2019-ben először hirdette meg a Hazajáró Egylet a Hazajáró Kupa túrasorozatát, melynek célja, hogy népszerűsítse történelmi hazánk varázslatos hegyvidékeit, ösztönözze a túráinkon való részvételt és erősítse a Kárpát-medence magyar közösségeit. A 2019-es túra sorozatba 15 gyalogtúra került be a Kárpát-medence vidékeiről. Aki a felsorolt túrák bármelyik távjából összesen legalább 7-et sikeresen teljesített, névre szóló kupa és oklevél díjazásban részesült. A Kupa díjátadója az évzáró Börzsöny Vulkántúra céljában, Királyréten volt 2019. december 14-én. Minden teljesítőnek szívből gratulálunk!
A Kupa összes túráját egyetlen túrázó, Lázár Zoltán tagtársunk teljesítette, az ő beszámolóját olvashatjátok, amely egyben egy meghívó is a 2020-as Hazajáró Kupára!
Kedves Túratársak, Hazajárók, Barátaim!
Pár gondolatat engedjetek meg, hogy összefoglaljam az idei évemet. Miért is vágtam bele a Hazajáró kupába 2019-ben? Milyen élményekkel gazdagodtam és nem utolsó sorban miért ajánlom Neked, aki ezen sorokat olvasod, hogy csatlakozz hozzánk.
Több éve kezdődött a természet iránti szeretetem és a megtett km-ek utáni vágyakozásom. Évről-évre egyre többet és messzebb vidékekre jutottam el szabadidőmben. 5 éve, hogy a budavári Kitörés Emléktúrán is megfordulok évről-évre, így kezdődött ez 2019 elején is. Az ott 1945 telén átélt borzalmakat mi, leszármazottak, reméljük sohasem fogjuk átélni. Azonban felmenőink, derék Honvédőink emlékére minden évben újra és újra kitörünk a várból. Ők nem választhattak, ők tették, amit tenniük kellett. Mi nem lehet dicsőbb és szentebb ezen eszmének emléket állítani és ő róluk megemlékezni, nem hagyni elveszni az emléküket.
Ebben a szellemiségben járok újra és újra a Kitörök nyomában Budapest és Szomor között amíg csak élek.
2019-ben, mikor a Kitörés túra véget ért akkor hallottam először a Hazajáró Kupáról. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy megvegyem a kupa igazoló füzetét. Dáviddal találkoztam az Egylet főhadiszállásán, ő adta át nekem a füzetet, mit sem sejtve arról, hogy egy olyan túra társnak adja át, akinek bizony eltökélt szándéka lesz teljesíteni mind a 15 túrát.
Hamar következett a kupa második állomása a Teleki Pál túra. Az 50 kilométeres távot futva szerettem volna teljesíteni, de betegség miatt „csupán” túra szerelésben végtam neki a túrának. Ekkor jártam először a Börzsönyben. Már akkor magával ragadó volt a táj, ekkor még nem is sejtettem, hogy hányszor fogok még visszajutni a Csóványosra. A túra második felében megismerkedtem Hunorral, aki fiatal kora ellenére egy felnőtt akaratával és erejével bír. Jó érzés volt együtt beérni a célba, már futva mert más különben nem sikerült volna a szintidőn belüli teljesítés.
Májusban a Horthy túra kellemes, 30 kilométeres távjának vágtam neki. Sikeres teljesítés után másnap Medvesaljára vitt az utam, ahol megtapasztaltam, milyen is esőben túrázni. Tetszik vagy nem, menni kell és beérni a célba. A túrán túravezetőink a táj szépségeire és nem utolsó sorban a magyar lakta településeire hívták fel a figyelmünket. Itt találkoztam először Sanyival és Oszival. Egy könnyed társalgás után hamar elszaladt a nap és beértünk a célba.
A Teleki túrán 
A Horthy túrán
A Kupa a Radnai-havasokban folytatódott. A túra a Toronyága csúcsára vezetett, meseszép vidékeken jártunk, megannyi túrázóval. Osziékkal újra találkoztam, sőt még a Hazajáró itt forgatott részébe is bekerültem, amit ez úton is köszönök.
Persze a túrákra való kijutás szervezése nem egyszerű feladat. A munka, a magánélet és a nem várt események is közbe szólhatnak. Talán a tervezés, a szerencse vagy hívjuk véletleneknek, de minden összejött és kijuthattam az összes túrára. Hívő ember lévén úgy hiszem némi fenti segítséget is kaphattam, amiért Istennek legyen hála.
Az évben nem terveztem különösképpen nyaralást vagy épp tengerpartot. A Kárpátalja bércei viszont annál inkább be volt tervezve. Zsinórban ez volt a 6. túrám a kupafüzetből. Ide már feleségemmel. Ildikóval érkeztem és hódítottuk meg az Asztag, a Borzsa-havas csúcsát, majd a Fekete-bércet. A szervezett túrák túrája volt ez az öt nap Bíró András társaságában. Egy igaz Magyar embert ismerhettem meg, aki annyira színvonalasan szervezte, mesélte a helyi látványosságokat, mint még senki ezelőtt.
A kupa hetedik túrája a 32-es Határvadász túra volt. A távolság Budapest – Gyimesek között bizony nem volt kevés. Viszont Sebő Ödön keresztje mellett állni, leírhatatlan élmény volt számomra. Aki ezt át akarja élni, az 2020-ban jöjjön el velünk és járja végig Sebő hadnagyék kitörési útvonalát, ezzel is mély tiszteletét fejezve ki az ott elesett Honvédőknek. Én megtettem, és jövőre is megteszem. Dicsőség a Hősöknek!
A Radnai-havasokban 
Kárpátalja bércein 
Sebő hadnagy keresztjénél – Gyimesek
Nagy-Magyarország keleti szegletéből irány a nyugati végek. Irány Sopron és az Ágfalvi csata emléktúrája. Az oda vezető út nem volt távolság a Gyimesek után. Tiszteletünket tettük az ágfalvi csatában elesett diákok sírja előtt és megemlékeztünk a hőstettükről. Megemlékeztünk arról az eszméről, amit hazaszeretetnek hívnak. Dicsőség a Hősöknek!
A következő hétvégéim elég sűrűek voltak az otthoni teendők, a munka és megannyi tennivaló mellet nem feledkeztem el a Kupáról és a tervezésről. Újra visszajutottam a Börzsönybe, a Pilisbe, a Bükkbe és végül újra Csíkszentdomokosra. Inkább volt megemlékezés, mint túra. Feltöltődés volt számomra, végig hallgatni a székely Istentiszteletet. Gondoljon bárki bármit, higgyen bármiben de az egész napos esős idő a mise idejére köddé vált és verőfényes napsütésben élvezhettük a puha avar kényelmét, a napsugarak melegítő simogatását. Felemelő volt számot vetni az embernek és elgondolkozni az életéről, a tetteiről, a jövőjéről. Körülöttem megannyi derék székely testvér, akik kitartanak, őrzik a lángot megannyi viszontagság árán is. Ez az igazi erő, az igazi akarat, kitartani mindenáron.
A Bethlen Gábor túrára barátaimmal, Péterrel és Sándorral indultam neki pénteken a munkahelyi kötelezettségek után. Fáradtak voltunk, de a jó 4 órás autóút során a Kárpátia összes albuma biztosította a jó hangulatot. Varga Csaba szervezésének köszönhetően a túra meseszép vidékre kalauzolt el minket. Barátaim először jártak Erdélyben, az ő kedvük és természet iránti szeretetük számomra is kellemes pillanatokat hozott.
Ágfalvi-csata emléktúra 
Dobogókőn 
Pásztorbükk túra 
Bethlen Gábor túra – a Bocsásza csúcsán
A kupa utolsó előtti megmérettetése a visegrádi Áprily Lajos túra volt. Feleségemmel, Ildikóval vágtunk neki a leghosszabb, 45 kilométeres távnak. Ez különösen nagy élmény volt, hiszen a kutyánk is elkísért minket. Sok szép élménnyel gazdagodtunk.
Ekkor már 14 pecsétem volt a 15-ből, már csak a Vulkántúra hiányzott, már csak egy túra kellett és sikerre viszem, amit elterveztem.
A Vulkántúra meglehetősen nehéznek ígérkezett, de ettől csak még nagyobb kihívásnak éreztem a teljesítését. A váltakozó táj és az eső sem szegte kedvemet menni tovább, fel a csúcsra és tovább. A Csóványos hófödte csúcsán találkoztam Moys Zolival, akinek bíztató szavai végig kísértek utamon. Emlékszem, sokszor eszembe jutottak szavai, hogy a Hazajárónak nagy büszkeség, hogy van egy valaki, aki teljesíti a kupa összes túráját. Van egy valaki, aki bevállalta az év elején még lehetetlennek tűnő megmérettetést. Ezen buzdító szavak után nem vallhattam kudarcot, menni kellet előre, nem volt megállás, nem volt pihenés. A túra utolsó 6 kilométerét futva, sprintelve tettem meg ügyelve az időre. Így sikerült beérnem szint időn belül és kiérdemelnem az utolsó pecsétet az igazoló füzetbe.
Sikerre vittem a 15 túrát, jártam esőben, hóban, sárban és napsütésben egyaránt. Megismerhettem Szerelmes Hazám tájait. Járhattam az elcsatolt területeken. Elindultam és Hazatértem ahogyan a HHTE jelmondata is szól. Többször megdobbant a szívem Édes Hazám csúcsain, mikor kitűztük a Magyarok zászlót. Testvéreimmel találkozhattam, akik minden viszontagság ellenére is megfogyva bár de törve nem élnek tovább.
Ezt jelentette nekem a Hazajáró Kupa, ezt jelenti nekem Hazám szeretete.
Köszönöm a Hazajáró Egyletnek, hogy elindította a kupasorozatot.
Elindulni – Hazatérni – 2020-ban is.