Erdély-est Ácson

Erdély-est Ácson

Van­nak helyek szé­les e hazá­ban, ahol már vissza­té­rő, haza­já­ró ven­dég­nek szá­mí­tunk, ha közön­ség­ta­lál­ko­zó­ról van szó. Ilyen hely az észak-dunán­tú­li Ács is, ahol 2015-ben már jár­tunk vetí­té­ses elő­adás alkal­má­val, ráadá­sul ez a kap­cso­lat oda veze­tett, hogy az ácsi Ter­mé­szet­já­ró Bakan­csos Klub és a Haza­já­ró Egy­let között 2016 janu­ár­já­ban szö­vet­sé­gi meg­ál­la­po­dás is köt­te­tett. Ácsi bará­ta­ink újabb meg­hí­vá­sa kap­csán ezút­tal egy rend­ha­gyóbb elő­adás­ban gon­dol­kod­tunk, hisz nem akar­tuk ismé­tel­ni önma­gun­kat. Így szü­le­tett meg az ötlet: legyen az est témá­ja Erdély.

100 erdé­lyi epi­zód­dal a hátunk mögött lett vol­na miről mesél­nünk, de még­is­csak úgy ért vala­mit az egész, ha „hús-vér” erdé­lyi embe­re­ket is bevo­nunk elő­adá­sunk­ba, így velünk tar­tott And­ré Csa­ba bará­tunk Gyi­mes­ből és Böj­te Csa­ba bará­tunk Alcsík­ból. (No, igen, nem az a Böj­te Csa­ba… aho­gyan ő szo­kott fogal­maz­ni: „nem az atya, hanem a fiú”.) A feb­ru­ár 4.-i Erdély-est pre­mi­er­jé­re tel­je­sen meg­telt az ácsi Pis­kó­ta Kávé­ház nagy­ter­me; a regiszt­rá­ci­ó­hoz kötött ren­dez­vény­re hét­sze­res túl­je­lent­ke­zés volt, de csak 120-an fér­tek be.

Előbb mi ket­ten, a Haza­já­ró sze­rep­lői vit­tük a szót, képe­ink­kel, vide­ó­ink­kal egy kicsit meg­idéz­tük Tün­dér­ker­tet, aztán követ­kez­tek erdé­lyi bará­ta­ink, akik­ről azért illik tud­ni, hogy nép­mű­vész szin­ten bán­nak hang­sze­re­ik­kel. A három fel­vo­ná­sos est majd 4 órás volt, de sen­ki nem unat­ko­zott: a nép­tánc és nép­ze­ne mel­lett a két Csa­ba bemu­tat­ta a szé­kely és csán­gó nép­vi­se­le­tet, miköz­ben igen sok ado­mát osz­tot­tak meg a közön­ség­gel. A rend­ha­gyó közön­ség­ta­lál­ko­zó foly­ta­tá­sa­ként erdé­lyi ízek kós­to­ló­ja követ­ke­zett, mely­ről az ácsi­ak gon­dos­kod­tak, majd kis­sé könnye­debb, kötet­le­nebb han­gu­lat­ban foly­ta­tó­dott az ilyen­kor meg­szo­kott poha­ra­zás.

Talán elmond­hat­juk, hogy ezen az estén sike­rült vala­mit impor­tál­nunk az Ács­tól majd 500 kilo­mé­ter messze fek­vő Erdély­ből. Mi csak pil­la­na­to­kat, érzé­se­ket, han­gu­la­to­kat tud­tunk fel­vil­lan­ta­ni, de ez talán elég az érdek­lő­dés fel­kel­té­sé­hez, mely­nek hatá­sá­ra útnak lehet indul­ni és talán elég a fel­is­me­rés­hez, a kár­pát-meden­cei magyar­ság egy és oszt­ha­tat­lan.