A Pádis déli részén ren­ge­teg ter­mé­sze­ti cso­dá­val talál­koz­ha­tunk. A Szá­ra­zőr-völgy­ben talál­ha­tó a Koj­ba víz­ke­let, ami a Nagy-Koj­ba bar­lang­ban bújik vissza a fel­szín alá.

A völgy­ben kanyar­gó Gir­da-patak vize olyan tisz­ta, hogy nyu­god­tan olt­hat­juk belő­le szom­jun­kat.

A kék pont jel­zé­sen halad­va egy újabb mesés karszt­je­len­ség­hez érünk: a Tőz-víz­ke­let­hez. Itt tör elő a Nagy-Koj­ba bar­lang­ban elnye­lő­dő víz.

Erdély leg­na­gyobb jég­bar­lang­já­nak ötven méte­res mély­ség­ben húzó­dó bejá­ra­tá­hoz mere­dek vas­lép­cső vezet. Az akna alján nyá­ron sem nagyon halad­ja meg a fagy­pon­tot a hőmér­sék­let, így élhe­tett túl olva­dás nél­kül több mint 3000 évet a Nagy-terem pad­ló­ját alko­tó, több mint 3000 négy­zet­mé­ter felü­le­tű, és jó 20 méter vas­tag­sá­gú jég­tömb. A Nagy-terem­ből nyí­lik a bar­lang leg­lát­vá­nyo­sabb ter­me, a Temp­lom. A kiter­jedt üreg­rend­szer alsóbb régi­ói viszont már csak külön enge­déllyel és kötél­tech­ni­ká­val láto­gat­ha­tók.

Az Ördön­gős-szo­ros­ban elő­for­dul, hogy a mész­kő­fa­lak között a patak a tel­jes völ­gyet elfog­lal­ja, így az út hidak­ra kény­sze­rül. A szur­dok leg­va­dabb részén alig 2–3 méter szé­les. Mész­kő­szik­lá­i­ban több mint 70 kisebb-nagyobb bar­lang rej­tő­zik.

A Rozs­da-sza­ka­dék 600 m szé­les és több mint 100 m mély rozs­da­szí­nű hasa­dé­kok­kal tagolt víz­mo­sás.

Remek kilá­tó­pont­ja a Bihar-hegy­ség­nek a Zen­gő­kő. Innen cso­dás kilá­tás nyí­lik a Nagy-Bihar­ra, de egé­szen a Vigyá­zó­ig is ellá­tunk. De lát­szik a Havas­kő­út a Mező­ha­vas­tól egé­szen az Iste­nek Hava­sán át a Bocs­ászá­ig, utá­na, ha köze­lebb néz­zük, akkor meg­lát­juk a Pádis-fenn­sí­kot is. Majd a Gal­be­na-szirt, lát­sza­nak a Feke­te-kövek szik­lái, a Rozs­da-sza­ka­dék is.

Biha­r­or­szág koro­ná­ja a Nagy-Bihar-csúcs, ahol csúcs­táb­la hir­de­ti a magyar meg­ma­ra­dást.