Biharország – A lovagkirály hagyatéka
Hazajáró műsorok

Biharország – A lovagkirály hagyatéka

204. rész
"Bihar vármegyét már őseink is „Biharország''-nak nevezték és méltán, mert tudnunk kell, hogy a gyászos Trianon előtt Bihar vármegye nagyobb volt sok fejedelemségnél és hercegségnél. De nemcsak nagysága és történelmi múltja, hanem rendkívül előnyös földrajzi fekvése és rengeteg természeti kincse is szinte rákényszerítették a becéző ország nevet, mert minden anyagi és erkölcsi föltétele megvolt ennek a földnek ahhoz, hogy önállóan is élni és virágozni tudjon."
Papp Lajos: Biharország (1939)

Ahol az erdélyi hegyek és az Alföld síkja egymásra találnak, ahol a régi kereskedelmi utak összefutnak, itt az ország szívében alakult ki a középkori Magyar Királyság egyik szakrális központja, Biharország. Őseink kezdetben a bihari földvárból igazgatták, menedéket nyújtott Szent István jobbjának, majd jött Szent László, és a Bihari Dukátust felhelyezte a keresztény Európa térképére. A török és a labanc is végigsöpört a bihari síkon, amely végül vér nélkül hullott a románok ölébe.

Látnivalók / Partium / Biharország

A Gutkeled nemzetség ősi fészke az Érmelléken fekvő Bihardiószeg. A falut a századok során nem kímélte se török, se labanc. Bocskai István büszke hajdúival határában győzte le a császári sereget. Van emléke Széchenyi Istvánnak, aki még huszárkapitányként élt itt az 1820-as években. Petőfi Sándor meg vándorszínészként fordult meg Diószegen, és ha már itt járt, írt egy verset is. Itt áll Erdély első, 1896-ban emelt Kossuth szobra is, amely a kommunizmust egy disznóól padlásán elrejtve vészelte át. Túlélte a vörös vészkorszakot a Zichy grófok régi kastélya is, amely ma már megújulva ad otthont a környék élővilágát és borászatát bemutató kiállításnak.

A Zichy család 1870-ben itt alapította meg a Monarchia első szőlészeti és borászati iskoláját, így nem is csoda, hogy Bihardiószeg híres borairól, melyek közül a vidékre a legjellemzőbb az ősi magyar bakator bor.

Bővebben...

Szent István kultusza máig élő hagyomány Biharországban. Szentjobbot közel ezer évvel ezelőtt még Berekisnek hívták. Aztán 1061-ben, mikor Szent István királyunk sírját felbontották a Mercurius nevezetű székesfehérvári apát álmában utasítást kapott egy angyaltól, hogy Szent István királynak a jobb karját el kell onnan menekíteni. Úgy érkezett ő ide erre a vidékre, és itt telepedett le, társával együtt. Egy famonostort épített, és őrizték Szent István jobb karját mintegy húsz éven keresztül. 1081-ben Szent László értesül arról, hogy megvan az elveszettnek hitt kar, eljön erre a településre, és Ő nevezi át a falut Szentjobbnak. Egy kőmonostort épített, és onnantól kezdve majdnem 400 éven keresztül, felváltva, bencés és pálos szerzetesek őrzik itt Szent István királynak a jobb karját.

A falu lakossága ma is magyar. A Szent Jobb tisztelete napig megmaradt, de hozzá tartozik a Mária kultusz is. Szentjobb ma a Nagyváradi Egyházmegye Mária kegyhelye.

Bővebben...

Úgy tartja a legenda, hogy Szent István fiát kedvelt vadászterületén, az Igyfon erdejében érte a halál. S miután a herceget is szentté avatták, halála helyszínének közelében, a Berettyó melletti dombon felépítették a Szent Imre apátságot.

Ma már csak a falu neve és a herceg szobra őrzi emlékét Hegyközszentimrén. 

Már rég elmúlt az az idő, mikor Hegyköz központi települése a Borsa család birtoka, Adorján volt. Egy csonka öregtorony, ennyi maradt a dicső múltból Szalárd község határában.

Elődeink Bihar földvárát később a róla elnevezett vármegye és püspökség első székhelyévé tették. A magyar trónörökös hercegek rendre innen irányították a dukátust. Aztán jött a tatár és az addig fényes Bihar hosszú időre mély álomba szenderült.

Ezer esztendővel Árpád várfoglalása után turulmadaras emlékművet avattak a várban. De végül jött a román, és Bihar emlékoszlopa is romba dőlt. Csak egy csonk maradt, és feliratának fájó emléke: Állj kőemlék, állj a végtelenségig! Jelképeként a honszeretetnek. Hont szeretni végleheletéig Tanítsd minden fiát e nemzetnek.

Bővebben...

Erdély kapuja, a keresztény őrbástyája és Szent László büszke városa Várad. 1077-ben Szent László király a vármegye és a püspökség székhelyét Biharból Váradra költöztette. 

A püspökség épületei, a püspöki palota, és a Székesegyház köré épült fel először az erődítés, amely később várrá bővült. Ennek a közepét foglalta el az a Székesegyház, ahova Szent Lászlót temették. A halála után száz évvel szentté avatták, így Közép-Kelet-Európa egyik legfontosabb búcsújáró helyévé vált. Miután a püspökség a 16. század közepén megszűnt, 1565-ben feldúlták László király sírját, valószínűleg a protestáns hitviták következtében. Várad később az Erdélyi Fejedelemség székhelyévé és egyik legfontosabb végvárává vált, úgyhogy a hely szinte teljesen elvesztette szakralitását. Majd jött a török, és a hódoltság korában a város teljesen elpusztult.

A város másodvirágzása a 18. században köszöntött be, amikor szinte újra kellett építeni. Ugyanaz történt, mint a középkorban: az egyházi központ körül kezdett kiépülni a város, csak időközben a gótika helyét átvette a barokk. A püspökség a történelmi Magyarország legnagyobb épületegyüttese.

A Szent László téren egykor a városalapító szobra állt. A 19. század hozta el a város harmadik kivirágzását, amikor Nagyvárad jelentős kulturális, kereskedelmi és ipari központtá duzzadt. A Bémer tér a polgárosodó Nagyvárad stílusjegyeit hordozza magán, amit 1890-ben alakítottak ki. Itt találhatóak a város legjelentősebb eklektikus és szecessziós bérházai.

Bővebben...