"Sokat látott hegyek, melyeken most megállt az idő. Nemcsak az ezeréves határ húzódott végig ezeken a mezőhavasokon, hanem itt terültek el a hétfalusi csángók hatalmas havasi kaszálóik és legelőik. Ma itt fent, a senki földjén, megállt az idő."
Ahol az Erdélyt körbeölelő Kárpátok éles ívben keletről délnek kanyarodik, a Kárpátkanyar szívében a Bucsecs, a Csukás és a Nagykő-havas sziklabércei között szerényen bújik meg egy viszonylag nagy kiterjedésű, középmagas hegység. Nincsenek különleges sziklaformái, magassága nem éri el a 2000 métert, sűrű, járatlan vadonok, lankás gyephavas gerincek világa: ez a Baj-havas. A barcasági pásztorok mellett talán csak az ezeréves határt járó vándorok ismerik és járják gerinceit. De éppen ez a vadság és elhagyatottság az, amiben a hegy varázsa rejlik. Érintetlen rengetegeiben mintha megállt volna az idő. Nem úgy előterében, a Barcaság délkeleti szegletében, ahol a régi határok őrei, a hétfalusi csángók élete a zivataros évszázadokban nagyot változott. Az ősi gazdálkodási formák, a havasokhoz kötődő állattartás és földművelés kihalóban vannak. A városiasodás itt is szedi áldozatait, de a barcasági magyart nem olyan fából faragták, hogy elkótyavetyélje értékeit.
