“Bihar. Komoly, szinte ércesen csendülő név. Erőt, biztonságot sugároz. A Marostól a Sebes Kőrösig, a Mezőségtől az Alföldig roppant fellegvárként választotta el Erdély földjét a török-dúlta, német pusztította magyar hontól. Ellaposodó tetőin smaragdzöld havasi legelők húzódnak. Kőzetei, felszíni formái változatosak. Sziklái csalfa óriások. Biztos erősségünk, végvárunk nekünk Biharország.”
ifj. Xántus János: Bihar
Ez volt egykor, vajon ma mit sugároz, mit jelent számunkra az Erdélyi-szigethegység központi hegytömbje, a folyók és patakok szabdalta Bihar hegység? A válaszért legmagasabb, déli részébe, az Alsó-havasra látogatunk. Március idusa kiváló alkalom, hogy a Nagy-Bihar 1849 méteres ormán tartsuk nemzeti ünnepünket. De előtte még bejárjuk a mócok lakta Aranyos völgyétől északra terjedő Aranyosfő csodás karsztvidékét, a víz és a hegység kőzeteinek frigyéből született alkotásokat. Különös módon az erózió miközben pusztít, egyben csodás dolgokat teremt: szüntelen aktivitását látványos barlangképződmények, vízkitörések és víznyelők, szakadékok és vízesések, sziklaszirtek és szorosok fémjelzik.
