­nel­mi hazánk nyu­ga­ti kapu­ja a Duna men­tén a Kis-Kár­pá­tok mere­dek csú­csán őrkö­dő Dévé­nyi vár. A Duna áttö­ré­se évez­re­dek óta fon­tos köz­le­ke­dé­si útvo­nal, már a római kor­ban és a nép­ván­dor­lás idő­sza­ká­ban is stra­té­gi­ai jelen­tő­ség­gel bírt. Erre veze­tett a Bal­ti­kum felől Rómá­ba a Boros­tyán­kő-út, majd a szent­föl­di zarán­dok­út is, s ami­ért szá­munk­ra oly ked­ves e hely, a 13. szá­zad­tól kirá­lyi határ­vár­ként évszá­za­do­kon át őriz­te hazán­kat, kiáll­va meg­annyi roha­mot és cse­rél­ve oly sok gaz­dát. Aztán 1809-ben jöt­tek Napó­le­on bar­bár fran­cia sere­gei és fel­rob­ban­tot­ták. A vár fala­i­ról fes­tői kilá­tás nyí­lik a fel­leg­vár­ra, a legen­dák fölött őrkö­dő Apá­ca-torony­ra, a Kis-Kár­pá­tok vonu­la­ta­i­ra, a Hain­bur­gi-rög között áttö­rő Duná­ra és régi nyu­ga­ti határ­fo­lyónk, a Mor­va dunai tor­ko­la­tá­ra.

Dévény volt hogy össze­kö­tött, de leg­több­ször saj­nos elvá­lasz­tott egy­más­tól népe­ket és nem­ze­te­ket. A vár alatt, a duna-par­ti emlék­mű annak a sok száz, köz­tük több magyar már­tír­nak állít emlé­ket, akik a cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ta vész­kor­szak ide­jén pró­bál­tak itt a vas­füg­gö­nyön túl­ra mene­kül­ni, de a sza­bad­ság helyett golyó­szó­ró vár­ta őket.

A Bar­na-hegy­ről vissza­te­kint­ve egé­szen Pozso­nyig ellá­tunk, s a Dévé­nyi vár is egész külön­le­ges lát­ványt nyújt innen. Azt mond­ják, Árpád is innen irá­nyí­tot­ta a pozso­nyi csa­tát.