"Bihar. Komoly, szinte ércesen csendülő név. Erőt, biztonságot sugároz. A Marostól a Sebes Kőrösig, a Mezőségtől az Alföldig roppant fellegvárként választotta el Erdély földjét a török-dúlta, német pusztította magyar hontól. Ellaposodó tetőin smaragdzöld havasi legelők húzódnak. Kőzetei, felszíni formái változatosak. Sziklái csalfa óriások. Biztos erősségünk, végvárunk nekünk Biharország."
Ez volt egykor, vajon ma mit sugároz, mit jelent számunkra az Erdélyi-szigethegység központi hegytömbje, a folyók és patakok szabdalta Bihar hegység? A válaszért legmagasabb, déli részébe, az Alsó-havasra látogatunk. Március idusa kiváló alkalom, hogy a Nagy-Bihar 1849 méteres ormán tartsuk nemzeti ünnepünket. De előtte még bejárjuk a mócok lakta Aranyos völgyétől északra terjedő Aranyosfő csodás karsztvidékét, a víz és a hegység kőzeteinek frigyéből született alkotásokat. Különös módon az erózió miközben pusztít, egyben csodás dolgokat teremt: szüntelen aktivitását látványos barlangképződmények, vízkitörések és víznyelők, szakadékok és vízesések, sziklaszirtek és szorosok fémjelzik.
