Fogad­já­tok sok sze­re­tet­tel Kor­mos Ist­ván tag­tár­sunk beszá­mo­ló­ját.

2023. októ­ber 28-at írunk és az elő­ző napi egész napos eső­zés után reg­gel 5:45-kor autó­ba pat­tan­tunk, hogy részt vegyünk a 25 éves, jubi­le­u­mi ren­de­zé­sű Bör­zsöny Vándortúrán.Rendhagyó jel­le­gű dolog, hogy ez a túra min­den évben más és más bör­zsö­nyi tele­pü­lés­ről indul, lehe­tő­leg 25–35 kilo­mé­ter hosszú és ha tehe­ti érin­ti a Csó­vá­nyost. Az idei, jubi­le­u­mi ren­de­zés pedig hon­nan is indul­ha­tott vol­na, mint anno 1999-ben a leg­el­ső: Király­rét­ről. A tel­jes táv GPS-el mér­ve nekem 27,6 km. lett 1380 méter szint­emel­ke­dés­sel. A rajt (és a cél) a Vul­kán­tú­rán már meg­szo­kott Vadász­kas­tély­ban volt, ahol reg­gel idő előtt érkez­tünk meg, majd gyor­san el is tud­tunk raj­tol­ni és neki­vág­tunk a Vár­hegy­nek. A zöld kilá­tó­jel­zés masszí­van kap­ta­tott fel­fe­lé egész a kilá­tó­ig, ahol az első ellen­őr­ző­pont műkö­dött, majd a másik olda­lon leeresz­ked­ve a Szén-patak völ­gyé­ben indul­tunk befe­lé a bör­zsö­nyi ren­ge­teg­be.

A Szén­pa­ta­ki kul­csos­ház­nál meg­kap­tuk a máso­dik bélyeg­zést és egy kis fris­sí­tés után jött az embert pró­bá­ló móka. Első­ként a Hárs-rétig, majd a Három-hár­sig s végül a Csó­vá­nyo­sig küz­döt­tük fel magun­kat, a har­ma­dik ellen­őr­ző­pon­tig. Ezen a sza­ka­szon még Csó­vá­nyos alatt cso­dá­la­tos őszi szí­nek­be borult az erdő, arany­sár­ga sző­nye­gen lép­ked­tünk fel­fe­lé a csúcs felé. Nem min­den­na­pi lát­vány volt. Csó­vá­nyos­ról hossza­san lefe­lé veze­tett az út a Három-hányás nyer­ge felé, majd a Kőkor­só és a Magas-hídi-rét érin­té­se után a Csar­na-völgy fel­ső részén, a régi kis­vas­út nyom­vo­na­lán eresz­ked­tünk le Hamu­há­zig.

Itt műkö­dött a negye­dik ellen­őr­ző­pont – Sanyi szo­kás sze­rint finom pálin­ká­val vár­ta a túrá­zó­kat. Innen indult a követ­ke­ző com­bos sza­kasz fel­fe­lé Nagy-Hideg-hegy­re. A Hanák-rét után leküz­döt­tük a sira­tó­fa­lat, majd fent a turis­ta­ház­ban pótol­tuk az elvesz­te­ge­tett kaló­ri­át és meg­újul­va vág­tunk neki az utol­só 7–8 kilo­mé­ter­nek. Leeresz­ked­tünk a Rako­dó­hoz, majd a Kál­mán-kaszá­ló érin­té­sé­vel a Suta-ber­ki-nyi­la­dék men­tén értük el a Baj­dá­zói-tavat. Innét már nagyon közel volt a király­ré­ti cél, ahol a díja­zás átvé­te­le után finom bab­gu­lyás­sal csil­la­pí­tot­tuk éhsé­gün­ket és meg­tár­gyal­tunk, hogy igen, ez egy nagy­sze­rű jubi­le­u­mi Bör­zsöny Ván­dor­tú­ra volt min­den tekin­tet­ben.

Köszön­jük a szer­ve­zést, az ellá­tást, a nagy­sze­rű útvo­na­lat és a meg­ren­delt cso­dá­la­tos nap­sü­té­ses őszi idő­já­rást. Adjon az ég még sok-sok ilyen Bör­zsöny Ván­dor­tú­rát!