Hon­is­me­re­ti kirán­du­lás­ra indul­tunk júli­us 3‑án reg­gel Kár­pát­al­já­ra, hogy Bíró And­rás bará­tunk­kal fedez­zük fel a vidék magyar tör­té­nel­mi emlé­ke­it, és érin­tet­len vadon­ja­it.

Első nap Bereg­szász­ba érkez­tünk, majd a mél­tán híres mun­ká­csi vár­ba veze­tett utunk, amit a Rákó­czi csa­lád ősi fész­ké­nek is nevez­nek. Itt nevel­ke­dett a vezér­lő feje­de­lem, II. Rákó­czi Ferenc, és ezt a várat tar­tot­ta meg magyar kézen a laban­cok­kal szem­ben édes­any­ja Zrí­nyi Ilo­na. Itt meg­te­kin­tet­tük a hely­tör­té­ne­ti múze­u­mot, a kápol­nát és a kép­tá­rat.
Innen egy nagyot ugrot­tunk az idő­ben, hiszen Fel­ső­ge­re­ben nevű tele­pü­lés­re érkez­tünk, ahol a II. világ­há­bo­rú magyar emlé­két, az Árpád-vonal egyik bun­ke­rét jár­tuk be.

Más­nap fülöp­fal­vai szál­lá­sunk­ról indul­tunk a Borzsa-havas ren­ge­te­gé­be, a cél az Asz­tag-kő volt. Előt­te azon­ban meg­cso­dál­tuk a havas lábá­nál a Sipot-víz­esést, amely Kár­pát­al­ja egyik leg­szebb és leg­is­mer­tebb víz­esé­se. Innen fel­vo­nó­val utaz­tunk fel a Gem­ba-hegy olda­lá­ba, ahon­nan 19 kilo­mé­te­res túra veze­tett az Asz­tag-kőre.

Har­ma­dik napun­kon Alsó­szi­ne­vé­ren mint­egy 10 bun­ker­ből álló kör­let szé­pen kar­ban­tar­tott rend­sze­ré­ben tet­tünk rövid sétát, majd a Szi­ne­vé­ri Nem­ze­ti Park leg­lá­to­ga­tot­tabb ter­mé­sze­ti kin­csé­hez érkez­tünk, a Szi­ne­vé­ri-tóhoz. Vissza­úton meg­áll­tunk egy med­ve­park­nál. A rezer­vá­tum med­véi itt egy 12 hek­tá­ros terü­le­ten sétál­hat­nak, így jó pár maci­val talál­koz­tunk.

A Tala­bor legen­dás völ­gye, és a Feke­te-bérc várt ránk a negye­dik napon. Az 1461 méte­res Bár­vi­nok olda­lá­ban kapasz­kod­tunk fel, majd a gerin­cen halad­va igye­kez­tünk a Horb-hegy felé, végül elér­tük a Feke­te-bérc (Neg­ro­vec) 1709 méte­res csú­csát.

A lát­vány káp­rá­za­tos volt. A völgy­ben Alsó- és Fel­ső­ka­lo­csa elnyúj­tott tele­pü­lé­sit lát­hat­tuk. Fölé­jük maga­so­dik a Kalo­csa-bérc tagolt vonu­la­ta, végig néz­tünk a Kis- és Nagy Gro­pa-gerin­cén, a Topá­szon és a Sztrim­ba kövek­kel borí­tott csú­csán.

Utol­só napun­kon indul­tunk vissza Bereg­szász irá­nyá­ba. Útba ejtet­tük a Verec­kei-hágót, ahon­nan hon­fog­la­ló őse­ink elő­szőr tekin­tet­tek le a Kár­pát hazá­ra, majd a bereg­szent­mik­ló­si vár­kas­télyt cso­dál­tuk meg. Itt ismer­ke­dett meg Thö­kö­ly Imre és Zrí­nyi Ilo­na, majd itt töl­töt­ték nász­éj­sza­ká­ju­kat is. Kirán­du­lá­sun­kat Bereg­szász­ban zár­tuk, ahol beba­ran­gol­tuk a tele­pü­lés tör­té­nel­mi bel­vá­ro­sát.

Köszön­jük Bíró And­rás bará­tunk­nak, hogy köze­lebb hoz­ta hoz­zánk Kár­pát­al­ja magyar tör­té­nel­mét, és beve­ze­tett min­ket a Kár­pá­tok vad­re­gé­nyes, és cso­dá­la­tos vilá­gá­ba, aho­va min­den haza­já­ró turis­tá­nak érde­mes ellá­to­gat­nia.